szomorú a kigördülő vonat után integetni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr144468481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.04.23. 15:58:56

Nekem már ebben annyiszor volt részem,hogy múltkor meg is mondtam D-nek, hogy bocsi,de többé nem kisérem ki... (a busz még rosszabb) ez van :-(

Astridnapló 2012.04.23. 16:58:50

Ó igen. De néha rosszabb visszanézni az ablakból.

Ziebi 2012.04.23. 17:46:38

Ugyanez a reptéri búcsúzkodással, mikor még a biztonsági kapukon túlról is integetsz.... :(

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.23. 17:53:53

Mi is szertartásosan kisérgetjük egymást, és néha nagyon nehéz. Szoktam sírni is, ha olyan valaki megy el, akivel tudom, hogy hetekig nem fogok találkozni. Pl. anyukám.
Viszont, ha én utazom, akkor meg az integetés tud nagyon hiányozni. Olyan magányos vagyok tőle a reptéren.
Hát, így igazodjon ki az ember rajtam. :-D

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.23. 23:07:17

@Astridnapló: Igen, mondjuk helyzetfüggő is. Sokszor könnyebb annak, aki utazik.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.23. 23:08:08

@Ziebi: Jajj, ne is mondd. Amikor még latod a hátát fel-felbukkanni a tömegben, aztán már azt sem...

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.23. 23:38:54

@Bécsi_Nikol: Igen, én is szertartásos vagyok. Szeretek akkor is ott állni a vonatnál, mikor befut.
Ma a tesómék mentek el, ha nem tudok addig hazamenni, csak augusztusban találkozunk megint. Olyan jó volt, hogy itt voltak. Csak annyira ciki Meidlingban egyedül sírni.

Ziebi 2012.04.24. 04:41:38

@Nils Holgersonné: bakker, most majdnem megbőgettél, kissé szentimentális vagyok vagy mi.

Amúgy nekem repterek mindig ilyen vegyes érzelmekkel töltöttek. Bennük van ugyanúgy a búcsúzás is, mint amegérkezés, és az odaút, ami mindegy hogy milyen, de a végén ott lesznek akiket ölelhetek.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.24. 05:39:58

Kizarolag szolidaritasbol, de bevallalom a mai siras adagot Meidlingben. Mindjart megy az uram haza. Legkozelebb mar meg sem fognak lepodni siro lanyok latvanyan a Mo-ra elhuzo vonatok utan. :-)

nux vomica 2012.04.26. 20:18:37

Búcsúzni mindig rossz, annak is aki a vonaton/buszon, repülőn stb/ ül, annak is , aki marad.
Sírni meg kell néha egy búcsúzásnál, mert valóban rossz, ha hosszú ideig nem találkozunk szeretteinkkel.
Milyen jó, hogy azért van még más kapcsolatfelvétel, legalább nem teljes az elszakadás:-)

Mikaél 2012.05.03. 21:38:05

www.youtube.com/watch?v=4nj0vEO4Q6s&feature=related
Mennyi-mennyi egész...
Mennyi-mennyi rész...
Mennyi-mennyi...
Mennyi
:-)

vackor1b 2012.05.10. 15:20:37

Nem akartunk fájdalmat okozni. Olyan jó volt kint! Remélem, azért az ottlétünk több örömet okozott, mint amennyi szomorúságot a búcsúzásunk. És valószínűleg, engem is jobban megviselt volna, ha a két gyerek nem vonja el azonnal a figyelmem, hogy de anya, ezt megehetem/ihatom és különben is, mikor mesélsz már. Szóval fel a fejjel, mire legközelebb jövünk, már neked sem lesz időd szomorkodni, mert lesz, aki magára vonja a figyelmedet.;)