Nem szoktam kávézni. Soha. Akik velem életvitelszerűen egy háztartásban laktak, laknak, azok pontosan tudják ezt. Nálam nincs olyan, hogy reggeli kávé, meg melóhelyre megérkezünk kávé, meg cigiszünet kávé, meg ebédszünet kávé, meg mindjárt vége a melónak kávé, meg beülünk a sztárbakszba kicsit kávé.

Soha nem fordult még elő, hogy cukrászdában vagy étteremben kávéval koronáztam volna meg az i-n a pontot.

Egy évben 330 napot kávé nélkül töltök. Na. Vannak viszont olyan napok, mikor a színházban próbák vannak, vagy Grazban megy a STYRIARTE fesztivál, és akkor beállok a sorba, előtör belőlem a skizofrén énem és egy nap minimum öt kávét megiszom.

A trükk az a dologban, hogy én igazából ekkor sem kávét iszom, hanem egy sima expresszót és hozzá még 3 deci tejet, meg két kockacukrot. Röviden tejeskávét.

Erre azt mondani, hogy kávé olyan mintha a roséra mustra azt mondanád, hogy bor.

(A "V" betű azért került rá mert környezetvédő vagyok, és százszor használok egy eldobható hungarocell poharat, mindig elmosom elrejtem a szekrény tetején és másnap kezdődik elölről.)

Minden munkatársam csak azt látja, hogy állok a kávéautomatára várók között, és aztán senki se nézi, hogy igazából szinte tejet iszom. Ezeknek az embereknek a szemében én kávés vagyok sőt kávéfüggő.

Múltkor jöttem ki a konyhából és épp mindenki ebédelt az aulában. Erre az egyik koreográfus megszólal: - Te kávét eszel ebédre is?

Van két barátom a kórusban akiknek szlogenjévé vált a mondás: -Gyere igyunk egy kávét úgyis utálod.

Akikkel együtt dolgozol és azt látják, hogy egész nap a kezedben a kávéspohár azokat nehéz meggyőzni arról, hogy te tulajdonképpen nem szereted a kávét és nem is iszol soha csak velük a próbákon.

Peeeeeeersze.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr373261100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2011.09.28. 09:53:51

Azt is rebesgetik,hogy szexfüggő vagy!

TáltosBandi 2011.09.28. 10:34:44

Ennyit az orvosi titoktartásról.

Tésasszony 2011.09.29. 16:23:28

Én a kávénak leginkább az illatát imádom, de azt rettenetesen,szinte már rabja vagyok. Az igazság az, hogy ha megérzem valakin, vagy valahol ezt a fenséges szagot, akkor én is megkívánom, de csak úgy, ahogy azt TB, sok-sok tejjel, meg tejhabbal, meg tejszínhabbal, kis keksz mellé. Néha úgy érzem magam, hogy munkahelyi kávé függő vagyok. Baj ez, kérem szépen?

Tuskó Hopkincs 2011.09.29. 21:54:10

Hasonlóan állok a kávéhoz. Az igazi kávés cukor nélkül issza a kávét, én 5 cukorral és rengeteg tejjel. És kizárólag létfenntartás céljából, azaz ha éhes vagyok, és egyszerűbb ezt a kalóriabombát leküldeni a békesség kedvéért. Azaz nem iszom naponta, és van, hogy hónapokig nem.
De bővebben majd TB-nek személyesen, ha végre idetolja a képét ... (van hozzá vonat is)

vackor1b 2011.10.02. 13:31:05

Kávé és én! Az alapvető probléma a szüleinknél kezdődött. Reggel=kávé illat. Aztán jött a föci tanár Margit néni, aki valahogy pont mindig akkor főzte a kávét a szintén legfelső folyosón dolgozó kollégáknak, amikor nekünk óránk volt vele. És az volt az én vesztem. Beleszerettem a kávé illatába. Szerencsére nem lettem kávé függő. De ha Tszm-en vagyunk, akkor minimum kettő, ha anyu nálunk van és megfőzi, akkor egy, soktej-mézzel már csúszik is le. Lehet ha, valaki minden reggel kávéval ébresztene, akkor én is mániákus kávéivó lennnék, de így hogy lusta vagyok magamnak főzni... Csak reggel az oviban ne kávé illat fogadna, igaz ott valószínűleg nem minőségi kávéból vagy nem jó technikával készítik és így nem 100-as az illata.