Borzasztóan el van maradva a blog, azt sem meséltem még, hogy Lili kapott egy törpehörcsögöt szülinapjára. Az első pár héten naponta kapott új nevet, aztán úgy tűnik, a Popcorn bevésődött, legalábbis egy ideje tartja magát. Világosszürke, majdnem fehér, és van egy sötétebb csík a hátán. Nagyon szép, szeretjük. Én mondjuk nem sokat nyúlok hozzá, de Lili rengeteget játszik vele (az állatorvos bátyám a szemét forgatja), berakja a nyakába, felrakja a fejére, a terv az, hogy megtanítja kungfuzni is. Vagy nem.

A tovább gombra nyomva megy tovább a sztori:

Na, szóval már az is vicces volt, ahogy megérkezett, a ketrecet már hónapokkal előtte beszereztem, mert volt egy remek lehetőség, hogy cakk-pakk átvegyek egyet egy magyar családtól potom 20 euróért (+alom, játékok, itató-etető, némi ennivaló). De azt mondtam Lilinek, hogy az Oliver nevű szomszéd kisgyerek szülei kérték, hogy tároljuk kicsit a ketrecet.

Aztán a szülinap előtti hétvégén, amikor mi Tszm-en voltunk, TB beszerezte a hörit (a willhabenről, ami egy osztrák vatera, miért, ti hol vennétek törpehörcsögöt?). Én úgy képzeltem, hogy a tényleges szülinapig leadja a mexikói-ír szomszédoknál, akiknél úgyis van már egy (remélem, mindenkinek megvan a megfelelő Janikovszky-sztori, mikor a földszinti bácsinál rejti el a kisfiú a családnak vett hörcsögöt, ahol már van egy ferdefejü), ehhez képest a szülinap elött egy nappal Bandi gyönyörűen elrendezte a ketrecet, belehelyezte az akkor még névnélküli hörcsögöt, majd az egészet elrejtette a ruhásszekrény tetejére, ami annyira jó rejtekhely, hogy onnan én sem tudom levenni segítség nélkül. Majd kedvesen megírta, hogy minden oké, holnap jön és lelépett.

Nekem kicsit gyanús volt, hogy egy rágcsáló az éjjeli állat (mire nem jó a biológus diploma, ugye, a Zeneakadémián ilyet nem tanítanak), de TB szerint aranyosan elneszezik, ne aggódjak.

Hazaértünk vasárnap este a kisútitárssal, tényleg nem hallottam semmit se, fürdettem, mesét olvastam, és kezdtem aggódni, hogy megfulladt a szekrény tetején levő portól, azért van ilyen csöndben, milyen szuper lesz reggel Lilinek átnyújtani ajándékként a halott állatot. Aztán lekapcsoltuk a lámpát, és egyszer csak rákezdte, hogy

-Trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.

Hangosan. Nagyon hangosan.

Ugyanis a használtan vett mókuskeréknek kicsit laza a forgója, és olyan a hangja, mint egy sokat látott húsdarálónak, plusz a rácsokat is zörgeti. A kisalvó kicsit csodálkozott, de beadtam neki, hogy a szomszéd punkok csinálják. Micsoda mázli, hogy az elmúlt 6 évben a legfurább zajokat hallottuk már tőlük (bár egy sem volt ennyirehangos),mert  a kiskérdező tökéletesen elégedett volt a válasszal, és álomba szenderült. Nem úgy én. Gyakorlatilag egész éjjel egy szemhunyásnyit se aludtam, és nem tudom, hány kilométert kell egy ilyennek lefutnia, de az biztos, hogy én nem tudok úgy aludni, ha közben egy ütvefúró dolgozik a szobában. Hajnalban elcsöndesedett (elfáradt, a kis drága, egyem a szivit), de akkor már gyakorlatilag kelnem kellett. Ja, Lili édesdeden aludt egész éjjel mellettem. Nem tudom, hogy csinálta.

Persze a lényeg, hogy másnap reggel a kisszülinapos egészen odavolt, hogy teljesült az álma, és kapott egy hörcsögöt.

Aztán minden rendben is ment, a hörcsög része lett a napjainknak, csak arra kellett vigyázni, hogy éjszakánként legalább egy csukott ajtó legyen köztünk. Augusztus elején azért a tesómra ráhozta éjjel a frászt a trrrrrrrrrrrr: szegény próbált, de engem nem bírt felébreszteni, szerencsére viszonylag hamar rájött magától is, hogy ez a híres hörcsögneszezés J, és rácsukta az ajtót a kismaratonistára.

 

A hónapok múltával Popcorn figyelemreméltó készleteket halmozott fel a ketrec különböző pontjain, de főleg a házában, ahová már bemenni sem igen lehetett, annyira teletömte cuccokkal. Egyre többet tornázott kint is, és mindig odajött a rácshoz kunyizni, ha épp nem aludt, és megálltunk mellette.

 

Aztán egyik nap még a nyáron elkezdtem aggódni, mert vagy 2 napig színét se láttam Popcornnak. Utolsó emlékem az volt, hogy a kisgazdája ül a babzsákban és abajgatja. Anyukámék pont itt voltak, és neki is gyanús lett a dolog. Kiraktam friss tápot, amit máskor rögtön elpakol valami dugihelyre, de most még másnap is csak érintetlenül állt. Gondoltam, hogy Lili esetleg eleresztette (bár tuti szólna rögtön), esetleg rosszul zárta be az ajtót (nem valószínű), és a höri már átfúrta magát a Belvíziékhez, esetleg, hogy mégis az állatorvos bátyámnak lett igaza, és egy állat nem bírja, ha ennyit dögönyözik. Ez utóbbi viszont annyira szomorú eshetőség volt, hogy még egy napig nem is akartunk vele foglalkozni.

Aztán este, lefekvéskor rákérdeztem Lilinél, hogy tud-e valamit a höriröl. Nagyon gyorsan rávágta, igen, a házában van, és szerinte ne zavarjuk. Kérdeztem, hogy tudja-e, hogy valószínűleg Popcorn meghalt, ha ennyi napig nem bújt elő. Először nagyon laza volt, sebaj, mondta, aztán egyszer csak kitört belőle a sírás, hogy hát az az igazság, hogy lehet, hogy a babzsákon kicsit véletlenül ráfeküdt a hörcsög egyik körmére, megesetleg, hogy a hörcsög megsértődött, hogy apukám per egérnevezte. Annyira sírt, hogy elkönyveltem, hogy a babzsákon esetleg tényleg élettel nem összeegyeztethető sérüléseket szenvedett el szegény hörcsög, Lili meg biztos visszarakta a házba (bár nem jellemző rá, hogy így fű alatt intézze el a dolgokat). Azért még egy napig nem szedtük elő, valahogy se anyukámnak, se nekem nem volt kedvem előbányászni egy tetemet, de részletesen megbeszéltük a kisgyászolóval, hogy hol és hogyan fogjuk eltemetni. Lili sokat sírt, azt mondta, többet nem szeretne hörcsögöt, mert ha meghal, akkor már kétszer ennyire lesz szomorú.

Harmadnap azzal ébredtem, hogy ha ma nem szedjük ki, akkor már szaga lesz. Nekiveselkedtünk Lilivel, leszedtem a ketrec tetejét, átnéztük az almot, hátha ott van valahol, aztán kivettem a kisházat, ami ugye fullra volt már tömve mindenfélével, és elkezdtem kiüríteni, rákészülve a merev, szőrös test érintésére. Egyszer csak Lili mondja, hogy ott a höri. Benéztem, hát ott ficánkolt vígan. Kb lábon kihordtunk mindketten (mindhárman?) egy szívszélhűdést, aztán meg nagyon röhögtünk (ketten biztosan). Annyira fel voltam készülve a tetemre, hogy totál lesokkolt, hogy a höcsög él. Vagy meghalt, és harmadnapra feltámadt. Vagy olyan, mint Lenin, zsil, zsiv, bugyet zsity. A lényeg, hogy nagyon vidámak lettünk, és bár nem tudom, mi baja volt, hogy nem jött elő, azóta minden rendben vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr4514295557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.