Kint ülök a konyhában, hallom, hogy valaki motoszkál a nappaliban. Rászólok, hogy mi az, hogy még nem alszik (8-kor van takarodó), a nyomaték kedvéért ki is megyek, már csak a hátát látom, ahogy iszkol vissza a hálóba, kezében két mesekönyv, azért még visszaszól: Jóó van, csak könyvekért jöttem ki. 

Update: kihúztam az olvasólámpát a konnektorból. De most sem alszik, kikiabált, hogy de anya, nekem tanulnom kell! -és mit kell tanulnod? - á, bé, cé, dé, e, é... mama, há?

egyébként nagyon készül az iskolába, nem is tudom, honnan veszi, mert itthon nem szoktunk iskolásat játszani, csak az unokatesóit látja, ha együtt vagyunk, leckét írni (vagy legalábbis szó van róla, h kéne :)). Olyanokat szokott mondani, hogy: Anya, mindjárt nagy leszek, iskolába megyek ugye? veszek mindjárt könyveket. Iskolaba fogok tanulni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.