Mostanában nehezen tudom eldönteni, hogy leginkább egyedül szeretek lenni (haha, pedig sosem vagyok mostanában egyedül, mondták a hangok), vagy bármit megcsinálok, csak társaság legyen.

Viszont -életemben másodszor- tapasztaltam meg, hogy milyen, mikor valami helyzet van (jelen esetben döntéshelyzet, nagy és felelősségteljes felnőtt-kérdés eldöntése), és hirtelen egy egész csalad, valamint egy sor barát sorakozik fel mögém. Már az  első alkalom is meglepett, elvakultabb pillanataimban akkoriban még arra is gondoltam, hogy az egész hercehurca megérte ezért az élményért (pedig nem volt vidám), és másodszorra sem volt kismiska az érzés, hogy igen, ott vagyok a többiek fejében, hogy gondolnak rám, hogy mindenki úgy segít, ahogy tud, jelenléttel, telefonnal, információval, türelemmel.
Szóval köszönöm mindenkinek, hogy meghallgatta a sirámaimat, hogy ugrott, hogy jött, hogy érdeklődött, programot változtatott, kommentelt, hívott, írt, utánajárt, bíztatott, lebeszélt, rábeszélt, megbeszélt, sütit sütött és teát főzött.
 
Csak remélhetem, hogy adott helyzetben én is ilyen jó rokona, ismerőse, boldog őse vagyok/leszek valakinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr333964461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.01.29. 20:48:14

Ezt én is szívesen kipróbálnám, mer' nekem ilyen még nem volt :-)

babaBonBon 2012.01.29. 21:06:17

Ja és nem volt ez csöpögős! Inkább elgondolkodtató!

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.01.29. 23:11:03

@babaBonBon: hát, azért általában nem vicces a dolog. csak van ez a pozitív hozadéka, és ez jó.

babaBonBon 2012.01.30. 10:16:46

@Nils Holgersonné: Nem is gondoltam, hogy vicces... És ilyen amúgy nekem is volt már, hogy mögém álltak, de sajnos egyáltalán nem éreztették. De utólag azért kiderült.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.01.31. 06:05:29

Nekem egy jelenet jut az egeszrol az eszembe. Eg a haz a fohos hata mogott, o pedig valahol a magasban az ablakparkany szelen eggyensulyoz. A melyben emberek feszitenek ki egy nagy ponyvat es biztatjak a fohost, hogy ugorjon. Az kis tetovazas utan ugrik is. Mikozben zuhan, a foldon levok meg kicsit fejetlenul kapkodnak a ponyvaval... Erre... Nem arra... Megis ide. Majd a delikvens pontosan a ponyva kozepebe pottyan es szerencsesen megmenekul.
Annyira jo latni, hogy ez nem csak a filmekben letezhet, hanem az artalmatlan latszo hetkoznapokban is.
Es azt is meg kell, hogy hagyjam, hogy te/ti valamit nagyon-nagyon jol csinaltatok/tok az eddigi eletetekben, hogy ennyi segtito kez vesz korbe titeket. Kivanom, hogy ez maradjon mindig is igy! :-)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.01.31. 13:59:17

@Bécsi_Nikol: Köszi :) mondjuk erre mondaná az egyik tesóm, hogy persze, mert én/mi kiabáltunk leghangosabban, mikor égett a házunk :))

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.01.31. 21:37:08

Te most direkt csinalod? :-) Most gyozkodjelek tovabb, hogy hiaba kiabal az, akinek nincs baratja vagy nem is erdemes a baratsagra?
Ne becsuld mar ennyire ala magadat, mert legkozelebb beiratlak valami onbizalom fejleszto treningre Lillaval egyetemben. :-)

Kalor 2012.02.02. 14:53:18

nekem ugyan fogalmam sincs rola, mi a tortenes, de azert az is hozzatartozik, hgoy a segitseg elfogadasa sem egy egyszeru dolog (vagy a hangosan kiabalas), szoval ehhez is kell egy nagy adag erettseg meg intelligencia. mielott meg azt hinned, hizelgek, leirom, hgoy mar en is egesz jol tudok segitseget elfogadni. :D az adas mas kerdes, az ment mindig. :)

nux vomica 2012.02.03. 15:05:05

Jó tudni, hogy ezért, nem ezért, de Te/ Ti is tudnátok odaállni meggyőzni, megerősíteni....szóval segíteni, mint boldog őse, rokona stb.

Mikaél 2012.02.11. 21:14:53

Elhiszem.
Nem rendkívüli.
Tény.