Szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket, ismét a színházból jelentkezünk, ma először ment végig a darab, és utána Lynne összetrombitálta az összes kórustagot és statisztát, hogy értékelje a látottakat.

Kezdjük azzal, hogy ebben a darabban nem énekes vagyok, hanem statiszta ami elviekben kevésbé megbecsült "hivatás" mint az énekesek, akkor is ha csak kórusról van szó.

Viszont én tényleg azt vallom és úgy is dolgozom, hogy nincsenek fontosabb meg kevésbé fontosabb szerepek. Bármit is csinálok azt kétszáz százalékosan.

Öt embert dicsértek meg név szerint abból négyszer engem. :)

Gyerekek, most már elég idősek vagytok, hogy megtudjátok, honnan az a németes név.

Ott ült az egész kórus (friss olvasóknak írom be, hogy hét éve énekelek az Arnold Schönberg  kórusban és több mint tíz operában játszottam velük, de a koreográfus ezt nem tudta) és kénytelenek voltak végighallgatni ahogy pár percenként visszatértünk oda, hogy mindenkinek úgy kellene csinálnia mint T.B.-nek.

Szinte akármelyik jelenet került szóba, oda lyukadtunk ki, hogy vagy úgy kellene ahogy én , vagy nézzenek meg engem és próbáljanak leutánozni.

Én szerényen a földet néztem de mikor jött az a rész a beszédben, hogy "Köszönöm T.B.-nek, hogy beugrott az egyik kollégája helyett, bár először csinálta ezt a feladatot, mégis ő volt a legjobb. Csinálja inkább mindenki úgy ahogy ő"- és mindenki előtt bemutatta, hogy hogy legyen- akkor már nem bírtam ki mosolygás nélkül.

Aztán a végén odamentem hozzá és a fülébe súgtam, hogy még van egy rész ami nem tökéletes, de lehetne jobb is. Elmondtam neki, hogy így meg úgy, és nem volt neki kínos rögtön akkor mindenki előtt azt mondani, hogy T.B.-nek volt egy jó ötlete, mostantól úgy lesz.

Basszus, úgy hangzik mintha kamuznék össze-vissza de annyira jó érzés, hogy valakinek ennyire feltűnt minden olyan mozzanatom amiről tudtam, hogy tökéletesre csiszolt.

Már próba közben odajött az első sorba, (ők középről nézték a stábbal) és a félhomályból integetett nekem, hogy szuper, szuper.

Egyelőre ennyi, végezetül még egy kép a színpadról. Nem tudok oroszul szóval lehet, hogy disznóságok vannak a "transzparenseken" vagy valami cirill recept.

Az oroszok már a spájzban vannak

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr63538258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

perger.laszlo · http://www.rejtelmek.hu 2012.01.12. 00:55:59

Itt érkezik - nagy bánat a világon - boldogság ideje - örök átkozott. Vagy valami hasonló.

Útleveledbe nem ez a kép kerül, ugye? :)

TáltosBandi 2012.01.12. 01:01:26

@perger.laszlo: Hú, ez gyors volt. :) Mint egy rozoga haiku.

Basszus, bárcsak lehetne az útlevélben egész alakos kép.

nux vomica 2012.01.12. 12:11:19

Ezzel a T.B-vel sötétben, v. félhomályban nem szeretnék találkozni.

Mikaél 2012.02.11. 20:34:36

Kedves TáltosBandi !
Te vagy a képen?
(Magyarosítottad a nevedet? Eredetileg SchamaneAndreas a becsületes...)
A szekrények őrére nem nagy a ruha, és a csizma?
Félhomályból?
Vagy valami hasonló...