Vasárnap zárult a kislile 3. szülinapja alkalmából rendezett egy hetes ünnepségsorozat. Úgy február magasságában mindig úgy képzelem, hogy május végén, június elején szervezünk egy pikniket, meghívókkal, színes girlandokkal a fákon (ki is nézem mindig a parkban, hogy hol lenne), sütivel, málnaszörppel és vicces játékokkal, amit a felnőttek meg a gyerekek is élveznek. Este lampionok, kockás takarón ücsörgés, beszélgetés a későig maradókkal, borozgatás.

Aztán áprilisban úgy gondolom, hogy talán a mi felnőtt barátaink nem annyira élveznék az egészet, elég, ha a gyerekeket (meg a szüleiket) hívjuk, elvégre nem népünnepély, csak a lányunk szülinapja. Aztán elbizonytalanodom, hogy jó-e, ha keverjük a magyarokat meg a nemmagyarokat, bár nyilván mindenki tud németül, de mégis, nem egyszerűbb, ha csak magunk vagyunk, nem kell bemutatni egymásnak a népeket, nem kell izgulni, hogy mindenki talál-e beszélgetőpartnert. 

Május elején ezt a bizonytalanságot még megdobja a rossz idő, váratlan hidegekkel és esővel, áá, talán majd valamikor júniusban kéne. Talán körbe kéne kérdezni, ki mikor ér rá. De lehet, meg se tartom, mi van, ha esik. Senkit nem is érdekel, feltűnési viszketegség partit adni. 

Május végén már kicsit sajnálni kezdtem, hogy idén se hívtam meg senkit, gyorsan megbeszélem Bogiékkal, hogy ők azért átjönnek, a gyerekek úgyis mindig jól elvannak, meg felhívom Juliékat, mert a két lány mindig annnnyira cuki együtt. Vasárnapra tervezzük, ha rossz idő lesz, legfeljebb a lakásban maradunk, voltak ők már nálunk, nem ciki, hogy kevés a hely.

Péntek reggel már bánom, hogy nem hívtam meg legalább pár gyereket az ovis csoportból, meg hát a távolabbi barátokat, akikkel ritkábban találkozunk. Azt már lehet sejteni, hogy szép idő lesz. Szerencsére én viszem Lilit, az ovi irodájában kérek papírt, tollat, gyorsan lefirkantok 3 mondatot németül Isabel szüleinek, angolul Ridhima szüleinek (ilyenkor irtó rondán írok persze, de csak annyi, hogy Lili vasárnap találkozik pár barátjával, ha jönnének, hívjanak fel) , és rábízom a cetliket az óvónénire, aki ennél fontosabb dolgot is felejtett már el, hogy adja át délután a vonatkozó szülőknek.

Péntek este hív Isabel-apuka (!), hogy sajnos ők a nagynéni szülinapjára mennek vasárnap, de milyen kár, mert Isabel otthon mindig Liliről mesél. Azért örülünk, hogy legalább megvan a kontakt, máskor is átjöhetnek, meg vica versa.

Ridhima apukája (!) szombat délután hív, hogy más programjuk van, megpróbálják, de hát valószínűleg nem jönnek, pedig Ridhima folyton Liliről mesél. OK, legalább kevésbe izgulok, a családi szülinapi torta-fiaskó után nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy vendégfogadásra alkalmas süteményt tudok sütni (van fényképem a nyuszi-tortáról, de megkíméllek benneteket. A családom felváltva járt ki a konyhába röhögni).

Vasárnap reggel azért összerántom a lakást, a torta mellé belefért még egy kekszsütés is, Bandi sétál egyet Lilivel, de lefárasztani nem sikerült, mert aludni nem szeretne (viszont olyanokat mond, hogy de szép lett a lakás! pedig csak rend van). Beül a torta mellé, hogy várja a vendégeket.

- Lilikém, meg két óra, hogy jöjjenek

- Jó, várok két órát. - és ül kitartóan a torta mellett.

- De két óra még nagyon hosszú idö!

- Jó, várok itt két órát.

Annyira cuki volt :D aztán azért csak eljött onnan, ami jó, mert folyamatosan le kellett beszélnem a tortadekor továbbfejlesztéséről, és izgultam, hogy mi lesz, ha kimegyek a konyhából. Többször végigkérdezte, hogy akkor kik jönnek, és az oviból ki jön, miért nem jön Isabel, miért nem jön Ridhima, és miért nem jön Martin. Martin! Akire múlt héten azt mondta, hogy már nem a barátja, én meg elhittem neki, mert tapasztalatlan anyuka vagyok.

4 óra 10 perckor csöngettek, mivel Bogiék jelezték, hogy késnek, rögtön tudtam, hogy Juliék. A legbúgóbb, legszexibb hangomon szóltam a kaputelefonba, hogy hallo (túl rég óta ismerjük egymást), erre egy bizonytalan férfihang bemutatkozott, hogy ők Ridhima szülei. őőőő, hát fáradjanak beljebb.

Lili viszont annyira örült, körbeszaladta a lakást, hogy itt van Ridhima!!!!! a küszöbön várta öket, és rángatta volna magával a szerencsétlen, eléggé megilletődött kislányt, aki az anyukája szoknyája mögül sem mert elmozdulni. 

Azért én is örültem, gondolom, kulturális különbség (:D*), hogy nálunk a "máshová megyünk, valószínűleg nem jövünk" egy egyértelmű lekoppintó szöveg, ők meg szabadkoztak, hogy csak 10 perc késéssel értek ide. És így legalább van időnk ismerkedni, míg a többiek befutnak. Kiderül, hogy apuka az ENSZ-nél dolgozik, egy éve jöttek, még egy évig maradnak. Megjönnek Juliék, Sárika meg Lili cukiskodnak, szegény Ridhima még az akklimatizálódással küzd, a felnőttek beszélgetnek, minden sínen. A keksz mondjuk nem aratott nagy sikert (rózsavizes-mandulás), de sebaj, és gyümölcslevet se vettem, dupla sebaj. 

img_0184.jpg

Bogiék is befutnak, megesszük a tortát, ami szép, és TáltosBandi hajtogat mindenkinek lufiból egy kutyát (mert ilyen profi). Lilinek 3 csepp víz esik a (desigual) nadrágjára, ennél jobb lehetőség nem is adódhat arra, hogy átcserélje végre az indiai hercegnős ruhára, amin már kezd nyoma lenni az elmúlt pár napnak amikor le nem lehetett robbantani róla. Ridhima hirtelen felszabadul és akkor már érzem, hogy kicsi a lakás, menjünk le a parkba. Mondjuk mi 4-töl 6-ig terveztük a bulit, és már fél hat van, de összeszedjük a szőlőt, a ropit, a krétát, a labdát és a kockás takarót, és levonulunk.

img_0229.jpg

Haverok, buli, Fanta 

Lent mindenki felélénkül a friss levegőtől, az apukák focizni kezdenek a gyerekekkel - kivéve Lilit, aki sose volt hajlandó megérteni a foci lényegét, és folyon próbálta megszerezni a labdát, Das ist mein Ball! felkiáltásokkal. Szerencsére van kréta is, és kiderül, hogy míg a magyar szülők macskát meg kutyát rajzolnak, addig az indiaiak majmot meg elefántot. 

Szóval jó volt. Hét körül kezdtünk szedelőzködni, a kisünnepelt még elesik egyszer mezítláb, felsérti a lábujját, és nagyon vérzik. A gyerekek körülállják és sajnálják, szerintem Lili ezt nagyon élvezi, hüppög is hozzá. Fent a lakásban gyorsan odapenderül a tükör elé ("megnézem a tükörben is"), és éjjel is ezt kezdi el spontán mesélni az apjának (aki a parkos részről viszonylag hamar lelépett a munkájára hivatkozva). 

Tanulság? Jövőre is lesz, mert jó volt, majd áprilisban sűrűn olvasgatom ezt a posztot. 

(kedves én! ne felejts el gyümölcslevet venni, a fondanttal könnyű dolgozni, szerezz be műanyag poharakat, meg legalább két labdát le kell vinni a parkba, és hívd meg Martinékat is! ja, és a színes girlandokat elraktam, keresd meg)

 img_0224.jpg

 Jövőre, veled, ugyanitt

 

*a témában ajánlom BécsiNikol indiai beszámolóit

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr267511408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi31 2015.06.05. 13:50:53

Hát ez óriási lehetett, azért a nyuszis tortát megéztem volna. :)

Az én Lilim se érti a focit, szerinte a labdát meg kell fogni, el kell vele szaladi,ott lerakni, és egyet belerúgni, de senki más ne jöjjön a közelébe mert akkor az a labda már az övé. :D

nyaronpirostelenkek 2015.06.06. 21:09:13

Wow, ezt a tortát akármelyik cukrászda boldogan vállalná! Miből van a kék bevonat? Az a fondant? ( a szót hallottam már, de fogalmi szinten van, nem kapcsolódik hozzá tartalom:(
Annyit változott, nem tudom, Nektek mennyire tűnik fel, már nem kisbaba, megnyúlt, igazi mesebeli kislány lett:))) Nagyon cuki, nyáron feltétlenül össze kell hozzunk egy találkozót!

vackor1b 2015.06.06. 21:50:39

A nyuszis tortán nem is nevettünk, nyugodtan felrakhatod. És én voltam az első, aki fennhangon közöltem, hogy a "nyuszis torta szörnyű, ne egyetek belőle". Hiú ábrándot kergettem, hogy megmarad nekem az egész. :D (Igen, máskor is kérünk!!!)
Jól néz ki a kék torta!!!

nux vomica 2015.06.06. 22:40:21

Izginek néz ki a kék torta, bár az uram megjegyzése : utoljára ilyen kéket Bridget Jones - nál látott spárgaleves címen:D , kicsit bántott, de jót nevettünk.
Megkóstoltam volna!

Tá Titi 2015.06.16. 12:35:55

Történet kékben, képben, keresetlen szavakban fixálva…
Az emlékezést, meghatározza az ’előretolt ’ történet…
Bár a torta elfogyott, mégis maradandó maradt….
Lili első bulija?
Ha számon tartja valaki…;)

Gem 2015.06.21. 09:37:26

@Ziebi31: A nyuszis torta története az volt, hogy először iszonyú jól nézett ki a megsült tészta, szemben Lili (együtt szülinapozó) unokatestvére macis tortájával, ami egyáltalán nem akart úgy kinézni, ahogy azt a vonatkozó anyuka (vagyis én) elképzelte, és Nilsné ezért egy csöppet elbízta magát. Aztán felkerült mindkét tortára a dekor, és a nyuszisé kicsit nem olyan lett, mint a recept szerint kellett volna, míg a maci határozottan szőrös macikinézetet öltött, és Nilsnének ettől ment el egy kicsit a kedve. Viszont mindkettő nagyon és egyformán finom volt (de nem voltak egyformák tészta szintjén sem, nem csak alakilag), és ez a lényeg.

Nilsné: ha kételyeid lennének a jövőben, én mindigis nem kicsit tartottam feltűnési viszketegségben (és más egyéb nyavalyákban) szenvedőknek azt, aki a gyerek születésnapja alkalmából rendez partit a felnőtt barátainak (és gyereknevelésileg is elég problémás a dolog, szerintem). A gyerek születésnapjára a gyerek barátait hívjuk meg, nem a sajátjainkat és kész. Szóval ez csak egy szavazat, de tudok mutatni közeli ismerőst, hogy lásd, milyen ez a másik oldalról.

Gem 2015.06.21. 09:38:28

@Gem: mínusz egy k betű, mert elrontottam a nyelvhelyességet.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.06.22. 10:59:27

@Gem: @Ziebi31: öö, az az igazság, hogy engem eléggé hidegen hagyott a macis torta, legalábbis a nyuszis torta relációjában. A többi stimmt.

Az az igazság, hogy mivel a legtöbb barátunknak, akikkel összejárunk, gyerekei is vannak (akik bírják Lilit), és a szülök általában jönnének akkor is, ha a gyerekeket meghívjuk, a kérdés inkább csak az volt, hogy hány éves korig húzzuk meg a határt a gyerekvendégeknél. Illetve emellett max 2-3 gyerek nélkül érkezö felnött lett volna, szóval szerintem nem olyan vészes.
De én egyébként sem látok ebben gyereknevelési problémát, Lili remekül mulatott volna a gyereksereggel, és nem hiszem, hogy feltünt volna neki, vagy zavarta volna, hogy vannak ott felnöttek, akik nem hoztak gyereket. Ellenben neki ajándékot meg igen (amit egyébként buli nélkül is megkaptunk tölük).

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.06.22. 11:02:24

@Tá Titi: én számon tartom, hogy nem ez volt az elsö bulja, hanem az elsö szülinapja, csak akkor nem készült anno bejegyzés (ne kérdezd, miért.. azt hiszem, vártam egy barátnöm fotóira, de aztán egyik sem tetszett annyira, hogy berakjam, meg el is telt az idö... elmaradt :( )