Az elmúlt heteket egyébként mindenféle formációban (Lili, Lili meg én, Lili meg én meg TB) TL különböző unokatesóival, nagynénjeivel, nagybácsijaival, és nagyszüleivel töltöttük, és egy csomó fénykép is készült, csak mivel én nem fényképezek (vagy ha igen, hát szigorúan más gépével), ezért a képeket elszórva tároljuk a rokonok és ismerősök számítógépein.

Valamelyik nap felmentem a tszm-i padlásra, ami egyébkent egy nagyon rendben tartott, modern padlás, tele száradó fűszer- és gyógynövényekkel (szóval nem ilyen), mert emlékeztem, hogy volt nekem egy kék üvegem, ami most kéne. Felkéredzkedett velem unokahúg nr2, és aztán valahonnan megjelent nr3 is, attól kezdve nem nagyon fértem a dobozaimhoz, ellenben az újságpapírból előkerülő porcelánkutyákkal, vázákkal, töltőtollhegyekkel, üveggolyókkal, löszbabákkal és más túraemlékekkel egyenes arányban nőtt az elragadtatott kiáltások száma:

- De jó neked, NH-né! 

És tényleg.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr75459771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2013.08.14. 17:03:49

Milyen jók ezek a kincsek, ha előkerülnek.
és helyettük lehet mást elrakni egy időre.
Én is szerettem kislánykoromban feljárni a padlásra mkét nagymamámmal. Csoda jó dolgokat szereztünk, valóságos királylánynak éreztük magunkat az elkunyerált régiségekkel.

orsó · http://vandorcirkusz.com 2013.08.17. 21:37:20

tszm? ha ez az, amit gondolok, akkor majdnem földik vagyunk! :)

babaBonBon 2013.08.21. 16:26:40

én a rézből készült "ólomkatonáimat" (régen ilyen CSODÁK is voltak a Kinder tojásban) kerítettem elő nemrég. Anyáéknál egy külön szoba van az ilyesminek. Jordi ájult elfelé :-))). Nagy becsben vannak tartva azóta is.