Nagyon beindult az év, rengeteg a dolgunk Lilivel. Meg egyébként is, de az sosem olyan jó móka.

Már kétszer voltunk korcsolyázni a Rathausplatz előtti Wiener Eistraumon, az ilyen kicsiknek ingyen kölcsönözhető a duplaélű korcsolya, azon húzzuk-vonjuk a kismadárkát, aki meg élvezi. Mondjuk 10-15 percig, aztán elfárad, szóval tényleg szuper, hogy a 6.50-es belépőt sem kell megfizetnünk, a kicsiknek külön pálya van (ahol nem mellesleg nagyon kezdő felnőttet is láttam gyakorolni). A placcon játszótér is van (az télen-nyáron), ott megejtettünk egy kis levezető hintázást, és mehettünk is haza. Vagyis előtte összeszedtük TB-t (másodszorra már ő is jött) a színházban.

Aztán ugyancsak pénteken, csak délután végre eljutottunk (gyerek)táncházba, a kisjuliska az elején még csak velem, aztán már a mellettünk álló kislánnyal is táncolt, aztán ráérzett az ízére, és feloldódott a gyerekcsapatban. Precízen utánozta a nagyobbakat a földön hasalásban, parkettán úszásban, székek alatti alagútban mászásban, lépcsőkorlát (alatt) csúszásban, zenészekkel való incselkedésben, nekem csak az volt a dolgom, hogy  az ismerős szülőkkel dumáljak és néha megkeressem, megvan-e még. Másnap meg lelkesen táncolta el az apjának, merre járt, és ha az ott tanult dalocskát énekelem, akkor a legnagyobb játékból is feláll,hogy illegjen-billegjen, dobbantson és tapsoljon. Szóval ide is megyünk még.

Aztán szombaton Delphine barátnőmnek segítettünk lakást festeni, vagyis ebben leginkább TB vett részt, mi voltunk a B csapat, akik sétáltak, míg a kisbunda aludt, meg szórakoztatták a dolgozó népet. Emma és Florian is ott volt, a régi olvasóink emlékezhetnek a francia barátainkra. Nagyon hasznos egyébként egy majdnem kétéves egy csöpp lakás kifestésekor, mint a mágnes, úgy húzta a frissen festett fal, és itthon felfedezte, hogy a szájfényem pamacsa hasonlít a festőhengerhez, rögtön mutatta is a kisötletgazda, hogy azzal kéne kifesteni. Szerencsére sikerült lebeszélnem (egyelőre).

Olyan viccesek egyébként, Delphine és Emma, miután pénteken megvették a festékeket és lerakták a nejlont a földre, leültek, és ütemtervet készítettek (D IT-s, Emma regulatory affairs-ben dolgozik). Mert rendnek kell lenni. Péntek este még kicsit irigykedtem, a maximalista énem pont így csinálná, bár közben tudtam, hogy mi csak úgy nekiállnánk. Aztán szombaton 10-től háromig Bandi kifestette a galériát, a nappali felét, meg az átjárót, Delphine, Emma, Florian és Emma anyukája pedig a két kis kiugró ablakfülkét és a nappali egyik falát. Mi ennél a pontnál elhagytuk a süllyedő hajót.

Bandi balra el, hívta a színpad, meg a főpróba, mi meg hazarohantunk Lilivel, hogy még le tudjunk menni a közértbe vásárolni (Bécsben vasárnap csak kevés bolt van nyitva). De otthon eszembe jutott, hogy ma van a seestadt-i daruk tánca, Bécs legnagyobb építkezésén vagy 40 daru együtt mozog a zenére, de ha oda akarunk érni, akkor futnunk kell. Ezen nyilván vacilláltam még 10 percet, de aztán csak elindultunk, kit izgat a holnapi ebéd( meg reggeli meg vacsora). 

A metrónál kiderült, hogy még másik pár ezer bécsi találta izgalmasnak ezt a programot, 20 percig úgy utaztunk, mint a heringek, Lil kezdett kiborulni a hátamon, aztán négy megállóval a él előtt leszállítottak mindenkit, hogy 5 perccel később egy üres szerelvényre (többek szerint ugyanarra  a szerelvényre) visszaszállhassunk. Közben telefonon tartottam a kapcsolatot a barátnőmmel, akik eggyel hamarabbi metróval voltak, velük ugyanez volt. Igaz, az látszott, hogy a Wiener Linien sem számított ekkora tömegre, ezerrel próbálták megoldani a helyzetet, és végül is mindenki eljutott Seestadtba. A tömeg viszont kihozta a kimért bécsiekből az állatot embert, szorítottak nekünk ülőhelyet, viccelődtek, cseverésztünk, Lilivel játszottak, egyszóval nagyon jó hangulatban érkeztünk meg. Az kábé világos volt, hogy ennyi ember között nem fogom megtalálni a barátnőméket, de találtam egy jó helyet magunknak, és mint kiderült, pont egy volt kollégám mellett álltam meg. Mert Bécs az egy falu. Így nem röhögtem egyedül a 20 perces beszéden, amit valaki, valahol mondott egy mikrofonba, meg azon sem, hogy egy idő után kifütyülték, kezdődjön már a móka. Itt egy videó, ha valakit érdekel  Nagyon utáltam volna, ha nem megyünk, de azért kihagyható program volt, egyedül a hangulat miatt élveztem nagyon, ritka, hogy ennyi jókedvű ember legyen együtt. 

Aztán találkoztam a barátnőmékkel, teáztunk egyet náluk, egy töröknél beszereztem a másnapi menüt (kenyeret és tejet, utóbbiból aztán palacsinta lett), szóval ez is egy szuper nap volt.

Vasárnap csak szimplán vendégek jöttek-mentek, tiszta lazázás, órákat játszótereztünk a vendéggyerekekkel, vannak előnyei az enyhe télnek.

Hétfőn meg azt mondta Heinz bácsi (miután elénekeltem neki franciául a Marseilles-t), hogy elvenne felségül, de vagy neki kéne 40 évvel fiatalabbnak lennie, vagy nekem 40-nel idősebbnek. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr635822518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tésasszony 2014.02.19. 19:12:37

Hát ez a Bécs!
Hát ez a Kíra!
Csupa irigylésre méltó program és pillanat! Milyen jó volt olvasni a mai "kis" beszámolódat. Hogy fog ennek (is) örülni Lili ha majd tud olvasni.
Most hogy ilyen enyhe az idő, mi is nagyokat sétálunk, bár mi hóban és esőben is nekivágunk, hiszen olyan jó akkor is!
Köszönöm! Olyan jó volt estére elolvasni Titeket!
Megnéztem a linkeket. Élmény lehetett az a sok mozgó daru,meg a zene együtt.
Nem is tudtam, hogy ilyen nagy cipő imádó a kisasszony! :-)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.02.22. 22:22:37

@Tésasszony: hát igen, és töredékét nem írom le sajnos az élményeknek, pedig ,milyen jó is visszalapozni.
Esőben, hóban mi is megyünk, ilyenkor a legtutibb a játszótér, mert csak mi vagyunk, nem kell harcolni a játékokért. Én meg mindennap hálát adok a mosógépért :D

(ma mondjuk sötétben voltunk és esőben, mégis voltunk vagy 7-en, felnőttekkel együtt, csodálkoztam is, hogy mi ez a tömeg...) az egyik kisgyerek ráadásul nagyon felkészült, fejlámpával érkezett :D

nux vomica 2014.02.22. 22:44:14

Jó sok buli 1 napra.
Gondolom kisasszony hamar elaludt este.

Gem 2014.02.23. 10:18:15

@Nils Holgersonné: mostanában néztünk a szamurájjal egy teletubby részt, amelyikben a koszos térdüket tisztogatják le a tubbyk. Erre ma a szamuráj észrevételezte, hogy az ő overalljának is sáros a térde (meg a popsija is, de azt nem látja). De minden nap nem akarom kimosni, az túlzás lenne, a kert meg mindennap sáros, a szamuráj meg minden nap elesik, mivel éppen azt játssza, hogy felfelé megkeresi a legmeredekebb részeket és ott próbálkozik - szerencsére legalább lefelé rá tudom általában beszélni a kisebb, enyhébb lejtésű kerülőkre.

hbogi87 2014.02.23. 14:20:56

...miután a kismacska tegnap úgy érezte, hogy a frissen mosott kabátját fel-tét-le-nül meg kell mártani a legnagyobb sárban, eszembe jutott a múlt heti csodálkozó arcod, látván a ruháját, amit én már akkor koszosnak definiáltam. Jót röhögtem magamban. :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.02.23. 22:11:24

@Gem: én sem mosom naponta. De igyekszem úgy alakítani, hogy legyen mindig egy tiszta legalább, ha meg kell jelennünk valahol.

Gem 2014.02.24. 07:34:51

@Nils Holgersonné: Szerencsére mivel két overallja van, tudunk miben menni a vigyázó tekintetű nagymamákhoz is. :-)