Nils Holgersonné 2014.08.31. 21:37

27 hónapos

Kíváncsi vagyok, milyen lesz a poszt arról, hogy 3265 hónapos.

Végre egészen masszív listát sikerült írnom a hónap folyamán, mit is kell megemlíteni róla. Még így is sok van, ami valahol úton-útfélen történt, és nem jegyeztem le, de erre inkább nem gondolok (igen, kicsit maximalista vagyok). 

Elkezdődött a Mesélj nekem!-korszak, imádom. Szegény böngészők egészen háttérbe szorulnak, ha van egy elérhető Annipanni. Fejből nem is jó ám a mese, csak képeskönyvből. A hétvégén akartam könyvtárba menni (nem jött össze, pedig mostanában egészen jó vagyok a listapipálgatásban, de ez a poszt most nem rólam szól), mert Pallitsch néni lassan hazajön a nyári szállásáról, és remélem, átjár majd hozzánk pót-dédiskedni és mesélni. 

fotó (16).JPG

A versekért (és gyerekdalokért) is odavan, pont jó ütemben kaptunk a rokonoktól verseskönyveket, erősen használatban vannak. ÉS ha megunja az egyiket, azt mondja, Lapozzunk még egyet! Nem tudom megunni, hogy mondatokban beszél. Legszívesebben mindegyiket lejegyezném.

Ha megkérdezem, mi a kedvenc játéka a bölcsiben, akkor többedjére is az a válasz, hogy: Meséé nekem. Angéla. Angéla az óvónéni, és jeleztem is neki az igényt, úgyhogy állítólag most extrán odafigyel, hogy Lili ott legyen a mesénél. Szerintem a kisnyúl egyébként ösztönösen megérezte, hogy mi kell neki a nyelvi felzárkózáshoz. És olyanokat tud mondani, hogy zíben,-ahht-nóóóójn (hét-nyolc-kilenc), valamiért ezek a kedvencei, nem az ein-zwei-drei. Meg reggel ügyesen köszön, hogy Guten móóógen, mikor meg elmegyünk, akkor Bisz móóóógen (a holnapi viszontlátásra). Ha sétálni indulnak, akkor meg puszikat dob a szakácsnéninek, aki persze olvadva meséli nekem.

fotó (12).JPG

Sárával, az egyik barátnőm lányával. Egyidősek, és mostanában nagyon egymásra találtak

Van pár hónapja egy játéka, hogy például üldögélünk a parkban a padon, egyszer csak leugrik, pár lépést elmegy, majd visszaszól a válla felett, hogy: Elmentem! és tovasétál 3 métert. Na, hát hónap elején meséli nagy nevetve az óvónéni, hogy Lili egy nap vagy tízszer is elsétált tőlük a szobában, és csak úgy visszaszólt, hogy Tschüss! Ők meg kacagtak, hogy hová indul olyan nagy lelkesen. Nagyon büszke vagyok rá, hogy lefordította a saját kis játékát. Hogy eszébe jutott (megértette), hogy le kell fordítani, meg hogy bár nem tudta a pontos megfelelőt, mégis egy teljesen adekvát megoldást választott, amivel nem csorbult a játék humora.

fotó (15).JPG

Ezt csak azért, hogy legyen nyoma annak is, hogy néha kirándulunk. Például az itt nyaraló tesómékkal a Lainzer Tiergartenbe, ami olyan hely, hogy az ember minduntalan a lovagoló Mr. Darcy-t várja kilépni a bokrok közül. Na jó, ötfős lánycsapattal mentünk, szóval mi mást várhattunk volna?

A múltkor meg biciklizünk a városban, előreszól, hogy Mama! Könyvet kérem! mert tudniillik, kaptunk egy gyerekmagazint a gyógyszertárban. Hátradőlt a fotelban biciklisülésben, tanulmányozni kezdte az oldalakat, és a járókelők nagy derültségére kommentálta az olvasottakat (ez tetszik! ez tetszik!). Én meg tekertem elöl, mint a güzü. 

Amin csak kép van (doboz, szórólap), az "kismese".

Van egy anyagból varrt görögdinnyéje, megbeszéltük, hogy az görögdinnye, erre letette a földre, és elkezdte görgetni.

Mesél: A nagymama főzi nekik a kalácsot. Enni.

fotó (11).JPG

A hordozott gyerek a babáját is hordozza. Meg puszilgatja, elringatja, betakargatja, és a szájára teszi az ujját, hogy pssszt! Aasik!

Ha sóhajtok, akkor mindig megkérdezi: Mama, mi a baj? És gyógypuszit is ad, ha fáj valami, magának is.

A jobb-balt nagyon tudja, mit is mondhatnék, nem tőlem tanulta. És nem is az apjától. Ez a gyerek már kétévesen túlszárnyalta a szüleit. És azt is tudja, mi az a kacsaláb. Meg majdnem egyedül öltözködik, kicsit kell csak segíteni.

fotó (13).JPG

Bújócskázik a nagymamával

Ha wc-re kell mennie, akkor felkiált, hogy Pisiltem! amitől minden valamirevaló szőnyegtulajdonos elsápad, pedig ilyenkor kell csak kimennie. Fogalmam sincs, miért mondja ezt mindig múltidőben. A múltkor meg kikiabált a biliről, hogy Nagyon ügyes! Nagyot kakilt! És tényleg :) És azt is megmondja, hogy milyet: kukacot, sünit, ma meg például egy teknősbékát. 

Másba is szuperül belelát dolgokat, pár napja úgy rágott körbe egy kekszet, hogy kutya lett belőle. Aztán még éhes volt, úgyhogy később fóka. 

Mióta kevesebbet látom, délutánonként egészen rá tudok csodálkozni, milyen. Nőtt a haja például. És olyan szép, olyan kiskedves.

 fotó (14).JPG

Fordulj ide, minket fényképeznek! - unokaöcsém nr2-vel. A látszat (és a mozdulat) csal, a fiatalembernek nincs ekkora pocakja! (nővérem csak akkor engedte publikálni a fotót, ha ezt tisztázom :) normális fotót viszont nem sikerült a két kétéves unokatesóról csinálnom, pedig olyan helyesek együtt!

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr536653541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vackor1b 2014.09.03. 10:02:48

Hát ez nagyon kellett a lelkemnek! Annyira feldobott.
Cukiság ezerrel.

Tuskó Hopkincs 2015.01.14. 22:00:47

bocs, de unokabátyám. Két nappal idősebb. Mondom másképp: T. Lili a fiatalabb :-) De mindketten Sárkányok, és tudják, hogy mit akarnak.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.01.15. 09:15:31

@Tuskó Hopkincs: bocs, de olvasni tudni kell! azt írtam, unokaöcséM nr2! Mondom másképp: én, bármilyen jól tartom magam, de idösebb vagyok a fiatalembernél! :D
én meg Kakas vagyok, és nem hagyom magam :D

hbogi87 2016.11.10. 22:30:22

L.ebben az idöben ugy mondta, h wc-re kell mennie, h "Mama, pisi vagyok!" :)))) mit ne mondjak, volt belöle parszor derültseg es felreertes.