Egészen másról akartam írni, de most láttam ezt a videót, muszáj megmutatnom. A tűzoltók egyébként is bejönnek, mély tisztelettel nézek fel rájuk, a hülye versenyük után meg pláne. Valahogy eddig bele sem gondoltam, hogy mennyit kellhet lépcsőzniük, és azt milyen tempóban. És majd eszembe idézem ezt, mikor hívnám a liftet, hogy felmenjek a harmadikra.

itt a link a videóhoz

Eszembe jutott, mikor Kínában elromlott az egyik hotelben a lift (ha annak lehet nevezni egy ajtó nélküli aknát, ami elé egy koszos matracot támasztottak), és a 15. emeletről gyalog kellett lemenni. És sietnünk is kellett, már nem emlékszem miért, talán koncertre indultunk. És egy örökkévalóságnak tűnt, mire leértünk, az hittem, valami rossz álomban járok, ahol mindig van következő lépcsőforduló*. El sem tudom képzelni, milyen lehet ezt menetfelszerelésben fölfelé, vagy lefelé, de hordágyon cipelve valami szerencsétlent. Azt hiszem, már csak azért is lefogyok, hogy ne utáljanak, ha valahonnan ki kell menekíteni.

*sose lesz ennek a bejegyzésnek vége, de nem tudja véletlenül valaki, melyik az a novella, amikor a srác beugrik a mall-ba kajáért, és vásárlás után a mozgólépcsőn lefelé olvas egy könyvet, és már a sokadik oldalon jár, amikor észreveszi, hogy még mindig a mozgólécsőn megy lefelé, ki tudja már hányadik mínusz-emeleten, és soha nem talál vissza?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.