Nils Holgersonné 2018.01.02. 19:56

Bontás

Ez is egy befejezetelen poszt volt az elmúlt hónapokban, de a Táltos-nagypapa kérésére most befejezem (emlékül a karácsonyi délutánra,

mikor a kissógornömmel - aki tényleg a sógornöm, és nem TündérLili újabb beceneve, ültünk a másik sógornöm díványán, és egy tavalyi horgolásomat bontottuk)

Ha valami horgolást le kell bontani, általában TündérLili segítségét szoktam kérni, mert úgy képzelem, hogy jó móka egy gyereknek (a látvány, az érzés, és a legális rombolás). Szereti is csinálni (bár szerencsére nem kell túl gyakran). A múltkor este mesélt egy történetet az oviból, amiben kiderült, hogy a legjobb barátnöje valami párválasztós dologban nem állt ki mellette. Sajnos ez már nem az elsö eset volt, hogy csalódott benne. És a kisdráma könnyekkel a szemében mondta, hogy tudod anya, ez olyan, mint amikor mindig lebontasz a horgolásból egy szemet, és a végén nem marad semmi. Szemenként lebontod, és a végén nem marad a barátságból semmi. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr5612936179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2018.01.03. 22:21:02

ennyi érzés egy ilyen kis emberben,csodálatos