Az augusztus úgy elszállt, hogy még most is csak pislogok. Volt ugye negyedikén a szülinapom, egy citromsárga bőr retikült kaptam Banditól, gyönyörű, és még a pelus-popsitörlő-váltásruha kombó is belefér a szokásos horgolás-könyv-kisnesszeszer-pénztárca-bicska-innivaló mellé. Nem egy tömegben elbújós darab, nagyon tetszik. 

Aznap volt Orsi barátnőm lánybúcsúja is, előtte a városban mászkáltunk, de Lii így is jól bírta, a lányok meg persze ajnározták egy csomót. A végén már szinte végig szopizott, de hősiesen kitartott, és nekem is tökéletesen élvezhető volt a buli. Mondjuk a lakásban tartott játékok utánra tervezett bártúra elmaradt, de nem miattunk (mármint nem amiatt, hogy arra mi nem mentünk volna).

Másnap megjött kisebbik nővérem unokahúg nr2-vel és nr3-mal, végre nem csak egy hétvégére, hanem egy bő hétre. Voltunk strandon, vizes játszótéren (Wasserspielplatz, Bécsben több is van, folyik a víz, lehet terelgetni, kipumpálni, feltekerni, örvényeltetni, spriccelni, malmot hajtani, tutajozni, kacarászni), kirándulni, sétálni a városban, sima játszótéren többször (egyszer csak TB-vel, meg velem voltak a gyerekek, Bandi mutatott nekik pár trükköt a drótkötélpályán, azt próbálgatták, aztán egy óra fejenállva suhanás meg csak kézzel kapaszkodás után közölték, hogy " egyébként ezt anya nem engedte volna") , csalitos játszótéren kétszer is, ahol bónuszként még mindenféle kézműveskedés is volt, például zsírkőből medált faragtak ráspollyal. Perecet sütöttünk, vásároltunk, mesét meséltünk és hallgattunk, horgoltunk, sírtunk meg nevettünk (nem, nem mindenki sírt, csak nr3) és persze babáztunk Lilivel, akinek ez néha nagyon jó volt, néha meg egy kicsit sok, de bátor, és kitartó, már amennyire egy éppen kéthónapostól ez elvárható. Ekkor voltam operában is, hát igen, én is azt hittem, hogy egy kis anyatejjel a hűtőben át lehet vészelni azt a röpke 3-4 órát, amíg távol vagyok, ehhez képest megszoptattam előtte, a szünetben közben (tesómék a szünetig játszótereztek a MuseumsQuartierban) kapott otthon kanállal az eltettből és mikor hazaértem még gyorsan egy kis utóvacsorát. De utána aludt, mint a bunda.

játszótér.JPG

Csalitos játszótér. Tele van boldog gyerekekkel, csak itt nem látszanak, mert elbújtak.

Egyik közbeeső hétvégén kijött bátyám is a két kislányával, igaz, ők csak egy napra, Lilinézőbe. Úgy alakult, hogy bátyámmal karácsony óta nem találkoztunk, hát nagyon örültünk. Együtt volt majdnem az összes lányunoka is (5db tíz év alatti), szóval fényképezkedtünk, meg egy nagyot ebédeltünk (a konyha most tényleg úgy nézett ki, mint egy óvóda :D)), besétáltunk a Hofburghoz (unokahúg nr5 épp Sissi-imádó korszakát éli), és fagyiztunk, természetesen ez volt az a pont, amikor a felhők nem bírtak magukkal, és kaptunk egy hatalmas zuhét a nyakunkba. Egy élmény volt szaladni a villamoshoz, meg aztán a villamostól haza, nr5 nem csak Sissit szereti, hanem sikoltozni is, ha épp valami izgalmas történik. Erre nr3 is kedvet kapott, meg aztán már én is (én fogtam a kezüket), végülis egyszer élünk, sikítottunk és szaladtunk az esőben, beletrappolva a nagyobb pocsolyákba. Otthon aztán szigorú ruhacsere meg hajszárítózás volt, teát ittunk, és már haza is kellett bátyáméknak indulniuk. 

Aztán teljesen kiürült a ház, Lili kialudta magát, barátnőztünk, piknikeztünk anyahajóékkal, aztán kisütöttem egy csomó fasírtot és elmentünk egy esküvőre. TB egyik magyar kórustársa vette el TB egyik osztrák kórustársát, Lilivel egykorú kisfiuk van, oda kellett a fasírt. TB már délelőtt odament próbálni, és elvitte a nagytáskámat, mert mi onnan indultunk haza Mo-ra. Mi TL-lel később követtük, nekem előtte össze kellett szednem még a vonatjegyem  a városban (egy lánytól vettem meg, a Westbahnhofnál találkoztunk). Látnotok kellett volna, ahogy kisminkelve, egy nagyon miniszoknyában (csak ez jött rám), magassarkú szandálpapucsban, szűk, csini pólóban, elöl kendőben Lili rámkötve, hátamon a terepszín-zöld pelenkázóhátizsákunk, vállamon egy bevásárlószatyorral, benne a fasírt, 38 fok árnyékban, szóval így fellibbenünk a villamosra, egy hős anya vagyok, ha tudni akarjátok. Már majdnem a Westbahnhofnál voltunk, mikor telefonált a vonatjegyes csaj, hogy igaziból Meidlingban van, nem tudnék-e mégis inkább odamenni a jegyért. Hát nem :). szerencsére aztán megoldottuk, és az esküvőről sem késtünk el, bár a megoldásban szerepelt a mezítláb futok a forró betonon, kezemben a magassarkú szandál - esemény is. Mondjuk akkor már a hátizsák nem volt a hátamon, mert TB elénk jött.

A templomban viszont elég durva volt, (a)hogy az Arnold Schönberg kórus (Bandiék) énekelt, Erwin Ortner vezényelt, hát az ember nem ehhez van hozzászokva egy esküvőn (vö. a gyüli amatőr kórusa gitárkísérettel). Szem nem maradt szárazon. Sajnos nem hallottam az egészet, mert Lili sétálni óhajtott, így leginkább kint bandáztunk Sárikával meg az anyukájával. A fasírtnak sikere volt, hipp-hopp el is tűnt, örültem.

Este aztán TB kivitt minket a vonathoz, TL-lel hazavonatoztunk Budapestre. Azt hittem, Lili ki fog dőlni, az esküvőn sem aludt, húzós nap volt, de egész úton (3óra) fent kukorékolt, túl sok ez az élmény neki (de nem sírt, nem ám, mert ilyen bátor kiscsaj). Bp-n meg TB két öccse várt minket.

folyt. köv. még több utazás, elnézünk a tótokhoz, többszörös family reunion TB nélkül

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr274760927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2012.09.08. 23:33:25

Öröm volt olvasni ezeket a bejegyzéseket. :)

málnabálna 2012.09.09. 09:31:04

így jó és szép!! :) jah, és egy HŐS anya vagy, naná, h.AZ! :)

Troppauer Hümer 2012.09.12. 14:22:20

Ez jó.Legalább volt olvasnivalóm.A kép olyan, mint egy illusztráció egy novellához.Kicsit sok benne a személyes, és kevés az általános.De alakítható.Örömmel olvastam.

nux vomica 2012.09.12. 18:12:41

@Troppauer Hümer:
ez egy magánblog, ezért személyes. Mi, a többi olvasó, ezért szeretjük olvasni.

Troppauer Hümer 2012.10.13. 18:41:17

Türelem,türelem rózsát terem !
És ne a kommentekkel, a bloggal foglalkozzunk, és azért olvassunk sokat.