Bár feltétlenül hiszek benne, hogy a környezetünk visszatükrözi a lelkiállapotunkat, mégis meg kell állapítanom, hogy a lakás és benne a kis projektjeim hónapok óta nem kedvemre valók, és én magam mégis nagyon a saját kedvemre vagyok. Talán a tavasz miatt, talán más miatt, de…

nos, ha annyit ennék, amennyit blogolok, biztos vékonyabb lennék :) Most az van, hogy kint nagggyon szépen süt nap, de 1. TB megy dolgozni, 2. van itthon dolgom elég.További nagy hír, megírta az újság is, hogy nyitnak a bécsi fagyizók, konkrétan a Bortolotti március 19-én, juppi.…

Tegnap Emmánál voltam, régi blogolvasók emlékezhetnek rá, az ő esküvőjén jártunk Franciaországban pár éve. Emma most otthon van Rose Ionával, a 9hónapos kislányukkal, és Emma, mint minden (szerencsésebb) kismama, épp megváltja a világot a nevelési elveivel. Na jó, ez gonosz…

 Kalornak (béna a gépem, most nem tudom linkelni az Annyi minden c. poszt kommentjét):Iskolába nem járattak,Olvasni se tanítottakDe a szemedből kiolvasom,Hogy szívedben bánat vagyon.(népköltés)Na, most akkor agyaltak-e öreganyáink a boldogságon, vagy tényleg csak kapáltak? :)…

 Úgy kéne blogolni, ahogy enni is, sokszor keveset (ezt Zazalea nagyon jól tudja ám, mármint nem tudom, mennyit eszik, de azt igen, mennyit ír). Szóval úgy kéne írnom, és nem ilyen hetes kihagyásokkal, amikor ki emlékszik már, mi is volt soknapja. Volt például szikrázó…