...meg magamnak, meg a babának, meg akit még érdekel.

(ez nem egy kiforrott poszt, csak leültem és megírtam, így valószínűleg hiányos és átgondolatlan, ennélfogva a jövőben bármely részlete szemrebbenés nélkül letagadható)

Borzasztóan élvezem, hogy a kommentelők közt is kialakulgat párbeszéd, csak így tovább :). Egyrészt a jó hangulat miatt is, másrészt mert Piszke kicsit megállított a kérdésével, és épp kezdtem kínosan érezni magam, hogy mit is fogok én erre írni, mit is, mit is... Aztán láttam, hogy nálamnál sokkal bölcsebb és többgyerekesebb anyukáknak sincs kiforrottabb válasza, mint nekem.

Csak.

Miért ne.

Valahogy sosem volt kérdés, hogy legyen-e, nem gondoltam, hogy hiányzik belőlem valami. Nem arra kellett várnom, hogy megérjen a döntés, inkább a körülményekre. Én én vagyok, és a körülményeim (kigugliztam, hogy ezt Ortega mondta, én meg egy portugál paptól hallottam először).

Igaz, azt sem gondoltam, hogy olyan igazi ősanya leszek, aki mindig is óvónéni szeretett volna lenni, előre rémiszt az összes éjszakázás, a felelősség, a hajnali kelés, a most-már-mindig-így-lesz-érzés, hogy utálni fog kamaszkorában (vagy egyébként is), hogy beszélgetni kell vele akkor is, ha én olvasnék inkább, stb, stb, inkább nem is gondolom végig. Viszont ezek nem olyan igazi kifogások a gyerek ellen, én is megkaptam a lehetőséget, miért ne adnék én is valakinek?

Adósság. Pay-it-forward játék.

Ráadásul szerintem elég normális szülők leszünk TB-vel.

És nehogy már én maradjak ki belőle.

És különben is, egy gyerek az cuki.

Kutyát meg sosem akartam. (tényleg, azt miért akarnak az emberek?)

Annyira szeretem a családi hétvégéket. A miénket is, meg a Táltos családét is, de ahhoz, hogy ezt öreg mámiként is még sokáig évezhessem, kell az utánpótlás.

A kínaiak bármit megadnának, hogy 2012-ben szülessen gyerekük.

Szeretnék egy kisTáltosBandit, mert aaaaannnnyira aranyos volt.

Hogy valaki ápoljon öreg koromban.

Hogy valakire én lehessek büszke.

Valami közös TB-vel.

Az önző génjeim. Annyira szép vagyok, meg okos, és a Bandi is annyira szép, meg okos, hogy ezt muszáj továbbörökíteni.

Nem tudom.

Utálnám, ha a lehetőség sem adatott volna meg.

Ösztön.

Karma.

Csupa ilyen jutott eszembe, egyikre sem lehet azt mondani, hogy na ezért. Ráadásul így, hogy még ennyire az elején vagyok, annyira megjósolhatatlan, milyen lesz. Egy olyan döntés, aminek nem lehet igazi oka, mert nem tudom a következményeit. Nem tudom, hogyan fogok a jövőben viselkedni, nem tudom, milyen lesz a gyerek, nem tudom, hogyan fog TB változni. Elképzelni sem tudom, vagy el tudom, csak minek, kicsi az esélye, hogy pont úgy lesz.

Ráadásul ez az egész eddig szinte csak rólam szólt. Nem tudok különleges kapcsolatról beszámolni köztem és a gyerek között, viszont amellett, hogy fizikailag nagyon élvezem a másságot, sok olyan dologgal kellett szembenéznem, amivel eddig nem akartam, vagy elkerülhető volt. Eddig sokkal inkább érzem intenzív önismereti tréningnek, szorít az idő, és tudom, hogy minden le nem tett kis hülyeségemet és komplexusomat én fogom (elsőkörben) leginkább megszívni, aztán a baba. Szóval örülök, hogy változom, meg persze pánikolok, hogy még lenne mit.

Öööö, ez nem lenne túl pozitív zárómondat. :) Pedig pozitív vagyok, csak persze tele kérdésekkel. Ha valami még eszembe jut, netalán kikristályosodik, még visszatérek rá. Bár szerintem szülés után/fél év után/20 év után már nem ér erre a kérdésre válaszolni, mert utólag mindenki okosabb, és akkor már könnyű lenne magyarázni, hogy miért akartam most.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr554455224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.04.16. 19:54:28

Gondolatok a gondolataidról:

1)Kutyát? Miért akar egyáltalán bárki bármilyen állatot? :-DDD (ezt mindig azzal magyarázom magamnak, hogy olyan jól elvagyok én az emberiséggel, h nem bonyolítanám az életemet még más fajokkal is)
2)Ő+én a gyerekben: erre nagyon kíváncsi vagyok "bejön-e"? Úgy értem mennyire fogod Magatokat látni Benne. Én - most, hogy így belegondoltam a nagyban egyáltalán nem látom magam, de nem "idegen"; a Kicsiben viszont annyira nem látom egyikünket sem (hiába mondja mindenki, h kiköpött apja), h bárki bármikor mondaná, h elcserélték a kórházban: készségesen elhinném neki!
3)Tök jó - mi tök jó: szuper!!! - hogy ennyire készülsz, hogy változni akarsz mielőtt megszületik (nekem ez 21 évesen eszembe sem jutott). De legjobban tényleg akkor fogsz, amikor már megszületett. De nem fogjátok megszívni!!! Tök büszke leszel (magadra).

Ziebi 2012.04.16. 20:20:01

Én azért akartam macskát mert csak, meg mert én az állatokat jobban bírom mint az embereket. Tudom, úgy kell nekem :)

Amúgy meg az összes többi indok az tökre a helyén van.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 20:24:52

@babaBonBon:
1.én még nem magyaráztam semmivel, de több hátrányát látom, mint előnyét. Gondolom más meg pont így van a gyerekkel.

2. majd csak nézd meg a holnap posztot!!
egyébként a nagy teljesen te vagy, le sem tagadhatnád, a kicsi meg annyira az apja, persze pont ellenkező nemekkel, talán ezért látod máshogy, na de hogy elcserélték volna! az kizárt :))

3. Mondjuk ennyit jelent talán a 9 év, régebben én is más voltam.
és az más ám, amikor már szülés után változom, most ez még tényleg csak rajtam áll. És a szülést sem szeretném megszívni a kis komplexusaim miatt. :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 20:32:45

@Ziebi: ja, nem támadás akart ám lenni, inkább a dolog személyfüggő aspektusát kell kiemelni :)

Zazálea 2012.04.16. 21:08:14

csak azt a kutyás részt, csak azt feledném!:D

gyerek meg kell, azért lesz!

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 21:13:49

@Zazálea: ne máááár, most minden állattartó utálni fog? Piszkére bezzeg nem haragudtok, hogy nem érti, miért kell gyerek.

SZERETEM A KUTYÁKAT MEG A MACSKÁKAT MEG A PAPAGÁJOKAT (igen Mágnyes, ez neked szólt :)!

Csak nekem nem kéne, hogy mindig vigyem sétálni, meg etetni, meg takarítani a szőrt, na, a gyerek legalább csupasz lesz :))

PraktikásMaimoni 2012.04.16. 21:28:29

Az úgy van, hogy mi akarjuk a gyerekeket, a gyerekek meg kutyát akarnak.
Az a jó, hogy legalább a kutya nem akar semmit.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 21:38:05

@PraktikásMaimoni: hát, ki tudja, mit akar a kutya... lehet, hogy egy másik kutyát? :)

Piszke a Birtokról 2012.04.16. 21:58:20

Hű és hú és hű :))) (És plusz egy hű az egyre viccesebb komment-párbeszédekért)
Nagyon köszönöm, tényleg. Egyrészt a magam nevében, másrészt a baba nevében és a Te nevedben, mármint remélem, hogy Neked sem esett rosszul ezt így végiggondolni és elmondani. Nehéz ám erre úgy mondanom bármit is, hogy se pátoszos ne legyen, se patológiás esetnek ne tűnjek, szóval maradjunk annyiban, hogy bizonyos területeken az érzelmi fejlettségem nagyjából egy paszternáké, tehát a dolgok átérzéséhez még mindig nem jutottam közelebb, de érteni már sokkal jobban értem :) (szerintem esetemben ez megmagyarázza azt is, hogy miért inkább kutya-macska). Ebben az egészben nekem főleg az volt a lényeg, és főleg azért köszönöm, ami a legvégén állt: hogy még most, még előtte össze tudtad ezt így szedni. Mert bármennyire paszternák is vagyok, az még nekem is egyértelmű, hogy miután már kívül van az a gyerek, utána már elképzelhetetlen, hogy ne legyen :)

babaBonBon 2012.04.16. 21:59:22

@Nils Holgersonné: a szülés - komplexussal, vagy anélkül - szívás! :-DDD De az például tök jó benne, hogy egy napon belül le lehet tudni.
Tudom, hogy elcsépelt, de amikor először a kezedbe adják - na azért a pillanatért mondják, hogy BÁRMIKOR újra bemennék és újra végigcsinálnám!

babaBonBon 2012.04.16. 22:02:31

@Nils Holgersonné: a gyerek után mást lehet szedegetni. Nálunk most főleg kajadarabokat. A ház legváratlanabb és legellentmondásosabb helyein bukkannak fel... az viszont igaz, hogy a kutya 15 évesen is épp úgy hullajtja a szőrét... ja, a tinik is a kaját... a francba :-DDD

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 22:18:22

@Piszke a Birtokról: hát, köszi a kérdést :) nem esett rosszul végiggondolni, inkább csak azon parázom, hogy valami nagyon fontos, leglényegesebb kimaradt, ami majd hiányzik a babának, ha olvassa.

ki kellett gugliznom, mi az a paszternák

:D

Piszke a Birtokról 2012.04.16. 22:31:35

@NH-né: van még 2 hónapod kigondolni, de ez már így is bőven több, mint amit a saját anyukám el tudott nekem mondani (mert az már ugye egy gyermekes anyuka utólagos, magától értetődő, tehát leegyszerűsített magyarázata volt). Paszternák: :D :D :D

Kalor 2012.04.16. 23:14:10

"Nem tudom, hogyan fogok a jövőben viselkedni, nem tudom, milyen lesz a gyerek, nem tudom, hogyan fog TB változni."
ez nagyon meg fogja konnyiteni a dolgod (csak nem fogsz rola tudni), ha igy nem tudod elore. :) maradjon is igy. gyereknevelos konyvetek van mar? ki ne nyissatok........

Zazálea 2012.04.17. 08:31:29

az már biztos, igen, a gyerek csupa(kaki)sz lesz :DDD

pjulcsy 2012.04.18. 06:22:17

Ez jó, ez tetszik ez a poszt:) Az ismeretlentől való félsz és mindenféle gondolatkatyvasz benne van:) Ez így jó:)

(Én óvónéni akartam lenni, mielőtt anya lettem. De nagyon örülök, hogy nem vettek fel a főiskolára. És nem is a gyerekektől félnék, ha óvónéni lennék (de tőlük is), hanem a sok okos, mindentjobbantudó szülőtől. Azt szoktam mondani, hogy csináltam egy magánovit:D)

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 08:09:28

Nos, gondolkodtam én is a saját miértjeimen. :-)
Nagyon fiatal voltam, amikor férjhez mentem. Ezt akkor baromira felnőttesnek gondoltam. És büszke is voltam magamra, hogy én AZT, AKKKOR egészen jól tudtam abszolválni. És tetszett, hogy míg a többiek sörözni járnak, addig én a gondos FELESÉGET játszom. Mert, ha jobban belegondolok, akkor én csak szerepjátéknak tekintettem az egészet. Ezt most a szó pozitív értelmében gondolom. Az esküvő után meg nem volt kérdés a gyerek. Mert az úgy SZOKOTT történni. Az összes unokatesóm így csinálta, miért csinálnánk pont mi másképp? Lakásunk van, állásunk van, helyünk van. És egy gyerek soha nem jön jó időben. :-)
Akkoriban nem gondolkodtunk a miérteken. Kb. 5 évvel később kezdtem el az elmélkedést az életem alakulásáról. Akkor állapítottam meg, hogy az egész gondolkodásmódom leginkább a móriczi időkre emlékeztetett. Majd 100 évet eltévelyedtem. Semmi modern felfogás, hogy éljem az ÉN életemet először, vagy csináljak karriert, netán utazgassak. Még ma is megdöbbentő, ahogyan beálltam a hagyományos szerepek, családi tradiciók sorába.
Zárómondatként meg csak annyit: nem bántam meg!

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 08:14:28

Ja és a kutya? Nem, az nem vonz. Az 15 évesen sem fog egyedül lemenni sétálni, míg egy gyereknél már van remény, hogy 10 évesen leengedhetem a játszótérre egyedül és már akár 6 évesen is képes egyedül elkészíteni a reggelijét hétvégeken hajnali fél 7-kor anélkül hogy nekem fel kellene kelni.
Arról nem is beszélve, hogy 16-17 évesen már akár két napra is egyedül hagyhatom otthon és nem kell vagyonokat költenem a kártalanításra. :-)

Ettől még nagyon szeretem a kutyákat. Főleg a másokét. :-D

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 08:15:23

Óóó, mindig lehagyok valamit.
A szőrhullás nálunk nem releváns, mert mindannyiunk haja iszonyatosan hullik. :-)

Piszke a Birtokról 2012.04.18. 10:21:46

@Bécsi_Nikol hm, ez érdekes volt, és a fel nem tett kérdésemre is válaszolt kicsit, hogy vajon hányan házasodnak és alapítanak családot egyszerűen csak azért, mert mindig is ezt látták, és soha nem is gondolták azt, hogy ez másként-máskor is lehetne? (függetlenül attól, hogy később megbánják-e vagy sem). És amikor 'megvilágosodtál', akkor változtattál valamit, vagy nem, mert az anakronizmus ellenére jól érezted magad továbbra is a helyzetedben?

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 11:00:59

@Piszke a Birtokról: hogy változtattam-e? Igen is, meg nem is. Lehúztam a egy csomó időt a régimódi anya/feleség/dolgozó nő szerepben. De közben elváltam és az új kapcsolatban kicsit változtak a szerepek. Mert változtatni akaratam.
Majd' 20 év után viszont letisztultam én is. Lassan felismertem, hogy mit szeretek csinálni, mi esik jól és mik a határaim/korlátaim. Ha lehet messzire kerülöm a konyhát, hála az égnek az uram és a lányom szívesen elbíbelődnek abban a sarokban. Már csak ritkán vállalom túl magam. És őszintén? Azt hiszem, hogy nagyon élvezem a mai életemet és nem bánom, hogy ész nélkül követtem a mintát. :-)
Ui: De a teljes igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy még emlékszem viharos időkre is! Tisztán emlékszem, hogy a lányok kb. 6 és 10 éves kora között nagyon szenvedtem. Utáltam mindent, utáltam, hogy mindent nekem kell egyedül csinálnom. Haragudtam az egész világra, magamra. Buliba akartam menni, utazni akartam, elegem volt a makacs, állandóan vitatkozó, engedetlen gyerekeimből, az állandó főzésből és a mi van vacsorára kérdésből. Világgá akartam szaladni. Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy ismét könyv van a kezemben, a gyerek vacsorával vár, nem kell folyton üvöltöznöm és egyre többet utazhatok. Ismét kerek lett a világ.
És így kerek az én sikersztorim is. :-)

FilotásLili 2012.04.19. 22:35:06

Ez tetszik a legjobban: "Valami közös TB-vel."
A szülés nem lesz szívás, Neked nem - majd gondolj rám amikor betolnak a gyermekágyas osztályra, hogy én megmondtam, hogy nagyon ügyes leszel.

Egyébként még nem találkoztam senkivel, aki igazán meg tudta mondani, hogy miért születik az első gyermeke, miért döntött így. Általában közhelyekben gondolkodunk - nem biztos, hogy mindent szavakba lehet önteni. Nem úgy a szomszédom, akinek van három gyereke (másfél év korkülönbségekkel), a minap mondja, hogy rájöttek a férjével, hogy három gyerek mellett nem tud dolgozni, így vállalnak egy negyediket is, mert akkor a családi pótlékokból meg a gyesből kijön a törlesztőrészletük. Na ez már egy valódi miért. :-)

anyahajo (törölt) 2012.04.19. 23:59:46

Teljesen egyetértek Nikollal. A napokban feltünt a rengeteg kutyás az utcán, meg az, hogy a kollégám is majd minden nap kutyával jár dolgozni. Őszintén szólva örülök, hogy a gyerekeket napközben az óvoda látja el, sőt, később önállóan is remekül érzik majd magukat. Valahogy ez a legjobb a nevelésben, hogy látom, hogy az első melós időszak valamikor beérik és a legvégén már nincs rám szükség - illetve igen, de nem úgy. Egy kutyával ez sosincs igy. Persze az tökmindegy, hogy én nem akarok kutyát, mert a gyerekek igen. Szóval ne éld bele magad, hogy a gyerekkel kiváltod a kutyát :D

Zazálea 2012.04.24. 13:25:10

kutya, az kell. de majd egyszer elgondolkodom én is,hogy miért is. :)))

Mikaél 2012.05.07. 19:04:55

@Piszke a Birtokról:
Kedves Piszke a Birtokról !
Nagyon fontos, és nagyon nehéz kérdés !
Sok választ lehet keresni, találni.
És csak egy választ lehet mondani.
Egy nő, és férfi "egymásra találásából" általában egy harmadik jelenik meg.
(Néha nagyon hamar "találunk" egymásra.)
Néha bár egymásra "találtak" bár nem ismerik egymást.(Néha a másik nevét sem tudjuk...)
A következményeket, hogy egy harmadik nem hagy békén minket, és folyton csak kér,kérdez ...
Végig sem gondoljuk.
Hogy két ember egymásra "találása" egy harmadik sorsának eldöntését jelenti, nem gondoljuk végig.
A harmadik ember sorsát a két ember hordozza magában.
Egy ember sorsa azon a két emberen múlik -alapvetően - akik "egymásra találtak".
Az jó dolog, ha "Piszkének" van "Birtoka".
Ha "Piszke" szeretné, hogy a "Birtok" ne legyen parlag,és ne a dudva legyen rajta az Úr, akkor szeretné, ha "Piszke" nevelkedne a szomszédjában is.
Ez a "tudatosság" ritka kincs.
Gyakran - túlnyomóan - csak úgy születünk bele a világba.
Világunkba.
Aztán az már a mi szerencsénk, ha a későbbiek során sorsunk nem csak "rajtunk múlik" !
Rajtunk is múlik,-aztán- hogy hogyan múlik, életünk.
Az ritka kivétel, ha a "múlhatatlan" jelzővel illetnek...

Kedves Piszke a Birtokról !
Jó, ha nem csak olvasni,de kérdezni is tudunk.
Köszönöm, hogy megtanultál kérdezni -is-.