Na, addig-addig gondolkodtam arról, hogy én attól nem pánikolok, ha a gyerek háromszor hány a kocsiban (persze nem a miénkben, hanem ismerőséknél, hadd legyen kínosabb a dolog), ha vírus, hát majd kiheveri, de mondjuk attól igen, ha a sürgősségire kell majd menni, mert elesik, és dől az arcából a vér, meg nyílt törése van, meg hókon vágja a hinta a játszótéren, szóval én az első ilyen élménytől tartok, és hát a Táltos családban volt pár cifra eset, amibe én beleőszülnék, ehhez képest én nagyon nyugis kisgyerek voltam. Szóval amíg ezen filózgattam, a kisköles minden előzmény nélkül lesántult a jobb lábára, egyszerűen nem használja, nem áll rá, négykézlábazni sem tud már, csak kúszik, mint valami háborús sebesült a harctéren. Ezzel együtt jó a kedve, így csak pár nap után ért be nálunk az aggódás annyira, hogy bemenjünk a kórházba vele.

Ott már a bejelentkezésnél lecseszett minket egy orvos, hogy miért csak most hozzuk, mikor ez lehet ortopédiai vagy neurológiai eset, kicsit rosszul is esett, persze egyrészről megértem, mert minek az ilyennek gyerek, ugye, másrészről nem tudhatta, hogy azért az látszik, hogy nincs kificamodva, se eltörve, se meghúzódva és gyerekorvos is látta, és nem ájult el. Meg Táltos Bandi sem az árnyalt fogalmazás bajnoka, ha a németről van szó, csak annyit mondott, hogy lebénult a gyerek két napja (többet nem mert bevallani), ami persze erős túlzás. Aztán végül más orvosokhoz kerültünk, akik nem izgultak ennyire*. Az egyik még meg is vizsgálta a hangyalábat, pedig az itt nem szokás, csak végső esetben érnek a pácienshez. Aztán átküldtek minket ultrahangra, aki minimális gyulladást látott, az ambulancián vettek vért (ujjbegyből egy cseppet, a kislencse még csak el sem sírta magát), letesztelték majd azt mondták, hogy hát előfordul a legjobb családban is, de gyerekeknél mindenképp gyakran, hogy valami megfázás ráhúzódik a lábra. Kaptunk fájdalomcsillapítót, majd menjünk vissza, ha nem javul. 

(mondjuk ha befájdalomcsillapítózom, akkor nyilván javulni fog a mozgása, kérdés, hogy jó-e ez neki hosszútávon)

Ez volt a mai kalandunk, ha nem is a sürgősségin voltunk, úgy döntöttem, átestünk az aggódva- kórházbamenős tűzkeresztségen.

*úgy érdekel engem ennek a rendszere, mert már a kórházban, ahol a kisbéka született, ott is így volt, hogy az ambulancián egy szobán belül is több orvos van, az egyik megnézi, a másik véleményez, a harmadik megvizsgálja, és ez az icipirpiciri mind megeszi  a negyedik meg átnézi a papírját és beszél a szülőkkel, szóval hogy hogyan van ez a hierarchia, ki mit csinálhat.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr375257875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2013.04.30. 22:26:10

Ó, te jó ééég. mindig tanul valami újat az ember... még életemben nem hallottam olyat, hogy valakinek a megfázás ráhúzódjon a lábára és lesántuljon tőle! Szegény kis bébi. :-(
Jobbulást Neki! Pusziljuk a kis lábikót!

babaBonBon 2013.04.30. 22:29:33

Jajj és amúgy az ilyen esetektől én is nagyon rettegek!
Mert annyira lebénulok, sokkot kapok és használhatatlan leszek.
Az első - és eddig egyetlen - ilyen esetünknél is Veronika mentett ki, még jó, hogy itt volt, mert Ő egyből cselekedett. Csak két öltés volt J. fején, de én totál lesokkoltam és csak lődörögtem, hogy most mi legyen...

Ziebi 2013.05.01. 01:24:57

Szerintem adj neki fájdalomcsillapítót, azért van. Szegény picilány, meg kell mondjam elég higgadtak vagytok (pozitív értelemben), engem levert a víz amíg olvastalak, remélem hamarosan újra kétlábhasználó lesz a kisnyúl.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.05.01. 10:26:32

@babaBonBon: Köszi! A durva az, hogy nem is igazán volt megfázva, pár hete volt egy kis takony, de ennyi. A legkedvesebb gyerekdokink szerint erre jöhetett egy megerőltetés, vagy áthűlés, attól gyulladhatott be.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.05.01. 10:28:16

@babaBonBon: Asszem, ilyenkor jó, ha van ott valaki, aki érzelmileg nincs annyira bevonva, mint te... Egyébként pont akkor skype-oltunk veletek, a kamerába nem látszott semmi, csak az ideges szaladgálás, meg a gyereksírás jött át, hát elég horror volt :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.05.01. 10:35:17

@Ziebi: De nem fáj neki, nem nyűgös, nem sír. Gondolom bizonyos mozdulatok lehetnek rosszak, de azokat kerüli. Viszont ha meg adok fájdalomcsillapítót, akkor nem fogja kímélni, és tényleg nem vagyok kibékülve azzal, hogy a gyulladt részt erőltesse. Másrszről a fájdalomcsillapítónak van gyulladáscsökkentő hatása, de nyilván nem rögtön...
Sokat filózom rajta, de az biztos, hogy ha látnám, hogy fáj neki, beadnám, nem kínoznám.
Még arra gondoltam, hogy adok még neki két napot, mert azért lassan, de biztosan javulóban van, ma például felállt térdre, mindket lábra.
(ja, meg apai ágon gyengébb ízületeket örökölt, ezért sem szeretnm, ha túlerőltetné, inkább kímélje, ameddig úgy érzi, hogy kell)