A balatoni rövid kiruccanásunkat több kötetben tudnám mesélni, nem ússzátok meg, hogy legalább egy rövidített változatot ne pötyögjek be. Az első téma mindenképpen a MÀV. Emlékszem, a 90-es években anyukám a munkájánál fogva főleg kocsival járt. Egyszer-egyszer mégis békávézni kényszerült, és akkor aztán napokig mesélte a kalandjait. Valahogy így jártunk mi is a MÀV-val. Jó, mondjuk már egy héttel előtte ezen rugóztam, hogy Bécsből hogy lehet lejutni úgy a délnyugati partra, hogy az ne 7 órába kerüljön, amikor nekem csak 3 szabad napom van. (van Tovább! gomb)

Az Elvira szemrebbenés nélkül ajánl föl 4 perces átszállásokat Celldömölkön, úgy, hogyha lekésed, két óra múlva jön a következő vonat. Végülis Budapest (Kelenföld) felé mentünk (2,5 óra, aztán le a célig még 3), ami agyrém, ha az ember megnézi a térképet, de így legalább volt 7!percünk! átszállni (ha lekéssük, két órát kell várni itt is). A railjet Tatabányánál már 9 perces késést tudott felmutatni, elég morcos voltam, ráadásul összefutottam életem legszerencsételnebb kalauzával (gyerekkoromban ezek fejből tudták a menetrendet, meg kábé mindent megoldottak, amihez volt kedvük. Az én nyüzüge kalauzomnak még egy olyan lapozgatós menetrendje se volt a táskájában, a jegykiadó gépből próbált okos lenni, de nem sikerült neki. Aztán annyit bírt mondani, hogy majd érdeklődjek Kelenföldnél, biztosan találok még vonatot, ami a Balaton felé megy. Ja, biztos el akartam kirándulni a világ végén található információig cuccostul meg gyerekestül). Mindegy a railjet kitett magáért, ledolgozta, amit tudott, az utastársak meg segítettek - mert egy ilyen világban élünk, jobb, ha tudjátok-, és én elértem a vonatot. Egy csoda.

A sváb gyerekem meg az ölemben kiabált Siófoknál, hogy Schau (nézd))! A Balaton! Imádom. Lilit is, meg a Balatont is. 

Két nappal később Táltos Bandinak már nem volt ekkora szerencséje (pedig ö csak 24 órára jött) a vonatokkal, neki vaskosan 7 órás menetidöt hozott össze a MÀV. És közben olyanokat mondtak nekik (mert nyilván sokan akartak a Balatonra menni Győrből), hogy nem tudják, melyik IC-t indítják hamarabb, azt, amelyik már fél órát késett, vagy azt, amelyik most érkezett, vegyenek helyjegyet mindkettőre, aztán majd meglátják. A vasutasok egyébként őt is meg engem is lecsesztek, hogy miért nem tervezünk több, mint 10 perccel az átszállásnál, az kicsit sem zavarta őket, hogy így van a menetrend. 

A hazafele út meg konkrétan maga volt a katasztrófa. Ott már együtt mentünk, 40 percünk volt átszállni, de ezt is csak úgy sikerült, hogy Bandinak végül nem volt jegye, a vonatok a Déli és a Kelenföld között is késtek, a jegyeladó automaták nem müködtek, illetve nem adtak ki jegyet, áááá, ha lett volna a pályaudvar mellett használtautó-kereskedő, szerintem egyszerübb lett volna venni egy kocsit. Ja, még a balatoni vonatra felszállt egy csomó ember helyjegy nélkül, mert a vonatunk akkor ért be az egyik állomásra, amikor a fél órával később jövő személynek kellett volna (ami egyébként 50 percet késett), és mivel a hangosba semmit nem mondtak be, szépen felszállt rá mindenki. Csak az lett nekik gyanús, hogy túl gyorsan megyünk, aztán meg az, hogy nem álltunk meg a következő megállóban. Aztán fizethették a feláras helyjegyet.

img_1096.jpg 

Itt éppen utazunk, és nagyon melegünk van

Egyébként én szeretnék kitartani amellett, hogy nincs kocsink, mert tényleg ritkán lenne rá szükség, és felesleges pénzkidobás lenne a fenntartása. Meg mert ezzel bizonyítom, hogy autó (és mélyhütő és babakocsi) nélkül is lehet élni. Okosba megoldva 20 eróra jött ki nekem lemenni a Balatonra, és kicsivel többe visszajönni, amíg a kisfülesnek nem kell jegyet vennem, ez mindenképpen jobban megéri így. És szeretek vonatozni, szeretek izzadni a béna személyeken, meg szeretem, ahogy bevág a nyári menetszél a gyorsvonat ablakán, szeretek dumálni az utastársakkal. Szeretek kint lógni az ablakban, nézni a Balatont, a nyaralókat, vagy ha másfelé megyünk, akkor csak simán a tájat. Még a vonatbüdöst is szeretem, mert gyerekkoromból nagyon jó élmények kapcsolódnak hozzá. 

És ha több szabadidőm lenne, nem csak pár napokra utaznánk mindenhová, még a késések se zavarnának, illetve akkor tuti megaludtunk volna Budapesten, és csak harmadnap mentünk volna tovább. Azt hiszem, az idei nyárban ez a legrosszabb, hogy sakkozni kell a limitált számú szabadnappal. Cserébe meg van pénzem 13 kilós görögdinnyét venni. Erre varrjon gombot az ember.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr817638664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi31 2015.07.19. 17:27:16

Tökjó ez a kép :D

És énis szeretek vonatozni! Ha megyünk haza ősszel már be van tervezve a kisnyulaknak a vonatélmény :)

nux vomica 2015.07.20. 11:56:21

Az élet így szép.
A kalauzok pedig már nem a régiek,hogy nosztalgiázhass kicsit.

vackor1b 2015.07.26. 20:45:57

Hosszú út ide, hosszú út oda, azért jó volt :))))

Gem 2015.08.21. 02:15:58

Én is próbálok kevésbé környezetterhelő lenni, és tökre örülök, hogy végre jár a vonatunk (legalábbis aug. 31-ig, az elvira még semmit nem tud a későbbiekről), és hétfőn tuti azzal és kerékpárral fogunk bölcsibe és dolgozóba menni (vagy legalábbis azzal fogunk elindulni, lesz ami lesz), a kisszamuráj már várja is nagyon az utazást, DE a Fertő-tóhoz mégis autóval fogunk menni, elsősorban azért, mert a kétszázvalahány km majdnem egész napos utazásra jönne ki vonattal, annyi szabadságom meg nekem sincs, és másodsorban azért, mert annak ellenére, hogy 90%-os mérséklésű jegyet kapok a 3 gyerekemmel, mégis anyagilag majdnem jobb az autó (ha nem jönne F barátnője, akkor egyértelműen olcsóbb lenne az autó amortizációval és mindennel együtt). Sajnálom.