Bocs, ha valaki már inkább olvasna TB-től valami vicceset, nálam még tart a feldolgozás.

Szóval a Wilhelminenspitalban szültem, ezt erősen hasunkra ütve választottuk ki, még csak el sem mentünk megnézni, és kicsit izgultam, hogy vajon jó lesz-e. Tény, hogy nem a legcsilivilibb, bár egy magyar kórház szintjét messze túllépi, de azt hiszem, ha legközelebb ilyesmire adom a fejem, megint odamennék, mert a személyzet abszolúte túlteljesítette minden elvárásomat.

Négyágyas szobában voltam, egy lengyel császáros lánnyal, meg egy morc osztrákkal, aki másnap le is lépett, jött helyette egy másik császáros lengyel. Igaziból családi szobát szerettem volna, de végülis Bandi úgysem tudott volna velünk lenni végig, így én inkább örültem a társaságnak, vigyáztunk egymás babáira, míg kimentünk a mosdóba, vagy zuhanyoztunk (saját zuhany volt, de saját wc nem, a közös is a folyosó túlfelén, első napokban borzasztó messzinek tűnt), jó volt a sorstársakkal megdumálni az élményeket, drukkolni egymásnak, hogy beinduljon a tej, meg biztatóan mosolyogni éjjel a félhomályban, hogy jól megy ez nekünk. Azt hittem, zavarni fog, hogy éjjel három baba sír, de egymást nem ébresztették fel, és tulajdonképp én is jókat tudtam aludni, pedig a másik két baba rendesen követelte a figyelmet. Volt egy sanda gyanúm, hogy földrajzi felosztás szerint pakolták az anyukákat, mi voltunk a kelet-európai szekció, és ez ebben az esetben előnynek számított. A nagy átlaghoz képest én még perfekt német voltam, ami azért vicces, volt olyan egyiptomi anyuka, aki egy szót nem beszélt se angolul, se németül, és a többiek is inkább csak úgy összevissza. Csodáltam a nővéreket, hogy bírták, meg mondjuk az anyukákat is, hogy bevállalták így a szülést.

A lengyeleknek legalább mázlijuk volt, mert sok bába, nővér vagy asszisztens volt lengyel, így ők anyanyelvű kiszolgálást kaptak. Magyar egy sem  volt, ami fura, az AKH-ban (a bécsi naagy központi kórházban) elég sokan vannak, orvosok is.

A reggeli büférendszerű volt, kicsit mindig izgultam, hogy lemaradok (nem), az ebéd meg a vacsora a szobába jött tálcán. Emellett volt mindig joghurt, tej, gyümölcs és gyümölcslevek a társalgóban, szóval lehetett éjszaka nassolni. A papucsomon kívül tényleg nem kellett más otthoni cucc, és bár a vége felé kezdett elegem lenni a kórházi hálóingből, de tagadhatatlanul jó volt, hogy napi akárhányszor tisztát vehettem.

A babák bármikor velünk lehettek, Lili végig mellettem aludt az ágyban, nagyon szerettem. Első éjjel sokszor felsírt kicsit, de simogatásra megnyugodott, nekem az volt az érzésem, hogy eszébe jutnak a nap eseményei, és azt dolgozza most fel. Mindig megdicsértem, hogy ügyes volt, és most már minden rendben, és akkor aludt is tovább.

Egyébként ha akartam volna, bármikor be lehetett volna adni a csecsemős nővéreknek, angyalok voltak, de tényleg. Esténként, műszakváltás után körbejártak, bemutatkoztak, ha még nem ismertük volna őket, de mindig képben voltak, hogy melyik baba hol tart a szopásban, súlyban, van-e tej, van-e bármi extra tudnivaló, hoztak plusz pelust meg pelenkát, mindennap megerősítettek, hogy bármi gondunk, kérdésünk van, a gyerekszobában megtaláljuk őket. Éjjel is többször körbejártak, bementek a szobákba, ha sírást hallottak, segítettek a szoptatásnál, vagy elvitték a babát, ha valaki aludni akart volna, és tényleg, ha éjjel kettőkor mentem be, hogy szoptatni, vagy fejni akarok, akkor is ugyanolyan lelkesen ültek le mellém, és segítettek.

És emellett odavoltak a Liliért, hogy mennyire cuki :) a rendszer egyébként az volt, hogy volt rajtam egy karszalag a nevemmel, az adataimmal, meg a kódommal, és ennek a karszalagnak a kicsinyített mása volt Lilin is, a másik csuklónkon pedig egy másik szalag, egy számmal, a huszassal, és ez a szám volt a babakocsiban is, amiben hozni-vinni lehetett őket (vagy altatni, ha valakinek nem jött be az együttalvás). A babakocsiban ezenfelül volt még egy papír (rózsaszín cipellőkkel), amin ugyancsak rajta volt a nevem, meg a születési adatok, és ha jól értettem, még az is, hogy hányadik gyerek (ez a szoptatási tanácsoknál számított). Túl voltunk biztosítva. Ami fura volt, hogy a gyerek nevét egyáltalán nem kérdezték, max kíváncsiságból, minden baba a mama családnevén nevén futott. A Liliét mondjuk majdnem minden csecsemősnővér tudta :), Lilileinnak becézték.

(jó, az én anyai szívemnek marhára hízelgett, hogy milyen aranyosan beszélnek a nővérek a gyerekkel, de az igazság az, hogy minden más babát is becéztek és dédelgettek és dajkálták.)

Kb minden házhoz jött, a fizioterapeuta, aki amellett, hogy feladatokat mutatott, még egy brosúrát is hagyott, hogy otthon hogyan rekreáljam magam, a gyógyszer, a bába, az ebéd, a gyerekorvos, a dokumentumok, a zárójelentés, a szociális munkás, mindez lelkesen, mosolygósan, odafigyelve. Sosem láttam őket kávézni az irodákban, mindig mindenki talpon volt és tett-vett. Nagyon menő. Volt, hogy a folyosón karolt át valaki, hogy jól vagyok-e, de odajött az a bába is többször külön, akinél a Lili született, és velem együtt örült mindenki, mikor indultunk haza.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr174567022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

málnabálna 2012.06.05. 21:54:46

Hej, de termékenyek vagyunk hehe-mármint posztolásban!...;)
örülök, mindjárt olvasom a másikat is, csak ide is írok, nah! :)
huh, de örülök, h akkor arra is úgy ment nagyrészt, mint mödlingi kh-ban!:) én is untam ugyanazt a mintát a hálóingen hehe, de sajátom annyi db, amennyit a 4 nap alatt elhasználtam tuti nem lett volna :)
irtóra élveztem én is, h mindig lelkesek, mosolygósak az alkalmazottak a takarítónénitől kezdve a főorvosig!!
és valóban mki gratulál fülig érő szájjal és nem műmájernek hat, ill.jah naná én is elmondhatom, h majdnem 2 évvel ezelőtt akkor a 4 napban az én Lilimet (ki mást?!) dicsérték meg ajnározták jaj, jah ő az, aki most az osztályon a legnagyobb a lányok közül súlyban és milyen husika orcája van blabla... so jó érzések ezek, ugye-ugye?:)
Hallásvizsgálatotok volt-e 2.v.3. napon? itt OSztrákiában úgy tudom mindenhol kötelező jelleggel van...

málnabálna 2012.06.05. 21:57:12

p.s.én is kifogtam 1 osztrák morci mamit fogtam első szobatársnak (első éjjel egyedül voltam), aki 4.gyerekét szülte s húzott másfél nap után haza.. utána aranyosabb másik osztrák jött... de igen a többi külföldi (arab, indiai)még köszönni se bírt németül, so én is akkori béna németemmel magam előtt picit menőnek is éreztem haha :D

babaBonBon 2012.06.06. 09:19:01

Jajj, de csöpp kis manöken-láb :-)))) Drága! Örülök, hogy végülis ennyire szuper élményeid voltak <3 :-)
----
Itt hagy csináljak egy kis reklámot:
Szerencsére Magyarországon is lehet hasonló körülményekkel szülni és kórházban lenni. Én 6 éve Hódmezővásárhelyen szültem és babáztam így. Annyi volt a különbség, hogy a 2ágyas szobához saját WC csatlakozott és a reggeli is ágyba jött. (ráadásul én egyedül voltam, bár ezt inkább hátrányként éltem meg)
Nálunk is megvolt a kisautósra rajzolt ragtapasz (csak mindig a ruháján, nem a kezén), reggel Beckhamesre befésült frizurával hozták (az első napokban én kiadtam éjszakára).
Sőt: a betanítószobába még apukát is behívták egy körre, hogy tudjon pelenkázni, gyereket-fürdetni, meg pici pohárból itatni, ha valamiért nem menne a szopcsi (mondjuk ezt a protekciónknak köszönhetjük: apuka külhonban szolgált és csak a jó Istennek hála, hogy a kisgyerek pont az 5 napos szabadsága alatt akart kibújni; de amúgy ezt a betanítást minden anyuka megkapta).
Csak azért írtam le, hogy ha valaki nagyon elkeseredne, hogy nem tud Bécsben szülni, szerencsére itthon is vannak hasonló opciók :-)

Ui.: ez nagyon durva, hogy Anyukádat nem engedték be....

babaBonBon 2012.06.06. 09:25:52

Ja, és ez a szülés közbeni kedélyeskedés valami külön perverziójuk a szakmában dolgozóknak? Nekem mikor fel kellett tenni a lábam (azaz már mindjárt kibújt a gyerek, ergó a legnehezebb szakaszban) az orvos: "Úgy-úgy, ahogy a legkényelmesebb!"
Az utolsó fájások közt meg gyakorlatilag álomba ájultam: a szülésznő legalább 3x felébresztett azzal, hogy megdicsért: nagyon jó, ügyes vagyok, pihenjek a fájások közt! :-DDDDD De így utólag már vicces.

babaBonBon 2012.06.06. 09:28:13

(ja ezt a manöken-láb dolgot a másik kép alá szántam, csak egyszerre olvastam el 3 bejegyzést :-)))
Amúgy TB-vel miujság? Piheni a szülés fáradalmait :-)? Szívesen meghallgatnánk az Ő verzióját is!

TáltosBandi 2012.06.08. 18:30:34

@málnabálna: Igen,volt hallásvizsgálat, kíváncsi vagyok, hogy működik, mert csak beledugtak egy kis cuccost a fülébe fél percre

Hát persze, h a magyar hercegkisasszonyokat mindenhol dícsérik ;))