Saxingerek ugorhatnak, ezt a világnak írom. A sorstársaimnak, akik hazatérnek az önkéntes száműzetésből, és nem tudnak beilleszkedni, mert minden annyira más mint amikor elmentek. Az ember áll, és megszólalni nem mer, de tudja jól hogy sírni volna jó. ;)

A Magyar ÁllamVasutak, csak rossz emlék már, régi kommunista csökevény. Az évek tovaszálltak. Azóta már Start Zrt, ilyesmi. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb.

Mosonmagyaróvár. Várok az állomáson, van még egy órám. Megkérdezem a pénztárosnőt, hogy melyik vágányra érkezik a vonatom? Fogalma sincs, kérdezzem meg a forgalmistát.

Forgalmi irodában Ica felnéz, nem mosolyog. Windows xp, valmi kártyajáték láthatólag nincs zavarban, viszont feltartom a célegyenesben, még két leosztás és megdöntené Marika 1180 pontos rekordját.

Mosolygok, érdeklődöm a vonatom felől,azt mondja fogalma sincs. Értékelem az őszinteségét, de elhiszem, hogy csak viccel, úgyhogy megkérdezem mégegyszer. Válszol, de már a monitort nézi. Kicsit kifejti. Fogalma sincs, nem szokott itt dolgozni, csak beültették mert a többiek szabin vannak. Hát akkor nincs mese kiülök a peronra, és várom a vonatokat. Csak bemondják majd. Ha nem, akkor megkérdezem a kalauzt, vagy pénzt dobok fel.

Tíz perc késés. Nem mondanak be semmit. Nem tudom mennyit illik ilyenkor várni, hogy az ember ne tűnjön izgágának. Húsz perc.

Bemegyek, kérdezem a pénztárost. Nem tudja. Azt mondja kérdezzem meg a forgalmistát. Telefonál. Mondom, hogy megkérdeztem, de azt üzeni, hogy csak helyettesít, és fogalma sincs. Pénztáros nem hiszi, őt is felhívja és a forgalmiban kártyázó nő, azt mondja a telefonba, hogy nem is beszéltünk.

Ügyes. Erre nem tudok mit mondani. Egy gondolatnyi szünet után megkérdezem, hogy a kolleganője, 165 cm magas, átlagos testalkatú 50 év körüli melírozott hajú-e , borostyánkővel a nyakában és a passziánsz a szenvedélye? Mert akkor tényleg nem beszéltünk.

Közben megérkezik mögém a pénztárhoz a három muskétás.

- Mi a fas*t csinálsz, paraszt? Elmegy a vonat széjjelbas*lak. Kur*a anyját az ilyen kis gec*knek akik feltartják a sort.

-Parancsoljanak! Fáradjanak előre, nekem van még egy órám legalább.

-Azér.

Nem tudunk zöldágravergődni a pénztárossal, olyan vonatra adott jegyet, ami tavaly még biztos hogy járt, de azóta hát izé. Nem tudja visszaadni, visszafizetni. Semmi baj. Valahogy jussak haza. Próbáljuk meg másik vonattal. Menni fog.

Győrben kis közjáték. Mozgáskorlátozott on board. Tolják húzzák, szerelik a kerekesszéket. Áll a vonat. Miért nem használják az emelőt? Kékruhás rámnéz, érzem, hogy köcsög vagyok. Már a kérdés is köcsög volt. Azér nem mer oda van láncolva, lakatolva valamihez, de nincs meg a lakatkulcs. Aha. Így már világos. Érthető, mondhatni. Előfordul még jobb családokban is.

Elindulunk. Jön a hölgy egyenruhában, kéri  jegyet, odaadom aláírja, visszaadja. -Diákot láthatnám ? -Óhogyaza... Megvilágosodás. Teljesárú jegyet kértem, a pénztáros úgy is adott vissza, de lehet hogy diákjegyet nyomtatott, én meg nem ellenőriztem le? Nincs diákom, mondom a nőnek, már nem érvényes a matricám, blabla. Személyigazolvány odaad, közben bámulom a jegyet. Közelebb a háromezerhez, mint  a kettőhöz, ilyen drága lett a diákjegy, kérdezem hangosan, inkább csak magamtól? - Ja, ez nem diák ? kérdezi meglepve a kalauz. Azt hittem. Bocs. Diáknak nézel ki. 

Semmi baj, engem már nem tudnak ma meglepni. Ha Kelenföldön felszállnak az ellenőrök és rutinvégbéltükrözésnek vetnek alá, a szempillám se rebben majd.

Mosonmagyaróvár, Magyarország, Európai Unió 2009 ;)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.