Régen volt családi hétvéges poszt. Péntek este kijött az egyik nővérem a két lányával, már nagyon vártam őket. Bablevessel, mert abban jó vagyok.

Szombatra Wasserspielplatzot (vizes játszótér) terveztem, mert aznapra mondtak egyedül jó időt, de reggel még olyan borongós volt, hogy inkább az állatkertbe mentünk, mert én ott még úgy sem voltam. TB pont ráért, persze én aggódtam, hogy későn indulunk (előtte még bevásároltunk), meg nem lesz elég időnk (legalábbis TB-vel együtt, mert négykor mennie kellett próbára), szeretném most magamban is tudatosítani, hogy 11-től négyig az ember lejárja a lábát, kicsit tovább maradtunk ugyan, de bőven, bőven elég volt.

Turistainfo, hogy a neten rendelt jegyek 1 euróval olcsóbbak, és akkor sorba sem kell állni.

Megnéztünk egy csomó állatot, persze a legérdekesebbek, mint a nagymacskák akkora területen vannak, hogy alig látni őket, az oroszlánok egy magas sziklán aludtak, a tigris valami fa tetején, az elefántok meg egy helyben toporogtak, kivéve az egyiket, amelyik hátrafelé sétált a kifutóban.

De láttunk cuki vidra-etetést, meg denevérek szálltak el az arcunk mellett, és TB összebarátkozott az egyik orangutánnal (kellett hozzá egy banán is), hosszas megbeszéléseket folytattak jelnyelven a többi látogató nagy derültségére. Az orangutánok etetésére egyébként rohantunk, hogy odaérjünk, TB kiskocsiban húzta a gyerekeket, mi meg loholtunk utánunk tesómmal, erre ott helyben kiderült, hogy az etetéshez a kis parkjukban eldugták az ebédjüket, és megkereshetik, ha akarják. De nem akarták, unottan üldögéltek, míg végre le nem lépett a sokatbeszélő gondozólány, és akcióba nem lendült TB a banánnal.

A gibbonok voltak a legcukibbak, az egyik pont úgy bosszantotta a kollégáját, mint unokahúgom nr3 unokahúgom nr2-t (csavargatta az orrát, és folyton a nyomában volt), és a másik pont úgy reagált rá, ahogy a nővér is, nagyon viccesek voltak, még a gyerekek is élvezték az önkritikát. Az állatkerti boltban lehet kapni gibbonmamát kapaszkodó gibbongyerekkel, felkerült a vágyaim listájára (augusztusban van a szülinapom).

Mi is volt még... gondolkodtam, hogy vegyek-e majd éves bérletet, mert igaziból kb két jegy ára, hátha a kisfuszulykának jó program lenne majd, de nem is tudom. Szuper játszótér van, és ilyen jó tavaszi időben, mint amilyen végül szombaton lett, annyira ideális program volt. De nem unnánk-e meg az oroszlán hátsó fertályát, amit véletlenül kilógat a szikla szélén? Meg is beszéltük, hogy mennyivel jobb a pesti, ahol a kétméteres betonkifutón kergetik a saját farkukat, és jó közelről meg lehet őket nézni :))

Este aztán nem kellett a lányokat altatni. A Rumini könyveket olvassák most egyébként esti meseként, igaz, hogy mindig csak részleteket hallok belőle, de tökre izgalmas.

Vasárnap TB már nem tudott velünk lenni (unokahúgom: de kár, hogy nem volt ideje búcsúajándékot csinálni nekünk), tesóm segített rendberakni az előszobaszekrényt, nem győzök elég hálás lenni ezért. Egyrészt fizikailag sem bírtam volna egyedül, és hát neki sem álltam volna. Már utáltam kinyitni, mert borult ki belőle minden :D, és olyan hatalmas munkának tűnt, amivel én, kicsiny lélek nem érhetek fel. De most kész, tiszta, rendes, szeretem. És nem is volt olyan sok idő. Közben mondjuk leckeíratás is volt, nem tudom, én úgy emlékszem, suliban leültem és megírtam a leckét minden hiszti nélkül, de az én kisrokonaimnál (és nem is annyira kicsiknél) ez valahogy mindig nyafogással jár, én meg szigorú vagyok és kemény (uh, de utálhatnak :)). Cserébe lementünk a játszótérre is és négyen tök jól bepörgettük az egyik 3D-ben forgó-mozgó hintát (unokahúgom kimért hangon: jajj, azt hiszem, mindjárt hányok).

L (nr2) meg épp most áll hangszerválasztás előtt (eddig furulyázott), és mindenképpen fuvolázni akar, amiről mi mindenképpen le akarjuk beszélni. Felhívtam Ágit a szomszédban, hogy megnézhetjük-e a fagottját, és épp egy egész fúvóskvintett gyakorolt nála. Mert nekem ilyen barátaim vannak. Átsétáltunk, beültünk a házikoncertre, szuper volt, és persze egész más így mutatni hangszereket, hogy két méterre szól, mint a nézőtérről. L-t le is nyűgözte a fagott (pedig mindig bökdöstük, mikor a klarinét játszott), meg aztán a zenész nénikkel, bácsikkal is lehetett dumálni, és hurrá, hurrá, sikerült elbizonytalanítanuk a fuvolát illetően! Most már fagottozni szeretne. Köszönjük, Ági!

Délután még gyöngyöt fűztünk, elpakoltuk a téli cuccokat, horgoltunk, Ruminit olvastunk, meg tesóm horgolt táskájába varrtunk bélést. Annyira röhögtünk, mikor este tízkor kiderült, hogy a tetejére varrtam a fenekét, és így a belső zsebek fejjel lefelé állnak. Kellett hozzá pár csík csoki, hogy nekiálljak még egyszer. De végül készen lett, és együtt örültünk, hogy mennyi minden fért a napba.

Hétfőn meg már csak a városba ugrottunk be picit, korán indultak haza, szomorú voltam a vonatnál, de ezt már tudjátok.

11 komment

Címkék: család

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr54470634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FilotásLili 2012.04.24. 21:48:40

Mi baj van a fuvolával?
A vidránál csak egy cukibb állat van, a mogyorós pele!

pjulcsy 2012.04.25. 06:25:53

Az egészből engem is ez ragadott meg (na jó, nem!): miért akarjátok lebeszélni a fuvoláról? Panni is fuvolára szeretne váltani a furulya után.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.25. 07:43:10

Mi meg vasárnap voltunk kint az állatkertben, de nálunk az átlagéletkor 30 év volt. :-)
Legközelebb a Haus de Meeres-be megyünk. :-D

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.25. 10:46:58

@FilotásLili: @pjulcsy: Nincs különösebb baj a fuvolával, de van már a családban egy amatőr unokatesója meg egy profi fuvolista nagybátyja, szóval már uuuuuuncsiiiii :) ráadásul sokkal kevesebben klarinétoznak, oboáznak vagy fagottoznak, szóval menőbb is lenne.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.25. 10:48:25

@Bécsi_Nikol: Jajj, olyan kár, hogy nem szombaton jöttetek ti is! Akkor nem áztatok volna meg :) és olyan vicces lett volna összefutni :)

pjulcsy 2012.04.26. 06:35:18

Ja, vagy úgy! Lelki szemeim előtt már valami eltorzult külsőt, eldeformálódott ujjakat meg ki tudja még mit vizionáltam:)))

nux vomica 2012.04.26. 21:23:35

Mi minden fér meg egy-pár napba.
Ruminit már nekem is el kellene olvasni, mert minden (?) kisgyerek erről mesél. Múltkor már a "Maradj talpon" játékban is feladták.
A hangszerre meg azt gondolom, próbálgasson n2 unokahúgod, úgyis a jó zenetanár a fontos, azután csak, mivel zenél. Nehogy idő előtt elvegyék a zenélős kedvét.

málnabálna 2012.05.06. 12:20:28

kisfuszulyka! hehe, engem ez a szó ragadott meg, imádom!:)

TáltosBandi 2012.05.06. 12:47:28

@málnabálna: -Én is imádom! Én is imádom! - Mondta Kispipi.

vackor1b 2012.05.10. 15:36:54

Leckeírás: Az feltűnt, hogy dolgozós szombaton és még hétfőn is kint voltunk nálatok? Szóval esélye sem volt az iskolában megírni.
Azóta is meséli mindenkinek, hogy fagottozni fog. Erre a furulyatanár is felkapta a fejét, mire L: De hát van kis gyerek méretű és én azon fogok tanulni.