10 napos késéssel ugyan.

a matricáskönyvet elég kreativen használta fel, a hercegnök ágyába gólyákat ragasztott, és azt mondta: Jumping on the bed gólya. 

A remek indítás után a kevésbé viccesek: még mindig nem alussza át az éjszakát, többek szerint azért, mert velünk alszik, de tévednek, mert aludtunk már külön ágyba is, akkor is felébredt. Mondjuk gyorsan visszaalszik, meg én is (Táltos Bandi nem), de akkor is.

Aztán: nem mennék bele a hiszti kérdéskörébe, továbbra is úgy gondolom, hogy oka van, ha hülyeségeken sír. Ezért engem nem is szokott annyira zavarni, vagy legalábbis nem úgy, mint egy idegesitö zajforrás. Mindenesetre az elmúlt hónap legtöbbet hall(at)ott mondata: Folyik az orrom, és a szemem könnyes!!

Rengeteget szerepjátékozik, és nekünk is pontosan leosztja a szerepeket. Szeretem, de néha összeszorul a szívem, hogy milyen remek játékokat szervezne ö az oviban, ha úgy tudna németül, ahogy magyarul. Nem csodálom, hogy sok benne a feszültség, ha ennyi szervezökészség és fantázia 15 szóba kell, hogy beleférjen.

Az oviból (gondolom) meg hozza haza a sok okosságot, hogy állva kell utazni a metrón, ügyesen kapaszkodva, és irtó büszke, aztán, hogy a mozgólépcsön az a vagány, ha a fél lábad egy lépcsövel feljebb rakod, és azóta nekem is mindig így kell utaznom. 

A legeslegkedvesebb játéka az orvososdi, amiröl eszembe jut az anyukám mesélte történet, hogy én még beszélni sem tudtam, de a bölcsiben lenyomtam a gyerekeket, és megvizsgáltam öket. Aztán mi lett belölem. Na, mindegy. Szóval a kisdoktorral is napi szinten kell orvososdit játszani, ebben vagy ö gyógyít, és én vagyok az anyuka, vagy ö az anyuka, és hívja a doktort, meg vigasztalja, megnyugtatja a babát. A múltkor már az állatkertbe menet is annak örült, hogy ott meggyógyíthatja az állatokat. 

A második nagy kedvenc a gyurma, szerencsére örököltünk egy nagy adaggal, meg van egy jó receptem is. Mindenféle kiegészítöt is örököltünk, ami inkább csak a kreativitás megölésére jó ebben a korben, bár ki tudja, lehet, hogy Lili magától is ilyen lenne. Mert az a mániája, hogy ö ezt nem tudja. Semmit sem tud, rajzolni sem tud, csak vonalakat, és az nem jó. És gyakorolni sem hajlandó, az elsö kudarc után azt mondja, hogy majd ha nagyobb lesz, akkor majd csinálja. És osztogatja a remek ötleteket, hogy én mit csináljak meg neki. Én azért remélem, hogy egyszer belelendül.

Aztán meg nagyon tervezgeti, hogy majd lesz kisbabám, és neki is lesz, illetve már van, illetve én szerezhetnék a családba kettöt, és akkor együtt sétáltatnánk a babákat, meg együtt nyugtatnánk meg öket. 

Húsvétról hazafelé csak egy könyvet pakoltam be a vonatútra (mea culpa), de megoldotta, megbeszéltük, épp milyen könyvnek örülnénk, kicsit izgett-mozgott, és már a kezében is volt a megfelelö példány, amit ünnepélyesen átnyújtott, én kinyitottam, és elmeséltem, meg megnéztük a képeket. Mondjuk nem volt könnyü a tenyeremböl kitalálni a tizedik mesét, de Lili sokat segített. A Jancsi és Juliskát például 6féle verzióban elmondatta velem, "most a vénasszony (sic!) legyen kedves". 

A húsvét meg annyira könnyü volt, jöttek az unokatesók, és alig láttam a kisbékát, vonultak ide-oda, rohangásztak ide-oda, és összehasonlítgatták, kinek a szülöjének vannak jobb játékok az iPadján :D. De nagyon beltéri a kislile, az udvaron már erösen lemaradt a többiektöl. Pedig volt, hogy azért futott köröket este a házban, hogy "izmosodjanak a lábaim". 

Nagyon jókat beszél, csak akkor bonyolódik bele, ha nagyon akar valamit mondani. és csak pár dolgot téveszt, a szivacs az szavics (mire rájöttem!) meg legújabb, hogy a mandula az levendula. 

Néha már lehet töle puszit kapni. De nem ám csak úgy, hanem a kis gödröcskés kezébe fogva az arcom, a szemembe nézve elöször, aztán két oldalra két cuppanósat. Imádom.

Lehet, a hároméves szülinapjára átgondolom a havi beszámolós posztot, mert egyre nehezebben megy, nehezen emlékszem vissza, nem jegyzetelek a hónap során. Majd kitalálom, hogy legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr967352742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2015.04.10. 21:38:34

Az a puszi lélekemelő!

Tá Titi 2015.04.12. 18:27:51

34, ha jól számol az anya, de " Jumping on the bed gólya"...

A remek indítás után a kevésbé viccesek:
nem alussza át az éjszakát
hogy oka van, ha hülyeségeken sír
Na és még...
Néha már lehet tőle puszit kapni.

Kik ők?
Aranyosak.

Gem 2015.04.13. 10:26:20

Tegnap meglátogattuk az új rokonunkat, a kisszamuráj nagyokat vigyorgott rá, mert ilyen kicsi élő babát ő még nem látott, vagyis az utóbbi egy(-két) évben nem látott, és hirtelen kiderült, hogy ő maga milyen óriási nagyfiú már.

Tá Titi 2015.04.16. 16:32:34

Milyen fura !

Ismerkedem a weboldallal...
'internetes napló' ?
És most tűnt fel, hogy 72...- késéssel ugyan - ( 2009.03.29)
De 72 !
Egyszerűen, "ugortunk"...
2009.03.30. találtam is egy-két kedves Kommenttet :)

Előretolt helyőrség, gratulálok !