Na, hát egy hete fut a kurzus, nagyon vegyes érzelmekkel ültem le írni róla. Eleve, mikor még el sem kezdődött, már beleszólt az életembe, és idén nem jutottunk el az ilyenkor szokásos Táltos family reunionra. Sokáig pörgettem a lehetőségeket, de nem fért bele, és erre azóta sem tudok jószívvel visszagondolni. Szóval rosszul kezdődött az egész.

Vasárnap este urban:eve büszke lett volna rám, összepakoltam a táskám, kikészítettem a saját ruhám, és két szettet a kishangyának is (kettőből válsazthat reggelente). Többé-kevésbé időben lefeküdtünk, és fel voltam készülve a rémálmokra, amikben rendre elkésem, rossz helyre megyek, nem vagyok felöltözve, fura ismerősökkel találkozom, akik nem engednek tovább, stb., stb. Ehhez képest nagyon nyugisan aludtam, álmomban csak azt hittem, két kurzusra kell mennem egy időben, de ez is megoldódott, és csak nevetgéltünk a félreértésen. Már az álmaim sem a régiek, annyira zen lettem.

A korai kelés, meg főleg az egész napos németül figyelés viszont gyilkos módon lefáraszt. Tizkor fekszem, mondjuk a kisdenevér felébreszt egy körül, aztán 5-kor, és fél hétkor kelek, nem feltétlenül kipihenten. Más kisgyerekes, mentálisan fársztó munkát végző anyukák ezt hogy csinálják? Most itt van nálunk anyukám, és segít (mivel a bölcsi reggel 8-kor nyit csak, én meg akkor már az iskolapadban csücsülök, a délutánról meg ne is beszéljünk), remélem, hamar belerázódom. 

A társaság viszont jó, kedvesek, befogadtak. Én vagyok a második legfiatalabb, a legtöbben negyven felettiek, és tök menő munkáik voltak. Van könyvkiadó, meg reklámszakember, meg kabinetfőnök, IT-szakember meg tőzsdecápa, és kimennek óra közben telefonos interjúra. És tudnak németül. 

(A korábbi munkaügyi hivatal szervezte  eseményekkel ellentétben, amiken muszájból jelen voltam, nem az a szünetben a téma, hogy kell-e egy pénztárosnak fényképet word-dokumentumba beilleszteni tudnia, hanem az, hogy kinek ki a kedvenc dirigense, és én ezt szeretem, mert egy sznob munkanélküli vagyok. Egy munkanélküli sznob.)

Ha ez az egész magyarul volna, én lennék az okos és vicces lány, aki csípőből megoldja a feladatokat. Így németül én vagyok a hallgatag lány, akiről nem sokat tudni, bár kedvesen tud mosolyogni, meg kell hagyni. Ha nyelvtani hiba nélkül elmondok egy mondatot, már sikerélményem van. Néha kiborító tud lenni, bár igyekszem tartani magam. Lélekben én még mindig okos és vicces lány vagyok, mit nekem a látszat.

(az egész kísértetiesen hasonlít arra, amikor harmadévben kimentem Portugáliába, és a társaság központjából hirtelen a perifériára csöppentem. Emlékszem, októberben már sirtam, hogy soha nem fogok megtanulni portugálul, aztán januárban már portugálul vizsgáztam. De nagyon, nagyon fárasztó időszak volt. Nem tudom, hogy tíz hét alatt, létbizonytalansággal tetézve van-e kedvem, erőm megismételni)

A végére hagytam a kispókot. Nélkülem nem alszik délután. Szerdára annyira kifáradt, hogy egész nap csak sírdogált a bölcsiben, és aztán délután velem is. Próbálom viszonylag korán letenni, de akkor meg alig találkozunk. Azt egy hét alatt azért megszokta, hogy nem én (és nem az apukája) megy érte, sőt, ma kérdés nélkül mondta anyukámnak, hogy jó volt a bölcsi. De ha meglát, szalad hozzám, és lelkesen üdvözöl: Szia cici! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr556635505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyaronpirostelenkek 2014.08.26. 23:15:27

Tarts ki, az eleje brutál volt nekem is, minden estére szét akart esni a fejem a sok németül koncentrálástól, de minél intenzívebb, annál hamarabb leszel túl a nehezén, utána hálás leszel érte, hogy felzárkóztatták a németedet!:))
A Kispók meg olyan cuki, biztos neki sem egyszerű most, de ott vagy vele minden este, az sokat jelent! (képzeld, egy kolleganom ugy volt nalunk probaidon, hogy a 4 eves lanyat Hamburgban hagyta az a anyukajanal, es hetekig nem latta, teljesen kesz volt tole!)
Es végső soron Tunder Liliert (is) teszed:))
Puszillak!!!

vackor1b 2014.08.27. 17:36:01

Emlékszel, amikor L. 18 hónapos volt, én államvizsgára készültem és te vigyáztál rá egész nap? És túlélte! Kispók is túlfogja. Na meg te is, ne aggódj!

Nyirati Rita 2014.08.28. 19:24:25

édes kis bogár. bogarak...

nux vomica 2014.08.30. 22:10:09

Én így gondolom : "Szia, ciciii"
Ez ugye mindjárt más - köszön, mert örül, aztán kéri, ami jár neki; édesen, aranyosan elhúzva az utolsó i-t.
És jár neki, míg ki nem jött az összes tejfoga:-)))
Így lelki sérülés nélkül végig csinálhatjátok a 10 hetet.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.09.03. 08:11:21

@nux vomica: jar neki ;)) foleg, miota olyan ugyes, hogy bent alszik a bolcsiben