2014.10.25. 21:40
Két és fél hónap, ami két hétnek tűnt, de közben egy évet öregedtem
Hát vége a projekt manager kurzusnak, nagyon élveztem.
Tényleg nagyon élveztem, ennél jobban nem tudnám megfogalmazni. Nagyon sok mindent köszönhetek az egésznek (és főleg az ams-nek -a munkaügyi hivatalnak-, hogy kifizette szó nélkül), jó társaságot, szuper hétköznapokat, tanulást, új munkát, nyelvgyakorlást, koránkelést és az érzést, hogy egy ideálisnak abszolút nem mondható helyzetben is sikeres tudtam lenni. Még írok erről bővebben, de most nem találom a szavakat.
(igen, tudom, a címben az öregedtem szó nem túl szerencsés, nem találtam jobbat, ami ne lett volna modoros. De amikor az utolsó napon a mellettem ülő srác kihúzta a papírhegyek alól az első nap írt névtáblámat, úgy éreztem, hogy valaki egészen más voltam, mikor azt írtam)
A tíz hét alatt szinte mindig biciklivel mentem, napról napra láttam, hogy őszül meg Bécs, ez is annyira jó volt, az egyre csípősebb reggeleket sem bántam, sőt. Annyira hálás voltam az egész élményért, hogy a napi egy óra fix testmozgás mellett meg sem érzem a napi 8 óra ülést, hogy mindennap átmegyek a Práteren, és a Dunán, hogy avar illat van, meg víz illat, és hogy dacára az extrém kevés alvásnak és a koránkelésnek, mire leértem az utca végébe, már mindig friss voltam. És hát persze hihetetlen szerencsés voltam az időjárással.
(amikor a napi 14 kilométer kezdett uncsi lenni, kiegészítettem a programot egy színházas kitérővel, hogy hazahozzam Lilit, aki bent ült Táltos Bandi próbáján, meg hetente egyszer bementem az új munkahelyemre is, ami nyilván a másik fele a városnak, na azokon az estéken, meg főleg a másnap reggeleken azért elgondolkodtam az éves bérleten)
És persze néha muszáj volt fényképezni, mert az ember ilyen mániákusan meg akarja örökíteni azt, amikor jól érzi magát. Igyekeztem visszafogni magam, de így is összejött annyi, hogy a természetre kihegyezett virtuális bécsi sétára vigyetek benneteket:
"Házunk előtt folyik el a kanális, abból iszik még a gólyamadár is"
mondjuk a mi házunk azért messze van innen. Donau-kanal borongós reggelen
ez már a Prater. Kihaltnak tűnik, pedig ott vannak a vizen a kacsák, meg egy csomó reggeli futó, iskolába sétáló meg persze a bisiklisek
Prater, Hauptalle (Főfasor). Borongani itt is lehet, de az Allé az egyik legvidámabb szó, amit ismerek. És ősz illat volt, bár a fák itt még zöldek (vadgesztenyék, amikor elkezdtek hullani, örültem, hogy én sisakban járok arra, volt, akit eltalált. És az utat naponta mossák, hogy ilyen tiszta legyen)
Ugyanaz, csak pár héttel később. De mondom, nehéz volt leállni, hogy ne fényképezzem minden reggel.
És akkor már csak megkerültem a Pratersternt, végighajtottam a Lasallestrassén, és máris jött A Duna:
A Reichsbrückén mentem át egyébként mindennap. Állítólag ez a híd egyszer összeomlott, mert nem kalkulálták bele, hogy reggelenként csak az egyik oldalát fogja a nap sütni.
A kurzus elején még így sütött a nap, mikor erre jártam, aztán egyre lustult a napfelkelte:
Na jó, felhők nélkül ez pont egy világosabb kép, de az látszik, hogy még csak épp kel fel a nap. Ez egyébként az Új-Duna másik ága, az előző képhez képest már átmentem a Duna-sziget felett. Ennél a pontnál egyébként mindig ugyanaz jutott eszembe: Ááááááááááááááááá.
Aztán a tanítás után hazaindultam
És itt sajnos nem jön át, mennyire gyönyörű kék a víz. A reggelinél kicsit visszafogottabb, de hasonlóan mélyről jövő Áááááááááá.
A hídra felhajtván enyhén emelkedik az út, itt történt meg velem egy szeles viharos napon az a különösen kínos helyzet, hogy tekertem mint állat, de egy futó leelőzött. Még ő is röhögött egyébként, annyira abszurd volt az egész, kicsit beszélgettünk a felületeink különböző méretéről, és persze amint csendesült a szembeszél, simán lehagytam. Csak hát mégis.
Ennyire tiszta egyébként az Új-Duna bal ága
Ez már a Práter megint, a vidámpark mellett. Délutánonként itt percenként felhangzik a sikító ááááááááá (persze olyat sosem sikerült fényképeznem, ahol a hullámvasút szerelvénye is látszik)
A Hauptalle oldalsávja. Áááááááá.
Ez itt kábé félúton van hazáig, jönnek az emelkedők, meg a városi környezet, de jó volt tudni, hogy másnap ugyanez az élmény vár. Hiányozni fog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tésasszony 2014.10.30. 20:05:11
Az utolsóhoz érve kívántam, hogy legyen még...de elfogyott...azért ez a kis ízelítő a bécsi őszről is nagyon kellemes volt!!!
babaBonBon 2014.11.02. 21:26:22
nux vomica 2014.11.05. 12:11:36
Mondtam, de nem biciklivel.: D
És ismét jó a szöveg.
Nem öregedtél, hanem fiatalodtál, mert a tanulás fiatalít!
Utolsó kommentek