nem fog a kréta, nem fog az agy. Kicsit szomorú vagyok, meg marha stresszes is, egy hosszú listát kell végigcsekkoltatnom különböző departmenekben, leadni a maradék ebédjegyet, a beléptetőkártyát, az emailcímemet, aláiratni, hogy nincs már laborköpenyem, le kell adni…

hogy mennyire hálás vagyok azért, mert tudom, milyen 5 csillagos szállodában aludni, és közben azt is tudom, hogy milyen hajón menekülni mikor 100-an alszunk 80 négyzetméteren, és 40 centi jut széltében egy főre, hosszában meg 140. 

Szóval az úgy volt, hogy szerdán én már reggel meg voltam győződve róla, hogy aznap van Iván-nap, és ebben a hiszemben kitaláltam, hogy úgyis jönnek a lányok vacsorázni (amolyan nyári búcsúvacsora, mert mindenki megy, amerre lát), lemegyünk a parkba piknikezni, mécsesekkel,…