Szóval két éves a kiscukorsüveg, szerintem a legjobb kor, de szerintem két éve a legjobb korban van. Nem tudom, milyen hatással van a gyerek lelkivilágára az a feltétlen rajongás, amivel körülvesszük, vagy az érzés, hogy a szülei folyton közelről bámulnak az arcába, mert olyan gyönyörű, és ha álmában ránk teszi a pracliját, akkor megdicsőülve fekszünk tovább egymásra mosolyogva, hogy lám, milyen kis kedves lánykánk van. Szeretem hinni, hogy nagy kárt nem teszünk benne.

kétéves a.JPG

 

kétéves b.JPG

 

Még mindig jól kommunikál, és elkezdte a szavakat összerakni, most persze nem jut eszembe példa. Azért ha kell, mert látja, hogy nem értjük, akkor mutogat is, bevet mindent, a hangutánzó szavakat is. Nem csak a palacsintaevős géneket örökölte tőlem, hanem az álmában beszélőset is, mondjuk ez nem annyira új, de a bővülő szókincsnek köszönhetően újabb és újabb részleteket tudhatunk meg az aktuális álmából. Persze főleg férfiakról van szó, apa és Caillou (egy óvódás rajzfilmfigura) gyakori szereplők.

És a hosszú szavak is nagyon mennek neki, tegnap újdonság az autó-mosá-s. A végén lemaradó -s- a kedvencünk, mindig vár vele egy másodpercet.

kétéves c.JPG

Május elsejei fagyizásba aludt bele a bicikliülésen, és folyton lebillent a feje. Megoldottuk, és a kis Gül Baba így már nagyon jót aludt

A szülinap mibenlétét nem igazán fogta fel szerintem, de méltósággal viselte a bizarr ünnepi szokásokat, hogy már kora reggel énekeltünk neki az apukájával. Milyen fura egyébként, hogy a gyerekem szülinapja olyan fontos lett, mint a sajátom, hogy várom, várom, aztán este úgy sajnálom hogy megint egy évet kell várni, hogy legyen egy ilyen (hagyományosan) esős nap, amikor otthon ültünk és csokitortát eszegetünk (brownie volt). Már csak ezért is kell még gyerek nekem.

kétéves d.JPG

A múlt hónaphoz képest újdonság nem igazán van, de annyi aranyossága van, amit nem tudok leírni. Hogy néha előrehajol, hátul szárnyszerűen felcsapja a kezeit és úgy megy, csak úgy viccből. Hogy néha látszik, hogy annyi benne az öröm, hogy muszáj ilyen viccekkel levezetni, mert már túlcsordul. Hogy felemeli a szemöldökét, ha csodálkozik valamin. Hogy beöltözik, magára vesz hercegnőkalapot, vagy csak kapja a duplo-elemekkel megtömött retikült, és korzózik a lakásban. Hogy imádja a nagymama magassarkú cipőjét, vagy apa flip-flopját, és egy óráig parádézik benne, pedig alig tud lépni benne. 

kétéves e.JPG

mondtam neki, hogy mosolyogjon

Elég határozottan jelzi, ha valami nem tetszik neki, és a puszit is letörli, ha nincs rá szüksége, de hamar megnyugszik, ha mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy ő akarta. A kezelhetetlen hisztiket még eddig megúsztuk.

Cserébe még mindig nem alussza át az éjszakát, és periodikusan változik, hogy elalszik-e magától, vagy kellek hozzá. 

De nem cserélném el senkivel. 

kétéves f.JPG

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr56228266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hbogi 2014.06.02. 14:26:53

Az elejen kis cukrosÜVEG-et olvastam, 2x is, néztem is nagyokat... :-)

nyaronpirostelenkek 2014.06.06. 08:51:49

Az első meg a kis kalapos-tobozos képen annyira de annyira szép!!! Nem csoda, ha nem győztök gyönyörködni benne! ( Lehet, hogy lesz egy erős, egészséges önképe, ami csak javára válhat:)))
Az meg, hogy hozzáigzítottátok a bicikliüléshez, az ritka kreatív:) már vagy 10.x olvastam el, meg nézegettem végig a képeket, és biztos fogom is még párszor!
Lemaradó szóvégi "s" :)))

nux vomica 2014.06.12. 21:49:24

"mondtam neki, hogy mosolyogjon"

az arcával azt mondja," mit is akarsz, jó lesz így ?"

Bűbáj !