A filmekben úgy van, hogy mikor valaki költözik,akkor összetrombitálja a legjobb barátait, és egy közös borozós, viccelődős, kemény munkás nap(ok) keretében összepakolják az illető cuccait. (ld példának a Szex és New York filmet, amikor Carry az esküvő előtt összepakolja a lakását. Három napon keresztül válogatják a barátnőkkel a designer ruhákat, meg dobozolják a magazinokat, közben folyik a pezsgő, felidézik az elmúlt tíz év legjobb pillanatait, móka, kacagás).

Élőben ez úgy van, hogy D. barátnőm felajánlja a szuper kukáit, mert az új lakásban nem lesz rá szüksége. Átmegyünk családostul este fél hétkor, kiderül, hogy másnap nyolcra jönnek a költöztetők, meg körbenézve az is, hogy a konyhához még hozzá sem fogott. Hazamegyünk, fürdetés, babaaltatás, kisbarack nyilván érzi a mehetnékemet, és csakazértsem alszik, sőt, kifejezetten igényli a jelenlétem, pedig máskor már rég kidől ilyenkor. Végre leteszem, és úgy tűnik, nem is fog öt perc múlva felebredni, futok át D-hez (milyen jó volt, hogy két sarokra lakik lakott), és elkezdem papírba csomagolni az étkészletet. Másfél óra múlva jön Banditól az esemes, hogy kicsit sír a kisbársony, induljak. D megnyugtat, hogy innen már csak egy-két óra munka van, menjek csak. Tízmásoderc múlva jön a következő sms, hogy "Helyesbítek: ordít, gyere!" hazaszaladok, az ajtóban várnak, kispamut nyugodt, de ahogy átkéredzkedik hozzám, gyanús csokiillat leng a levegőben. Visszaaltatom, majd visszaugrom a farmerbe, és szaladok át D-hez, aki már nem is vár, de tökre örül, pakoljuk még egy barátságos másfél órát, azért éjfélre hazamegyek, mondjuk nehezen, mert látom ,mi minden van még. Másnap kiderül, hogy háromig pakolt

Se bor, se társaság, se nevetgélés. Mondjuk jót beszélgettünk.

És bármennyire örülök az új lakásának, amiben már nem egyedül fog lakni, szomorú vagyok, hogy nem lesz itt két sarokra. Nem lógtunk folyton egymásnál, de jo volt a tudat, hogy itt van. És két éve megmentette Bandi szülinapi tortáját, mikor este tízkor jöttem rá, hogy nincs cukor. Meg egyszer egy másik sütit, amikor Bandi már nagyon mérges volt rám, mert az én feladatom volt a bevásárlás, de dió helyett mogyorót vettem. Meg amikor csak spontán átugrottunk egymáshoz kakaózni. Meg tavaly nyáron, mikor munkából hazabiciklizve megállt a szemközti parkban, ahol Lilivel üldögéltem, hogy beszélgessünk egy sort. Meg amikor kitaláltuk, hogy a parkban vacsorázunk. Meg amikor segített, még vagy másik ezer alkalommal. Szóval hiányozni fog, na. Hogy most már külön program lesz, hogy találkozzunk. De a terv az, hogy megint kollégák legyünk, az is valami, nem igaz?

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr155249398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2013.04.28. 21:29:58

Ó, igen a jó és közeli szomszédok,barátok sokat érnek.
Hidd el, nem távolságfüggő ez a kapcsolat sem. Sajnálom, hogy olyan szemérmes, hogy nem mert szólni napokkal előbb.