Egy kicsit Bécsi Nikolt játszom, és beszámolok arról, hogy működnek a dolgok Bécsben, ha munka nélkül maradsz. Összehasonlítani a magyar rendszerrel nem tudom (szerencsére sajnos), de talán így is érdekes.

A szerződés lejárta után 1 héten belül jelentkezni kell a körzeti AMS-nél (Arbeitsmarktservice - munkapiaci szolgáltatás, vagy mi ennek a neve magyarul?), addigra az ex-munkáltató leadta a megfelelő papírokat nekik, tehát kb képben vannak, hogy hány munkanélkülire számítsanak az adott hónapban. Az első alkalomnál nem kell időpont, csak be kell sétálni, és a fogadópultnál bejelentkezni. A hölgyek nem igazán tudnak angolul (Ez egyébként minden bécsi hivatalra igaz, a bíróságtól az adóhivatalig), de képzelem, hpgy kikkel lehet dolguk nap mint nap, mert engem nagyon megdicsérnek a németemért. Be kell diktálni mindenfélét, előző munkahelyet, egészségbiztosítási számot, bemutatni a lakcímkártyát (Ami itt egy A4-es lap), a legmagasabb végzettségünket (mondjuk a néni nem volt képben a doktorival, szóval beírta, hogy labormunkás vagyok), a nyelvtudásunkat és hogy van-e jogosítványunk. 

Ezek után kaptam egy kis kartonfüzetet, ebbe vezetik be, hogy mikor kell megjelennem a személyi ügyintézőmnél, valamint egy meghívót is kapok, hogy mikor lesz a következő információs előadás arról, amit munkanélküliként mindenképp tudnom kell (erre nem mentem el). Kezembe nyomtak egy paksamétát is, ebben leírják, hogy ahhoz, hogy munkát találjak, nekem is aktívan keresnem kell, ötleteket adnak ahhoz, hogyan jelentkezzek állásokra és a lelkemre kötik, hogy ha elhagyom az országot, vagy beteg vagyok, azonnal jelezzem nekik. Ha elhagyom az országot, azokra a napokra nem kapok munkanélküli segélyt (vagyis a végén tovább fogom kapni, de az majd csak fél év múlva lesz). A pultnál kapok egy csomó kitölthető kérvényt is, amennyiben a munkanélküli segélyem nem éri el a minimálbért (arányosan leosztva a háztartásban élőkkel), akkor kaphatok lakhatási támogatást, meg egyéb segélyeket. Szerencsére ezekre nincs szükségem. A pénzt egyébként fél évig kapom, utána Notstandhilfe-re pályázhatok, ez is amolyan segély, csak kevesebb.

Az AMS fogadóhalljában egyébként számítógépek is vannak, ahol munkahirdetésekre lehet jelentkezni, valamint egy csomó fénymásolt anyag a nők lehetőségeitől kezdve a továbbképzésen keresztül az állásbörzékig.

Az ügyintézőmnél bő havonta kell megjelennem, erre mindig kapok időpontot, amit akkurátusan bevezetnek a kis kartonomra, és egy kétoldalas papírt is kinyomtatnak a dátummal, a helyszínnel (mindig ugyanaz) és a kötelességeimmel (jelentsem, ha külföldön vagyok, stb). Ennek a látogatásnak nincs sok értelme, kicsit úgy érzem, mintha próbaidős elítélt lennék, és pofavizitre kéne járnom. Várok a folyosón, behívnak, leülök, a tizennyolcéves ügyintézőm (láttam a születésnapi köszöntőt az asztalán) megkérdezi mi újság, mondom, hogy semmi, erre ő beírja a gépbe, hogy ott voltam, ad egy új időpontot, és már mehetek is.

Mivel már két egész hónapja nincs újság, beutaltak a bfi-hez (Berufsförderungsinstitut - hivatástámogató intézet ???), ahol egy többhetes szeminárium keretében segítenek nekem a hatékonyabb álláskeresésben. Nekem ez kicsit fáj, mert bénábbnak érzem magam tőle, de hát kötelező.

Szóval tegnap hajnali nyolcra ott voltam, két szimpatikus hölgy fogadott minket (gibc frogen soll mon jec frogen - típusúak, marhára kell figyelnem, hogy értsem, mit mondanak). Kicsit sokan voltunk, ezért hazaküldték azt, aki csak 1 hónapja munkanélküli, ez egy 40 perces adminisztrációt és fejvakargatást jelentett, de nagyon türelmes volt mindenki. A fura az, hogy 20 munkanélküliből egy sem volt osztrák. Vajon a külföldieket hamarabb kirúgják, vagy az osztrákok nem töltenek 2 hónapot se munkanélküliként, mert rögtön kapnak munkát? Bármi legyen is a megoldás, nem túl biztató számomra.

Kettéosztottak minket, egy másik teremben még ki kellett töltenünk három dokumentumot, kb ugyanazokkal az adatokkal (Amit már az AMS is tud): név, cím, bankszámlaszám, TB-szám, gyerekek száma a háztartásban, legmagasabb végzettség, keresett munka. Aztán itt is kaptunk egy kartont (Coachingplan), rá kellett írni a nevet és a TB-számot (kicsit mániásak) hogy aztán a 20 perces magánbeszélgetéseken az edzőnkkel (Trainerin) majd kitöltsük. Míg a sorunkra vártunk, kaptunk magazinokat és bulvárlapokat olvasgatni, és a Trainerin bekapcsolta a rádiót is. Vicces volt.

A magánbeszélgetésen kiderült, hogy mostantól hetente 1 órás egyéni edzésre kell hozzá jönnöm (október közepéig lediktálta az időpontokat), előtte vagy utána 1 órát kell a Bewerbungsbüróban eltöltenem, ahol számítógépek és internet is van és egy másik Trainerin (név szerint megadva, hogy melyik nap ki lesz és hányra kell mennem) csak velem foglalkozik, amíg állásokra jelentkezem. Ez tehát heti 2 óra elfoglaltság, valamint hetente egyszer reggel 8-tól délután fél ötig Workshop lesz a már megismert csapattal és a személyi edzőnkkel, ahol nem tudom, mi fog történni, de gondolom az állásinterjúkkal lesz kapcsolatos. Majd beszámolok, holnap lesz az első. Kicsit úgy fogom fel, mint egy némettanfolyamot, végre rá vagyok kényszerítve, hogy németül társalogjak, jobb későn, mint soha.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr513223734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.09.14. 09:18:32

Nagyon hasznos bejegyzés. De tényleg.
És nem semmi, hogy mennyi mindent kell csinálnod, mint munkanélküli. De valahol ez jó is, mert (ok, te nem vagy elveszett ember) biztos segít egy csomó embernek, hogy ne nyelje be a hasznavehetetlenség örvénye őket. Vagy hogy ne csüggdhessenek el túlságosan.
Én ismerek azért osztrákokat, akik voltak már állástalanok hónapokig. :-)
És ha megengeded teszek egy linket a posztodról a blogomra. :-D

Ui: ezek szerint tőlünk nem jelentkeztek nálad. :-(

missMarple 2011.09.14. 11:08:57

Nekem nagyon nem volt hasznos ez a bejegyzés. De tényleg.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.09.14. 13:41:29

@missMarple: érzelmi oldalát tekintve senkinek nem jó egy ilyen bejegyzés. De ha a gyakorlati oldalát nézem, akkor meg hasznos.
Én is külföldön dolgozom és szinte minden nap eszembe jut, hogy mi lenne, ha hirtelen elveszteném a munkám.
Nagyon-nagyon egyedül érezném magam, már csak azért is, mert nagyon nem lenne, aki a hónom alá nyúl, tanácsot ad. Hirtelenjében azt sem tudnám, hogy hol kezdjem. Hát, ezért gondoltam hasznosnak.
Csendesen hozzáteszem, hogy közben nem néztem a posztoló munkanélküliségét ölbe tett kézzel...

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.14. 21:21:43

@Bécsi_Nikol: örülök, ha linkeled :) majd belinkelem ide az ams-t meg a bfi-t is, csak most született feleségeket kell néznem

és köszönöm, hogy nem nézed ölbetett kézzel a helyzetem :))

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.14. 21:22:19

@missMarple: semmi gond, mert hamarosan egy Miss MArple-nek dedikált bejegyzés is lesz :)

Notburga · http://notburga.blogspot.com/ 2011.09.21. 10:33:27

Tök hasznos bejegyzés, kár, hogy tapasztalatból írod :-( (persze máshogy nem is lehetne). Megéltem (sajnos)9 évvel ezelött én is...