Nils Holgersonné 2014.10.04. 19:37

28 hónapos

Nem tudok betelni vele, hogy beszél. Szépen, szabatosan, egész mondatokban, és csak ritkán érthetetlenül. Olyanokat például, az apja karjában heverve, hogy: Nézem a felhőket

És: Megmutatom megint, milyen ügyes vagyok. És tényleg megmutatja. És tényleg nagyon ügyes.

Meg árulkodik is, a nagyapjára: Mindig megfogja a fejem!  a testi kontaktust nem nagyon bírja, ehhez képest őt mindenki puszilgatná, az oviban ő a "mi kis Lilink", akit mindenki ölel, simogat, Lili meg vagy tűri, vagy felháborodik.

mosoly.JPG

Tanulság: ne szóljunk egy kétévesnek, hogy mosolyogjon, mert nem biztos, hogy érti a feladatot

Az ovit jól viseli, alszik, eszik, játszik. A némettudás nagyon hiányzik, de azt az öt tíz szót, amit aktívan tud, azt használja, és a többieket is terelgeti: Isabel, Haende waschen! (Isabel, kézmosás!) Philip, nein! Az óvónéni szerint ismeri németül a színeket és az állatokat, de pontosan nem tudom, mennyit. A Hund (kutya) meg az ein Krokodil szokott itthon szóba kerülni. A számneveket 1-től 10-ig tudja németül, és kb ugyanannyira tudja számolásra használni, mint magyarul (háromig biztosan).

ovi elott.JPG

Itt olyan kisbabás, imádom. Az ovi lépcsőjén. Mikor látta, hogy fényképezem, megkérdezte, hogy "Anya, leüljek?"

A kézmosást itthon utálja, és többször próbál eliszkolni, illetve ahogy hazaérünk, kijelenti, hogy nem kell kezet mosni. Vagy ha én jövök meg, akkor meg szadista kis fényekkel a szemében utasít, hogy anyaaa, kézmosáás! Nem mintha én nem mosnám meg egyébként is, de szerintem ilyenkor azt hiszi, hogy most kitolt velem.

Szívesen terelget egyébként bárkit, Bandira is rászól, ha biciklizünk hogy Apa, fogd a kormányt! (én viszem, nem TB). És mostanában jó sok dologról derült ki, hogy Nem szabad! (például anyának reggel visszafeküdni az ágyba, főzni, telefonálni, illetve bármit, ami nem Lilivel való foglalkozás :)

Isabel egyébként az új barátja (illetve Martint sem felejtette el, csak hát gondolom Martin mégiscsak fiú), ő is kétéves, pár hónappal idősebb csak. Hosszú, sötétbarna haja van meg nagyon nevetős barna szeme. Az óvónéni szerint egymás mellett ülnek a díványon, mindegyik olvas egy könyvet, és amikor végeztek, akkor cserélnek.

ovi elott2.JPG

És le is ült. Nem tudom, honnan vette, lehet, hogy az oviban fényképezték őket ülve?

Olyan jó látni egyébként, ahogy változik a hozzáállása a némethez. Felfigyel, ha Pallitsch néni beszél, vagy megkérte múltkor Delphine-t, hogy meséljen neki, és több szóra rákérdezett külön a képeskönyvben. Pont úgy, ahogy a magyart tanulta egy éve. A boltban Táltos Bandival viccelődtek a német számokkal, és Lili rámutatott a zsömlére, hogy mi ez. TB mondta, hogy hát zsemle. Neeeeem, mi ez? Zsemle. Neeeem, mi ez? Itt Bandi kapcsolt, mondta, hogy Semmel. Erre felcsillant Lili szeme, hogy igen! Szóval jó sok szó lehet már a fejében, csak nem mindig jut eszébe.

Én már hallottam, de Bandit meglepte ma a boltban azzal, hogy a csokira azt mondta, Lecker! (finom) És ha készen van bármivel, akkor felkiált, hogy Fertig! (kész)

Alkudozni nagyon tud, felemelt mutatóujjal, hogy Még egyszer! Utoljára! Anya! Még egyszer-kétszer! 

Lett kiskonyhája, még kicsit csinosítom, aztán jönnek a fényképek! Azóta sokszor odaáll, és főz egy kávét. Ez csak a családomnak lesz vicces, de mit gondoltok, mióta mondogatja az asztalhoz ülve, hogy: Csak ez a kis kávét megiszom? :)))

Lapozgatja a könyvet, és meséli a történetet. De néha úgy hoz oda könyvet olvasásra, hogy Anya, én ezt nem tudom elmesélni. Te meséled. Egyedül.

Azt, hogy egész nap nem vagyunk együtt, ebben a hónapban kezdte igazán megérezni. Nagyon igényli, hogy amikor otthon vagyok, akkor főleg vele foglalkozzak, ami nem mindig jön össze, és vagy emiatt, vagy nem, de az elalvás is nehezebben megy. Ha nem lát, akkor elmolyol az ágyban este tízig, ha lát, akkor viszont kellek, nagyon. Annyira sajnálom, érezhetően fáradunk bele a mindennapokba. Ráadásul az alvása is felborult, próbálom visszaterelni a 8-as fekvéshez, de nehezen megy, mindig közbejön valami.

parkban.JPG

A parkban. 

Az egyensúlyán lenne mit fejleszteni, és ez kihat az egész mozgására. Próbálgatjuk a futóbiciklit, de utálja, hogy eldől, ha nem tartja, fura a kismotor után.

A többi gyerektől egyrészt tart, másrészt meg nagyon tetszenek neki, talán ez is a német miatt van, hogy nem érzi magát biztonságban, ha nem tud kommunikálni. A múltkor viszont nem menekült el a körhintáról, amikor két nagyobb fiú is felszállt, és teljesen megbabonázva figyelte a kunsztokat, amiket csináltak menet közben. Persze utánozni is kellett, de szerencsére nem túl vakmerő.

És annyira rugalmas a jövő-menő (nekünk segítő) rokonokkal! Meg úgy általában bárkivel. A neveket, meg a rokoni fokozatokat mondjuk elég önkényesen kezeli, a nagynéném is nagyanyó, de azt hiszem, csak az apja lánya, akinek mindig én magyarázom el, hogy ki kicsoda a saját családjában. És miért ne lehetne valakinek 3 nagymamája? 

Gergőt, egy nem kicsi barátomat meg simán Gergőkézi. Igaz, amíg nem találkoztak, csak beszéltünk róla, azt hitte, egy kisfiú jön hozzánk, aki majd játszik vele. 

Mi is írhatnék még. Annyira tökéletes, hogy arra nincs szó.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr226757899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ertős andor 2014.10.06. 11:44:23

Az arcra fagyott mosolyról.

" A műmosoly a nőket nagyon megviseli: egy idő után rosszul érzik magukat attól a gondolattól, hogy mosolyt kell magukra erőltetniük, akkor, amikor sem boldognak nem érzik magukat, és olyan dolog sem történt velük, ami örömet okoz. A kényszerdetten mosolygó nők néhány óra múlva ingerültek lesznek és kifulladnak, csökken a teljesítményük is. Ennek az az oka, hogy a kényszeredett mosolyt nem tölti meg pozitív érzelem. "

" Tanulság: ne szóljunk egy kétévesnek, hogy mosolyogjon."

Mi is írhatnék még...
Köszönet a 28 hónapos színesért -is-.
Értős Andor

nux vomica 2014.11.05. 12:28:54

" Annyira tökéletes, hogy arra nincs szó."
Hála Istennek Te találsz szavakat és fényképeket is, így aztán mi is ellágyulunk TL-től