Hu!

Megijedtetek? Nem gondoltátok volna, hogy én vagyok, mi?

Az volt, hogy először itthon voltunk, de aktív társadalmi életet éltünk, aztán hazamentem pihenni, és attól kezdve nem volt egy perc nyugtom se. Mert igaz, hogy a csaladban bárkinek odaadhatom Lilit dajkálni, de ha sokan vagyunk, valahogy a tennivaló is több, nem beszélve arról, hogy társaságban nem illik blogolni. Meg blogot olvasni sem. Egyik nap rekord 73 olvasatlan poszt volt a readeremben, rszletekben dolgoztam fel a lemaradást. Vagyis még dolgozom rajta.

Viszonylag ritkán irok róla, de azért Bécsben sem ülünk mindig itthon, időről időre összeengedjük barátnőimmel a dedeket, akik még nem értékelik ezt annyira, mint mi (mondjuk nem is panaszkodnak, sőt, hipercuki pillanatokat generálnak, mint például a Leon fiú nózipuszija Lilivel, csak hogy a 13 év múlva kínosabbakat említsem). Meg olyan is volt, hogy Delphine barátnőmmel 20percen keresztül próbáltunk telefonon belőni egy órát, amikor mindketten szabadok vagyunk és tudunk teázni egyet (ő épp két munkahely között tette a semmit, én meg ugye otthonülő gyeses anyuka vagyok, egymástól két sarokra lakunk). 

Aztán múlt (előtti?) péntek reggel potya- autókáztunk Sopronba, ott mászkáltunk gyalog (utazotáska, autósülés, hátizsák, Lili), moziban voltunk (utazótáska, autosülés, hátizsák, Lili), intézkedtünk (utazótáska, autósülés, hátizsák, Lili), veszekedtünk (mijafrancnak az utazótáska, az autósülés, a hátizsák, a Lili), ettünk (utazótáska, autósülés, hátizsák, Lili), és úgy gondoltam, hogy nekem meg Lilinek este még belefér egy laza három és félórás vonatozás (+ utazotáska, autósülés, hátizsák, Lili). Ritkán kívánok esténként valami pohár töményet, de akkor erősen így volt. 

Meg olyan is volt, hogy dolgoztam titkosat, és Lili meg pótanyukázott tesómmal, igaz, hogy megszakitásokkal, de 8 órát. Fura volt. 

Meg olyan is volt, hogy a nyugis hétköznap délelőtt, amikor blogot akartam irni, a díványon unokaöcsém nr1 feküdt frissen törött lábbal (gimis sítábor rulez), a földön Lili bóklászott, a hátamon unokaöcsém nr2 hintázott a hordozóban, míg vasaltam, apukám hümmögött az újság mögött, tesóm pörgött, anyukám hol feltűnt, hol dolgozott, és kicsit később befutott az unkkaöccsök-anyukája-tesóm. Aznap se írtam egy sort se. 

Meg fodrásznál is voltam, és most megint tök rövid a hajam.

Meg Kisfaluban is voltunk, ami nem Tszm, de ott laknak az unokaöccsök, meg unokahúg nr1, es Lili meg Samu bölcsizett a földön, már mindketten olyan okosak,hogy tudják, hogy a másik kezében levő játék az _sokkal_ érdekesebb, mint az összes többi elérhető. De még egyikőjük sem tud igazán előrefelé kúszni, ha-ha.  (vagyis azért mikor TündérLili megkaparintotta A Trombitát, akkor S. azért ösztönből előrenyomult vagy tíz centit, hogy mentse a kincset)

Unokahúg nr1 meg tök jókat mesél, tisztára gimiben éreztem magam, meséltem neki én is kicsit régi sztorikat, bár nem sokat voltunk együtt, mert ezek a mai fiatalok annyira le vannak terhelve. Kivéve az, amelyik eltöri a lábát, vele lehetett legózni, de ő meg nem az a beszédesfajta (istenem, hát fiú, mit csináljunk).

Meg olyan is volt, hogy Lili délelőtti alvása elhúzódott, és rohantunk neki pulóvert venni a városba, aztán haza és sietve indultunk TSzm-re anyukámmal, meg egy szakajtónyi kisunokával, mert apukám már várt minket. és a nagy sietségben elfelejtettem, hogy Lili már öt órája nem evett (szaranya), de ahogy bekötöttük az össze hülye kis autosülést, Lili szólt. Elég hangosan. A terv az volt, hogy az autopályán majd kap, de addig siessünk, hogy megússzuk a délutáni csúcsot, de nem bírtuk odáig dobhártyával. Hátraültem, megszoptattam, elindultunk, de ugy, hogy Lilinek még ideje volt kakilnia egyet, amin először csak nevettem, ugyan már, Tszm-ig kibírja, de aztán kicsit átázott aruhaja, akkor már nem nevettem, utána meg már az én ruhám is átázott, mert ölbevettem, és akkor kiderült, hogy a MOL-kúton nagyon helyre kis babapelenkázó helyiség van. 

Meg olyan is volt, hogy a szüleim színházban voltak, és alig tették ki a lábukat, unokahúg nr2-3, akikkel ott voltam, lebontotta és átépítette a nappalijukat, mi meg Lilivel drukkoltunk nekik, aztán a kisbabát letettük, és akkor végre én is részt vehettem a bunkervár kastélyépítésben, csináltunk is egy tök jót, abban meséltem aztán estimesét zseblámpával. Másnap meg gazdálkodj okosanoztunk, meg kisebb várakat építettünk, meg kinevetavégéneztünk, meg kitalálósdnit játszottunk, meg olyat, hogy valaki rajzol egy fejet, lehajtja, a másik rajzol egy felsőtestet, lehajta, a harmadik egy combot, lehajtja, a negyedik meg egy lábat, aztán kihajtjuk az összeset, és jót nevetünk. Meg olyat, hogy a takaró alatt kézbeadott tárgyról ki kell találni tapogatással, hogy az mi. Meg mindenféle memóriajátékot.

Na, a lényeg, hogy ma hazajöttünk, és azt hiszem, szükségem van pár nap pihenésre.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr675062656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gem 2013.02.04. 20:55:12

Ah, micsoda régi történetek! Kisszamuráj már 40-50cm-eket kúszik előre (aztán persze kifárad).

Kalor 2013.02.04. 21:55:39

:) olvasni is eleg volt, jo pihit! :)

Ziebi 2013.02.05. 02:27:20

Ezt még olvasni is fárasztó volt. :) De örülök hogy jó napjaitok vannak. :)

birgics 2013.02.05. 08:58:35

Eddig titokban olvastalak titeket, és gyönyörködtünk családilag Liliben. Éppen ezért is regisztráltam, mert feltétlenül tudnotok kell, hogy nekünk napi 1 kép tökéletesen megfelelne a kisasszonyról bejegyzés gyanánt :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.02.06. 09:18:35

@birgics: akár ne is fárasszam magam az írással :))))) örülök, hogy regisztráltál, írj máskor is!

nux vomica 2013.02.08. 11:03:24

Nekünk az aranyos fogalmazásaid is kellenek a képek mellé!