Sikerült ma a világ legundorítóbb sajtszószát előállítanom. És még ízetlen is, kivéve, hogy van egy kis szerecsendió benne, azt érzeni. Mázli, hogy TB épp nem eszik ma itthon (mondjuk ezért is lehetett sajtszósz ebédre, mert ő egyébként nem szereti)

És közben nem tudok nem arra gondolni, hogy Muskatnuss, Herr Müller! Zseniális.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr944813613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.10.01. 17:46:15

Jajj ezek mellett a sajtszósz receptek mellett, amik keringenek nem is csoda... én is futottam már bele nem egybe, aminek bárhogy imádkoztam (=tettem bele ezt is meg azt is), hát akkor "se hítták semminek".

Ez az egy viszont nagyon bevált nekem:
trappista sajt (vagy hasonló), füstölt sajt és márványsajt (30, 15 és 5 dkg -persze ezt lehet felezni, harmadolni...) egy kicsi vajon ezeket felolvasztani és annyi tejfölt hozzá, amilyen krémesre vagy hígra szeretnéd (a fent leírt mennyiséghez kb. egy nagy doboznyi kell). Elronthatatlan, a márványsajttól mennyeien karakteres, aromás! Só nem kell bele, mert a sajtok elég sósak.
(TB anyukájának és nővérének is nagyon ízlett ;-)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.10.01. 18:05:18

@babaBonBon: Van ám nekem receptem, a baj csak az, hogy azt hittem, tudom fejből :)))
De majd a tiédet is kiprobálom, köszi.

Troppauer Hümer 2012.10.13. 19:34:15

Question pas bête : gruyère, comté ou emmental, qui a des trous ?

Un peu d’histoire…

Il y a très longtemps –on en trouve trace écrite au XIIème siècle -un fromage à pâte pressée cuite était fabriqué au cœur du « Saint Empire Romain Germanique », dans les Alpes et le Jura. La France et la Suisse n’existaient pas encore ! Ce fromage de grande taille était un fromage de garde : le pressage de sa pâte après cuisson permettait d’extraire un maximum d’humidité et de le voir se bonifier avec le temps. Il avait été baptisé « Gruyère », du nom des officiers « gruyers » de Charlemagne qui prélevaient les impôts sous forme de fromage. C’est également de là que vient le nom du village médiéval de Gruyères en Suisse, au coeur de la zone de production du Gruyère suisse actuel, dans le canton de Fribourg. I:-)