Menő lenne olyan kijelentéseket tenni, hogy nem hiszek a nevelésben, de a helyzet inkább az, hogy bár elég erős nepnevelői hajlamaim vannak, a gyereknevelésre nem igazán vagyok alkalmas. Nem vagyok az a tipus.

Szerencsére nem én találtam ki, hogy a példamutatás az, ami igazán hat a gyerekeinkre, és nyilván van ennek hátulütője is, de a kétéves kisvadvirág, bár sosem vártuk el, nagyon szépen megköszöni, amit kap. És ha én köszönök meg valamit, akkor azt mondja, hogy: 
Szinesen, anya.
Tegnap este meg leszedte maga után az asztalt, és odahozta a tányérját a mosogatóhoz. Tudtam én, hogy nem hiába járatjuk bölcsibe!

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr466705857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2014.09.19. 11:28:46

Pedig csodálatosan neveled, ami természetesen nem tiltásokkal van teletűzdelve. És így jó ez.
Na ja, az asztal maga utáni leszedés már a közösségi hatás, de a többi, a Te hatásod!

Gem 2014.10.13. 14:34:17

Nálunk a tesók is közösségi hatnak, így az asztal leszedése már bölcsi előtt is ment, inkább próbálom visszafogni, hogy nem olyan fontos az, mivel nem csak leszedi, és odahozza a mosogatóhoz, hanem be is szeretné tenni, épp csak a magassági korlátok miatt a betevés inkább behajítás alakú. A melamin tányérok közül tegnap egy újabbat tört össze szimplán csak az asztalról való (remélhetőleg véletlen) leveréssel, bezzeg a százéves, bénább, ám puhább műanyagtányérok jobban bírják.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.10.13. 22:17:22

@Gem: ezért hasznos a bölcsi, mert ott vagy a dadus néninek kell adni, vagy egy kisasztalra letenni, a mosogatógép egy babakorláttal van leválasztva.