Még régebben történt, csak akkor pont benne voltam a microRNS-eskröl szóló könyvfejezetem írásában, és hanyagoltam a blogot, hogy vasárnap a tündér keresztanyám budai szalonjában ebédeltünk növéremmel meg a kismókával. Finom ebéd, tea, kényelmes dívány, a csipkefüggönyön átszürödö napfény megcsillan a festmények blondel keretén, végtelenül csordogáló beszélgetés megszakítva nagy nevetésekkel: ahogy az ember elképzeli a vasárnap délutánját, ugye. Nehezen is indultunk el, nagynéném pedig, aki nem tudta, mire vállalkozik, úgy döntött, hogy kikísér minket a Keletibe. 

Ezt nagyjából annál a pontnál bánta meg, mikor hátamon TündérLilkóval, kezemben a gurulós börönddel elkezdtem rohanni a megállóban álló HÈV után. Szerintem nem szeret futni. 

Egyébként teljesen idöben, egy órával a vonatindulás elött kiértünk a pályaudvarra, csak sajnos gyorsan kiderült, hogy a nemzetközi pénztárban hatalmas tömeg van, még 65-en vannak elöttem, és hiába van nyitva 3 pénztár a 10-böl, le fogjuk késni a vonatot, ha nem találunk ki valamit gyorsan. Üdv az én (igazi) átlagos napjaimban. Gyorsan összebarátkoztam még pár sorstárssal, egy snowboardos srác is pont Bécsbe ment volna, és volt sorszáma az információhoz, megérdeklödni, mik ilyenkor még a lehetöségeink. Én is mentem vele, hátha rábeszélem a MÀV-ost, hogy esetleg nyissanak egy másik pénztárat (most nyitott egy ki, még hányat akarnak? már behívtuk az éjszakás kollégát is). Aztán körbesétáltam a váróban, és találtam egy kedves párt, akiknek a sorszáma elörébb volt,megengedték, hogy majd odamenjek velük a pénztárhoz (és mert jófej vagyok, megbeszéltem a snowboardos sráccal, hogy két jegyet veszek). Nagynéném közben hüségesen örizte a tömegben a csomagokat meg Lilit (kivéve, mikor a nyomatékosítás kedvéért magammal vittem az információhoz: "Egy órával!!4! hamarabbb  kijövök a kisgyerekkel!!4! és még így is le fogjuk késni a vonatot." Ciccegni kell, meg aggódó arccal megsimogatni a szöszi buksiját a kis árvának, akinek most két órát csöveznie kell a Keletiben!!4!, és éjjel!!4! fog hazaérni. Na jó, ennyire nem nyomtam hardcore-ban, de az üzenet átment). 

Szóval vártunk a kedves pár sorszámára, még volt 13 perc és 10 várakozó (mármint elöttük, mert a mi számunk elött még 30), amikor látom, hogy az információs hölgy erösen gesztikulálva magyaráz nekem valamit az üveg mögül. Odamentem, persze a mikrofon irtó béna (miért is müködne), nagy nehezen kiderült, hogy már mondta a férjemnek, hogy elintézi a VIP-váró pénztárjánál, hogy odamenjünk, mire várunk meg? Ja, mondom, várjon, szólok a férjemnek, és már szaladunk is, viszlát, és kösz a halakat. 

Látjátok? Gyerekkel lehet sem nehéz férjet fogni. 

Átrohantunk a VIP-váróba, megvettük a jegyeket (külön számlán vagyunk, én és a férjem), és még arra is volt idö, hogy ropit vegyek a kisboltban. Nagynéném örizte a cuccokat, a férjem segített Lilit öltöztetni, mert megvárt, hogy segítsen a felszállásban. A vonat már persze tömve volt, alig jutottunk elöre a snowborddal, csomagokkal, kisgyerekkel, fairy godmother meg lentröl rendezte a népet, hogy engedjenek utat (nem is láttam, csak a hangját hallottam, vigyázó szeme követett minket :D) Végül a resztorantban tudtunk csak leülni, fiatalok egy kisgyerekkel, mindig szép látvány, a pincér meg jött, hogy: együtt fizetnek, igaz? A snowboardos fiú már azon elmélkedett, hogy vajon a mozdonyvezetönek is van-e a joga minket összeadni, úgy, mint a hajóskapitányoknak. Bécsig végülis még van három óránk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr937375620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hbogi 2015.04.18. 10:02:49

Ezt a storyt már akkor is szerettem, amikor elmesélted, de így leírva is nagyot nevettem. :D Kár lett volna veszni hagyni. ;)

vackor1b 2015.04.18. 13:57:20

Szívem szerint ismételném az előttem szólót. 3-an rötyögünk itt rajta.

Tá Titi 2015.04.20. 10:45:24

Mivel sokszoros kontroll alatt vagyok, nem könnyen szólalok a poszthoz, pedig itt van ez a kedves invitálás "Szólj hozzá!"
Szerintem azok agyában is átfutott, egy-egy gondolat, akik "csak olvasnak" és írni nincs bátorságuk, nehogy "szét offolják" az 'Előretolt helyőrség' blogját.
Szerencsére rendszeresen vannak hűséges 'követők' akik kíváncsian várják a mindennapok történéseit.
Egy átlagos vasárnap, "átlagos történéseit" kár lett volna kihagyni…
Jó, hogy van történetünk, a hangulatokról, a rohanósan igyekvésről, a kellő időben való reménytelen sorban állásról, a leleményes nyomulásról, a helykeresésről, az utazásról, és a könnyen férjet találok egy átlagos vasárnap történéseiről is.
Ámulattal pislogunk, hogy mik vannak ebben a világban, és nem csak egy átlagos vasárnap…

www.dailymail.co.uk/news/article-3037936/The-mother-woke-thinking-15-Woman-rare-form-amnesia-meant-lost-personal-memory-set-experience-new-book.html
www.drdiag.hu/kereso/diagnosztika.adatlap.php?id=94191

nux vomica 2015.04.22. 18:24:22

Most is nagyon élveztük az írásod :D
süti beállítások módosítása