Tegnap operában voltam, és végre időben írok róla kritikát, holnap lesz a premier a Theater and der Wienben, ha valaki kedvet érez. Két darab is volt, mert az egyik bő másfélórás, a másik meg kb 60 perces, így egy kicsit együtt hosszú lett, de megérte. (viszont képet egyáltalán nem találtam a neten, ez milyen már? pedig a legtöbb napilap már írt ma róla)

Az első Csajkovszkij utolsó operája, a Iolanta, gyönyörű, hófehér, letisztult díszletekkel, orosz szólistákkal (kicsit a freskókat majd renoválni kell), színészi játék nem nagyon volt benne, de kevés is a történetben az akció. Iolanta születése óta vak, de nem tudja, mert soha senki nem beszél neki a látható dolgokról, erre jön egy idegen, aki megénekli neki a fényt, amivel végérvényesen megváltozik benne valami, és ez egyenes út egy nagy szerelemhez, meg a gyógyuláshoz. Menő.

A felvonás/darab végén meg egy nagyon meglepő fordulattal (mondjuk nekem nem volt meglepő, mert TB apróra elmondta még otthon az egészet) össze is kötik a következő darabbal, a Francesca de Riminivel (Rachmanyinov). Ebben látható az oroszfeliratos díszlet, amit TB mutatott múltkor, az egészet belengi a kommunista hangulat, vörös csillag lebeg az égen, meg munkaszolgálatos szerencsétleneket deportálnak, de mivel az eredeti (asszem Olaszországban játszódó) szöveget éneklik közben, vannak vicces dolgok: A főkatona elbúcsúzik a feleségétől, hogy megy a háborúba, erre a nő: jó, akkor én kolostorba vonulok, míg vissza nem jössz.

A sztori egyébként egy klasszikus féltékenység-rajtakapás viszonylag röviden, a végébe még egy tragédia is belefér (tanulság: ne dugd a főkatona feleségét, mert könnyen egy lágerben találhatod magad), de a legjobb, ahogy az utolsó 3 mp-ben hirtelen visszakötnek a Iolantára. Engem egyébként is le lehet venni a lábamról ha az életet ilyen körforgásban mutatják meg (ki ismeri a Nagy hal c. filmet?), hogy divatos szóval éljek, az a két nő karmikus kapcsolatba került, nagyon zseniális meglátás, ha már így véletlenül együtt kerültek színpadra.

A zene mindkettőben szuper, bár elég más a hangzás, és mindkettőben vannak rendezői bravúrok és kisebb hibák is, de szerettem.

 

Nem kedvelem Anna Netrebkot (elnézést minden rajongótól), de 04:28-től jön a Iolanta legszebb áriája (szubjektív vélemény), ahol Vaudemont, a bájos idegen arról énekel, hogy a fény Isten legszebb ajándéka, a teremtés szent csodája, nem szerethetjük Istent és az életet, ha nem ismerjük a fényt, de a vak Iolanta megcáfolja.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr513575861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.01.19. 12:09:11

Én nagyon is, hogy kedvet éreznék, de a francba is, meg a FRANCBA ÉS A FRANCBAAA! :-(

missMarple 2012.01.19. 18:41:14

Jé! ezt én is ismerem,csak nem tudtam,hogy a Iolantából való.Tényleg szép!

Kalor 2012.01.20. 16:46:21

a nagy halat imadtam. operaba nem jarunk, nem passzol az eletunkhoz. :)))

Mikaél 2012.02.11. 21:08:54

Jolánka meg a Franci,
és TáltosBandi?