Úgyhogy most van időm írni. Elvileg magyarórát tartok Heinz bácsinak, és Viktor vigyáz a kismogyoróra, de nem jött haza. A kisnyúl meg alszik, úgyhogy írok blogot.

a tanfolyam remekül halad a maga útján, dolgozunk, viccelődünk. Ha nem figyelek, kisodródom a perifériára, de ha koncentrálok, akkor minden jól megy. És már nem eszem egész nap, csak a szünetekben, bár így is megjegyezték már a többiek, hogy mennyit tudok enni. Tényként jegyezték meg, nem gúnyosan. Legalábbis azt hiszem.

Itthon meg probálom egyszerűsíteni a háztartást, hogy birjam így kurzus (remények szerint munka) mellett. Ezzel a motivációval meglepően könnyedén dobálok ki cuccokat, jó érzés. Lett új előszobapolc, évek óta vágytam rá, mert a régin nem volt elég hely. Ezen most van két új polc, és annyira jó, hogy mindennek lett helye végre. Fűzöldre akartam festeni, de kiderült (nyilván az első ecsethúzáskor :)) hogy a pác, amit 2 évvel ezelőtt vettem ehhez a projekthez, igaziból türkiz. A feliratnál én a zöldre koncentráltam, nem arra, hogy fenyőzöld. de mindegy, mert a kezdeti sokk után mostanra teljesen megbarátkoztam vele, nagyon szép szín, és bizonyos szempontból jobb is, mint amilyen az eredeti lett volna.

míg festettem, apukám bújócskázott Lilivel, nagyon belejött a kisdió. Persze ő is akart festeni, és kicsit meg is engedtem neki, de aztán a további károk elkerülése végett rábeszéltem inkább a motorozásra. 

Mondjuk így kurzus mellett két nap kellett meg, hogy helyére is tegyem, és közben apukm is hazamnet, így nem volt, aki lelkileg támogasson. Először lepakoltam a régi polcot, aztán konstatáltam, hogy mindent az elé a szekrény elé halmoztam, amiben a porszívót tartjuk, akkor átpakoltam (közben Lili jött-ment, és minden kendőt meg sapkát magára aggatott), aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy a porszívó helye üres, akkor körbenéztem, és megláttam a nappaliban. Addig fel se tűnt. Aztán feltakarítottam a polc helyét, Lili is akart felmosni, sajnos a lépcsőházban is mindenképp, mikor kicipelteltem a régi polcot. Bár már magától is feléri a kilincset, és nem fél használni. Új polcot beraktam, és gyönyörködtem egy sort. Aztán inkább már lefektettem Lilit, és végre nyugiban visszapakoltam a cuccokat. Ngyon szép lett.

mindig is tetszettek azok a bloggerek, akik tesznek fel előtte-utána képeket az ilyen akcióikról, de én nem ilyen blogger vagyok. Egyrészt nem merem vállalni az előtte-állapotokat, másrészt az új sem olyan mutatós képen, mint élőben, vagy csak én nem tudok fotózni. Mindegy, képzeljétek el. :)

most meg megyek, magához térítem a kismajmot, vár ránk a városban egy barátnőm.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr176672943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vackor1b 2014.09.08. 15:20:35

"Bár már magától is feléri a kilincset, és nem fél használni." Hát ez nagyon ász mondat :)