Tegnap erősen fogalmazgattam magamban egy posztot arról, hogy mennyire mélyponton vagyok, tételesen le akartam írni, hogy mitől szar a napom és úgy általában a közérzetem, volt benne minden, hátfájástól kezdve a romos lakáson át Lili nehézkedős altatásáig, amitől mostanában habzó szájú dühöngő őrült leszek legbelül. Ja, és egy hr-es azt mondta nekem a telefonba, hogy azért nem én kaptam a munkát, mert túlképzett vagyok. Persze lehetett volna rosszabb is a nap, nem azért mondom, nem is kellett volna hozzá nagy fantázia, de azért inkább úgy döntöttem,  hogy akkor holnaptól, vagyis mától (megint) tudatosan emelem az életszínvonalam, mert ezeket a gödröket nem bírom. Itt kérem rendszer lesz és magamra figyelés, pozitív gondolatok és határtalan nyugalom.

El is határoztam, hogy például nyolckor kelek, csak semmi lustálkodás, mivel Lili általában 9-ig, 10-ig húzza, és én is sokszor csak heverészem mellette. Ezt sikerült is betartani azzal a kis változtatással, hogy nyolckor tettem vissza TL-t az ágyba, mert kispacsirta volt, és felénekelt minket fél hatkor, aztán ő csodálkozott a legjobban, hogy nem tud visszaaludni. Reggeliztünk, de annyira nyűgös volt, hogy felpakoltam a hátamra és nekiálltunk rendetrakni, meg fürdőszobát takarítani (ez van legmesszebb a hálótól, ahol az idősebb Táltos bezzeg könnyen visszaaludt), mire végeztem, a sanyi is bebólintott, vihettem vissza az ágyba. És még csak 8 óra volt, és tudtam, hogy a következő óra csak az enyém.

Délután meg állatkertben voltunk Bandival, eléggé esett az eső (akkor is, mikor elindultunk, de mi ilyen optimista lelkek vagyunk), de azért jó volt, főleg bent voltunk mindenféle házakban, és legalább alig voltak a fókaetetésnél. Van éves bérletünk, mondta, már? Annyira cool.

Most öt óra, itthon vagyunk, és már biztos vagyok benne, hogy ez a nap jobb a tegnapinál, és hogy jó esélyem van rá, hogy a holnapi is jó lesz, meg az azutáni, és így tovább. Tegnap még egy sorozatot tervezgettem, amiben mindennap körbejárok egy témát, ami engem boldoggá tesz, de ma már azt hiszem lusta vagyok hozzá. Inkabb horgolok egy halat a magán-állatkertünkbe, az még úgysincs.

És ezúton szeretnék a szülinapomra rendelni egy jó kis munkát, amit élvezek, és ami mellett sokat lehetek Lilivel, és amit jól meg is fizetnek. Név és cím a szerkesztőségben.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr155377282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2013.06.25. 18:46:06

A mi Lilink is sztrájkol elalvás ügyben. Illetve csak azügyben hogy hol aludjon el. Kemények ezek a harcok. :(

Állatkert esőben legjobb, sehol senki :)

anyahajóblog 2013.06.25. 19:25:14

Á, ez a túlképzettség olyan rossz duma, annyira idegesítő. Előbb melózik az ember a doktoriért, aztán meg az orrába dörgölik, hogy túl sokat tud. :(
Monduk én már látlak téged mint gyógytornászt, és ngyon jól áll!

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.06.25. 19:33:51

@anyahajóblog: Ugye? :) de kepzeld, a kinézett tanfolyam elmarad, hát egészen szomorú lettem :( most várhatok őszig.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.06.25. 19:35:50

@Ziebi: Ezek a Lilik! :) a mienk azt csinálja, hogy álmos, dülöngél, nyűgös és mikor elviszem lefeküdni, akkor hirtelen kipattan a szeme, és bulizni kezd. Vagy csak lóg a mellemen a világ végezetéig, és semmi más nem jó.

Ziebi 2013.06.25. 21:39:37

@Nils Holgersonné: ugyanez pepitában. Megvan az esti rutin, fürcsi, ügyesen esznek az ágyukban, Dani elalszik, Lili meg először cselesen úgy csinál mint aki annyira bekajált hogy rögtön elájul és regeglig el sem kel, majd ahogy mondod, kipattan a szeme és nekiáll dumálni, kiabálni, és ha nem reagálunk akkor sírni. Én meg a hajamra kenhetem az elveimet azzal kapcsolatban hogy mindenki a saját ágyában alszik, mert ha hagyom hogy bent dirigáljon, felébreszti a tesóját, és akkor két üvöltő gyerekem lesz. Így fogom, kiviszem, és hagyom hadd dumáljon még vagy 2 órát, mikor aztán végre elalszik, vagy a pihenőszékben, vagy jobb esetben a járókában.

Ma ugyanezt reggel játszotta el 5-kor. Felbosszantott engem, felkeltette az apját, majd addig kurjongatott amíg a bátyja is felébredt, aztán elégedetten hátradőlt és úgy elaludt hogy alig bírtam felkelteni kajálni :D

Ziebi 2013.06.25. 21:44:01

Van amúgy elalvási rituálétok? Nekünk Danival az első naptól kell mert nehzen aludt, most kezd beérni a gyümölcse, olyan ügyesen elalszik egyedül hogy csak lesek. Lilivel szívunk, mert őt az elején csak leraktuk és aludt, nem kellett szoktatni semmihez. Most aztán mennek a fentebb leírt harcok. :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.06.28. 21:20:37

@Ziebi: Hát, valami ilyesmi nálunk is. Kiskorában ugye az volt, hogy a vacsoraszoptatás alatt bealudt. Most eszik, de nem feltétlenül alszik el, vagyis néha kifejezetten küzd az elalvás ellen, mert annyi izgalmas dolog van. De közben meg már annyira álmos, hogy lerakni nem igazán tudom. mivel nálunk nincs rácsos ágy, mióta (le)mászkál, nem opció a lerakom az ágyba, mert nem marad ott.
De ezt mind csak halkan meséltem el, mert két napja, mióta krdezted, olyan aranyosan bealszik, az eddigiekhez képest könnyedén :)

Ziebi 2013.06.29. 05:18:42

@Nils Holgersonné: Örülök hogy segíthettem :D

Én most próbálom kitalálni mivel lehetne elaltatni. De még nincs meg a fix módszer. Azt hiszem az van, hogy ha ő aludni akar akkor alszik akkor is ha susogok neki, akkor is ha nem, akkor is ha a járókában van akkor is ha az ágyában vagy a függönykarnison. Szóval semmilyen ráhatásom nincs- legalábbis így érzem. :D

nux vomica 2013.07.05. 20:35:11

Óóóóó, annyit változik az alvás egy gyereknél is, nehéz megszokni, melyiknek épp mi a jó, mert 1 hét(?) 1 nap múlva más szokást vesz/nek fel.
Legjobb,mikor már csak mese, verselés, éneklés van, legalább mi,szülők alszunk egy negyedórácskát, míg újra ránk szólnak, hogy mesélj tovább:-)
Nálunk a csendes dúdolás és simogatás jól bevált anno.