Annyit panaszkodtam mostanában, itt az ideje, hogy megint hódoljak az amcsi hagyományoknak. 

Van tovább!

- az egyik legnagyobb dolog, hogy bármitől is féltem az elmúlt évben, egyikből sem lett semmi. Ha-ha-ha. (jövőre megspórolhatném a parázós részt is)

- a fentiekből következik, hogy még mindig van munkám

- és tulajdonképpen élvezem is. Nem mindig a munkát magát, de egy csomót fejlődtem (kénytelen voltam) általa, szóval örülök. 

- hogy a lakásunk ha nem is szíjjártói minőségben, de mintha tágulna: valahogy mindig jut benne hely a legfontosabbaknak. Például mikor azt mondtam volna, hogy na most aztán tele van, akkor még simán belefért egy kiskonyha a kisszakácsnak. és még mindig jó ide hazajönni, és még mindig szeretem, még akkor is, ha egyre többet gondolok egy nagyobb lakásra. 

- hogy sosem fogyok ki tervekből. És ha lassan is, de azért előbb-utóbb meg is valósulnak

- hogy a kisnyúl szereti az óvódát, és az óvóda szereti a kisnyulat. 

- hogy van kocsim :DDDDD

(na jó, miután megvettem, sokkot kaptam, ültem egy széken, és bámultam magam elé, hogy OMG, mit tettem. Így jár az, aki évekig azt mondja, hogy nem kell neki kocsi, aztán 3 óra leforgása alatt vesz egyet, mert CSAK.)

- hogy nem vagyok migri (legalábbis nem az életveszélyben hajózós, éhezős-fázós, háború elől menekülős)

- hogy a konyhaszekrény teteje tele van gyógynövényekkel, az alja meg tszm-i lekvárokkal

- a jó szomszédaimért (Pallitsch néni, Radica néni, de még a punkok is jófejek lettek a gyenge kezdés után)

- a blogért, amit 6 éve vezetünk (imádom visszaolvasni)

- a kollégáim, mert viccesek, kedvesek, jó példát mutatnak nekem (már, amiben höhö)

- a családomért (ez olyan sablonos, pedig kivételesen szerencsés vagyok, de tényleg)

- a barátaimért (kezd olyan lenni, mintha megkaptam volna az Oscart)

- a viberért 

- az éves bérletemért a Wiener Linienre (tömeg közösségi közlekedés) meg az állatkertbe

- Táltos Bandiért, aki a puszta létével is tanít (bár néha utálom érte), és persze TündérLiliért, a legcukibb cukiért

- azért, mert még sokáig tudnám folytatni ezt a listát

img_3042.JPG

A két havas tobozt TB és TL csinálta, utóbbi szerint az nem dekoráció, hanem varázslat, hogy jöjjön már a hó. Az erdeti asztaldíszben nem is voltak benne, egy hete kerültek oda, és be is jött, mert ma reggel már havas volt a park.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr598117154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2015.11.27. 21:25:42

Örülünk Nektek.
Ha csak az évi Hálaadást olvasnánk, akkor is.

málnabálna 2015.11.28. 09:35:06

szupiiiiszuper, örülök, hogy minden szupiiii :)

Tá Titi 2015.11.28. 14:12:00

Nem tudom, milyen az amerikai Hálaadás...

Hála, hogy hálaadások előtt már az "Előretolt" 2011.09.26-án járt a hálaadások otthonában.
eloretolthelyorseg.blog.hu/2011/09/26/fel_kene_noni_1

Csak össze-vissza videós élményeim vannak;
videa.hu/videok/film-animacio/regimodi-halaadas-film-XlGAaTF28RmcP7KG
videakid.hu/videok/animacio/a-halaadas-unnepe-csalad-duci-louie-eh8oarFWDGQH8OTk
a mai, hozzám közelebb áll;
www.youtube.com/watch?v=ACMAK9wIU2o

Amit írtál szeretni való.
Olyan lett mint egy ima.

nux vomica-nak igaza van az egy mondattal.
málnabálna, akár igazad is lehetne, "minden szupiiii" ...

Kedves az asztalidísz.
Is...

Ziebi31 2015.11.29. 21:00:03

Huuu mit olvastam... hogy hálás vagy a vibriért... mondom magamban végülis érthető bár nem egy hétköznapi vallomás tőled :DDDD

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.11.30. 09:08:41

@málnabálna: köszi, olvastam ám, hogy nálatok is! :))) megyek is még majd kommentálni