A többiek életében vájkáló 4 lehetőséges válaszadós bejegyzés egyébként a "Universe of nothing" előadás nyomán fogalmazódott meg bennem (youtube-on tudjátok megnézni), mert Lawrence Krauss egyébként érdekes beszéde alatt a poénok 80%-a az vallás kárára történt. Értem én, hogy ateista tudósok mit nem értenek az istenhiten, sőt több ponton osztom is a véleményüket (mondjuk én sokkal megengedőbb és nyitottabb gondolkodású vagyok, nekem nem zárja ki egymást a tudomány meg a lelkiélet. Kb. mint amikor a kutyások meg macskások vitáznak, hogy melyik állat a jobb, de ebbe most ne menjünk bele).

De az mondjuk idegesít némileg, mikor valakinek az a legnagyobb humora, hogy másokon röhög. Egyszer még egyébként OK is, de mondjuk a harmadiknál meg a negyediknél kezdtem nem szimpatizálni a békaszájú Kraussszal. Kb, mint a Tóta W, aki olyan normálisan tud írni, két mondat erejéig még a valláskról is, de aztán egy vörös köd elönti az agyát, és az ember nem tud másra gondolni, mint hogy kiskorában molesztálta egy pap. Ami persze rettenetes, csak akkor írja azt, és ne azt, hogy mindenki elmebeteg, aki egyszer fohászkodott már egy istenhez.

ÉS akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen síkok vannak, ahonnan nézhetjük az életet. Hogy vannak a politikusfélék, akik egyik napról a másikra élnek, a társadalomban gondolkodnak, és semmi másban. (jó, jóóó, tudom, hogy ez nem ilyen sarkos, de hadd írjam már le) Ide írtam a történészeket is, vagy az újságírokat, vagy a közgazdászokat, vagy akár a szociális munkásokat. Az ő szemük előtt az van, ami a társadalomban történik, azokat a problémákat akarják megoldani, erre gondolnak elalvás előtt.

Aztán vannak a környezetvédők, akik egy emberöltőn túl is gondolkodnak, hogy mi lesz mondjuk 100, 200 év múlva. Kevésbé fontos, hogy a K. Józsika kimaradt az iskolából, vagy hogy 300 forint az euró, de az igen, hogy ne nyomjunk gázolajat a tengerbe, mert abban még páran laknak, meg hogy termeljünk otthon tököt, ne Kanadából hozzák át, és ha ültetünk egy diófát, arról még az iskolázatlan K. Józsika kisfia is ehet diót (amennyiben valami szoc. munkásnak hála megéri a felnőttkort).

Aztán vannak a csillagászok, mindenféle kutatók meg álmodozók, akiknek max annyira számít a 300 forintos euró, hogy valahogy azért finanszírozhassák a kutatásaikat. Nagyban gondolkodnak, hogy például most akkor lapos-e az univerzum, meg hogy mi az a sötét cucc a protonok meg a bolygók között. Ameddig ezt boncolgatják, szerintem eszükbe sem jut K. Józsika családja. A legtöbbször persze elvileg az emberiségért dolgoznak (kutatják a rák ellenszerét, meg ilyenek), de ez a szöveg szerintem tipikusan csak a pályázatokba kerül bele, ami igazán motiválja őket, az az, hogy megtudjanak egy kicsit többet. És feltaláljanak, meg kitaláljanak és megépíthessék és kipróbálhassák. Jó, egyébként azt hiszem, ők tényleg azt gondolják, hogy ezzel előbbre megy a világ, és jobb lesz az embereknek, csak aztán valahogy néha kicsúszik a lábuk alól a talaj (mert mindig a csillagokat nézik).

Na, és akkor vannak a spirituálisok, akiknek nem találtam jobb nevet, de itt nem az elvakult vallási fanatikusokra gondolok, vagy a megkeseredett, fekete kendős nénikre a templomban, hanem azokra, akik valahogy úgy néznek az egészre, mint egy színházi díszletre, leginkább magukkal akarnak megbékélni, hálásak az életükért, de pont leszarják tesznek rá, hogy a szerin/treonin kináz a Gram-pozitív baktériumokban milyen szerepet tölt be a sejtfal szintézisében. Mondjuk adnak enni a K. Józsikának, esetleg megdorgálják, hogy járjon iskolába, meg kertészkednek, hogy szebb legyen a föld, de közben valahová tök máshová néznek. Vagy akarnak nézni. (persze mikor még tegnap nagyon utáltam Krausst, arra gondoltam, hogy ő biztos nem néz néha a dolgok mögé, és azt hiszi, hogy nagyon okos, mert megtapsolják, aztán otthon meg magányosan bort iszogat a fotelben)

Na, és erre gondoltam, hogy ezt a négy réteget látjuk, persze hülyeség volt megkérdezni, hogy ki melyiket, biztos van, aki nem látja az összeset, de a legtöbben valószínűleg mindegyiket. Mert persze néha én is azon aggódom, hogy 300 forint az euró, meg gazdasági válság, meg ki kapta idén az Oscart, meg néha kertészkedni akarok, mert a Földet rendbe kell hozni, és esőben is gyalog meg bicajjal járok, hogy ne legyen nagy(obb) az ökológiai lábnyomom, meg speciel pont tudom, hogy mit csinál a szerin/treonin kináz, és azt is tudom, hogy jöttek erre rá, és tök menő a viláegyetem alakját kiszámolni, és néha, mikor már nagyon elegem van, és belefáradtam, akkor tök jó kicsit félrenézni, és látni, hogy mennyire tökmindegy, úgyis csak az számít, hogy boldogok vagyunk-e, vagy sem. (nem, most már nem utálom Krausst, ezt hívják blogterápiának).

update: egyébként olyan videó is van a youtube-on, ahol a fent említett előadás van összevágva Korán-idézetekkel, miszerint a Koránban eddig is meg volt írva, hogy az univerzum lapos, hogy az lesz a vége, hogy a galaxisok összeütköznek, meg hogy majd akkor lesz egy másik világegyetem, és hogy ezért kár volt ennyit számolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.