Azt hiszem, ezt a két szót, hogy barátságos, meg hogy bécsi, még nem írtam le egy mondatban, de hát mindenből van első.

Az úgy volt, hogy pénteken tartották az egyetemen a Promotiot, vagyis az ünnepélyes doktori avatást, amire a szüleim is eljöttek, meg persze TB. Sajnos senki más, mert a családból, aki tudott volna, az vagy beteg volt, vagy más dolga volt, meg mondjuk a szűk családon kívül nem is nagyon híreszteltem, mert úgy képzelem, péntek délelőtt mindenki dolgozik (és tényleg).

Az egyetem honlapján nagyon büszkén írták, hogy a dékán dísztalárban lesz, értitek, dísztalárban. Meg hogy latinul is fognak beszélni, ami a sima diplomaosztón nincs, szóval érezze magát mindenki megtisztelve. Az OK, hogy a bécsiek sznobok, de legalább lennének tényleg azok.

Aztán az egész ünnepség annyira kellemes csalódás volt, a dékán, meg a szárnysegédje őrült mosolygósan fotózkodott a 18 újdonsült doktorral, aztán bevonultunk élőzenére, és rövid köszöntés után mindenkinek be kellett mutatkoznia, meg elmondania, hogy milyen szakirányon mivel foglalkozott, hogy a közönség is tudja, mégis kiket néz. Ettől mondjuk levert a víz, mert amikor előzetes elmondták a menetrendet, én úgy értettem (igen, mondjuk lassan megtanulhatnék németül is akár), hogy csak a dékánnak kell bemutatkoznunk, nem a tisztelt publikumnak, a pulpitusról, de azért túléltem. Viszont utána nagyon örültem, hogy az ABC közepén vagyok, így időben kiderülhetett, ha valamit még félreértettem (és nem is én rontottam el a menetirányt, ha-ha).

A dékán mondott egy hosszabb beszédet, végig felénk fordulva (oldalt ültünk), nem olvasta, hanem fejből mondta, félig ünnepélyesen, félig barátságosan, fo-lya-ma-to-san mosolyogva, jó érzés volt hallgatni (néha még értettem is). Aztán jött a latin eskü szövege, és egyesével kivonultunk a Szepterhez, ami egy jogar, és egy manóarcú lány tartotta, két ujjunkat rá kellett rakni, és fennhangon a dékán szemébe nézve azt mondani, hogy Spondeo, vagy esküszöm. (az ilyen szembenézős apróságokra az elején külön felhívták a figyelmünket)

Aztán egyesével kihívtak bennünket, gratuláltak, átadták a díszoklevelet (olyan helyes kis tekercsben, tudjátok), és ami a legmeglepőbb volt, mindenkivel beszélgettek pár mondatot, szélesen mosolyogva, vállatveregetve, őszinte érdeklődéssel. Nagyon jó érzés volt, a diplomaosztómon kb 300-an voltunk (teljes természettudományi kar) és gépiesen darálták le, ez azért egészen más minőség volt.

Az egészet azért írtam le ilyen részletesen, mert fotó nem lesz, a szüleimét ugyan még nem láttam, de a hivatalos fotósét igen, és különböző okokból egyiknél sem éreztem úgy, hogy idevaló :) bocs. De remélem, átjött az érzés, hogy tényleg ünnepélyes volt (tök vicces, de azért min a 18-an izgultunk előtte) mégis nagyon meghitt meg nagyon jó emlék.

 

 

Holt-tengeri tekercs (a ti szemetek is párás, ha ránéztek, vagy tényleg ilyen életlen a kép?)

TB ismerte a fotós srácot, szóval készült rólunk közös kép, csak aztán Bandinak vizsgára kellett rohannia (így is késett 2 órát, de annyira menő, hogy nem volt belőle baja), a szüleimmel meg beültünk a Centrál kávézóba, mert az is menő, és szeretjük, és már decemberben kitaláltuk, hogy odamegyünk a promotio után.

Aztán hazafelé sétálva egy járókelő szélesen rámmosolygott, hogy HErzlichen Glückwunsch, és először nem értettem, mit akart, aztán rájöttem, hogy a kézbentartott tekercsemre érti, tök helyes volt, kérdezgetett, hogy milyen szakirány, csak nekem pisilnem kellett, szóval csak futólépésben válaszoltam (sic transit gloria mundi), és a lépcsőházban találkoztunk a kedvenc öreg nénimmel (nem a bosnyák, hanem a mellettünk lakó), meséltem neki, hogy ma volt a promotio, és erre bekészített délután egy kis cserép primulát a bejárati ajtónkhoz.

Szóval egész Bécs nagyon napsütötte hely lett pénteken, csupa mosollyal meg kedvességgel, meg jókedvvel, tetszett. Még úgyis, hogy este belefutottunk párszáz rohamrendőrbe (még ők is nagyon barátságosak voltak, mikor kérdeztem, hogy mégis mi van, szokásos péntek este, vagy mi*), meg a WKR-bál-ellenes demonstrációba.

*ez egy nagyon cuki történet Marseille-ről, mikor egyszer tényleg tök véletlenül arra keveredtünk TB-vel, és a metrómegállóban álló géppisztolyos, rotweileres, golyóállómellényes rendőröktől megkérdeztük, hogy mi van, csodálkozva néztek ránk, hogy mi lenne, hát szerda este)

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr913972449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.01.30. 10:25:31

Nagyon felemelő volt olvasni!!!
Azért remélem egy-két "beavatott" - köztük mondjuk én is - láthatunk képeket! Épp jókor elküldtem még a miéinket, szóval most picit több joggal követelőzhetek, nem? ;-) (Tudod az ímélcímem... puszi!)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.01.30. 15:11:17

@perger.laszlo: Mégis mennyivel a hosszabb az MCMLXXXI, mint az MMXI.

Zazálea 2012.01.31. 09:40:38

nagyon homályos az a fotó, igen, maradjunk ennyiben, mert szemüveg párásodásról nem írhatok mégsem.,
nekem ez nagyon jólesett, ez a történet, és én nagyon büszke vagyok rád, csak most elvicceskedem azzal, hogy majd mesélem másoknak, óh,én ismerek egy IGAZI doktort ám.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.01.31. 13:55:00

@babaBonBon: Menő :) tetszik a gondolat, hogy mennyi elmeséletlen történet vana vilgon. Még ebben a blogban is.

Kalor 2012.02.02. 15:03:08

hűű, ez igen, gratulalok! en is vegigbongesztem a szoveget, es mivel a fiam most tanulja elsoben a romai szamokat is, siman vagtam mikor szulettel. :)))
ennek a fokozatnak a meglete mennyiben modosit a kozeljovodon?

Kalor 2012.02.02. 15:03:57

hűű, ez igen, gratulalok! en is vegigbongesztem a szoveget, es mivel a fiam most tanulja elsoben a romai szamokat is, siman vagtam mikor szulettel. :)))
ennek a fokozatnak a meglete mennyiben modosit a kozeljovodon?

Tésasszony 2012.02.02. 20:16:20

Nagyon jó volt olvasni a beszámolódat! Olyan érzés volt, mintha kicsit én is ott lettem volna. Kár hogy nem kaptam meghívót...
Tényleg vannak fényképek?
Én is szeretnék!
GRATULÁLOK!!!

nux vomica 2012.02.03. 15:15:48

Büszkék vagyunk Rád !
És gratulálunk. Szeretek ilyen történéseket olvasni, meg ilyen vidám "hangot"hallani Tőled.

Mikaél 2012.02.11. 21:22:04

Kedves barátságos,bécsi,Nils Holgersonné !
Kár, hogy nem posztoltad előre.