Utálok közepes lenni valamiben. Nagyon. Nem tudom honnan jött, biztos valami gyerekkori trauma, de egyszerűen megőrülök ha valamiben csak közepeset tudok produkálni.

Utálok közepesen kinézni, közepes pocakot növeszteni, közepesen vezetni, közepesen eltévedni, közepesen jóllakni, közepesen éhezni, közepesen félni, közepesen gyűlölni, közepesen szeretni, közepesen meghalni.

A legrosszabb mikor érzed, hogy csak egy kicsi kellett volna hozzá. Nem biztos, hogy pontosan érzed, hogy mi az a szó, mi az a nüansz, mi az a mozdulat, hangsúly, falat ami hiányzott de a hiányát ami miatt közepes lett azt pontosan érzed. Nincs az a megkönnyebbült sóhaj a végén: -Gyere, menjünk haza. Helyette: -Áh, menjünk inkább haza.

Ha igénytelenkedsz az legyen nagyon csöves, ha pocakod van, az legyen sörhas, ha vezetsz legyél Fittipaldi, ha eltévedsz akkor órákig bolyongj, ha jóllaktál meg se tudj mozdulni, ha éhezel hetekig répán élj, ha félsz rettegj, ha gyűlölsz tépjen szét a düh, ha szeretsz akkor szeress bolondulásig.

Mikor először ugrottam le bungee jumpingról (tudom nincs ilyen szó magyarul, mostantól van) nem tudtam ordítani, éreztem, hogy kellett volna de arra gondoltam, hogy mit szólnak az emberek akik alattam állnak. Nem is az, hogy ciki, csakhát ugye nem illik ordítani. Ez azóta bennem van. Hiányzik az az ordítás. És nem lehet helyette most ordítani vagy majd egy másik ugrásnál, mert az az ordítás, annak az ugrásnak a lelke volt. Nem tudom utánalküldeni, hogy találkozzanak odaát. Megfosztottam tőle.

Ma rádöbentettek, hogy közepesen írok. Ami nagy szó is lehetne, hiszen sokan tragikusan, mégis eddig valahogy ki voltam békülve ezzel a teljesítményemmel. Tudom ám, mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy Jókai Anna (nem tudom hirtelen miért ő jutott eszembe, biztos csak jókor olvastam a Tartozik és követelt) de többé kevésbé szavakba tudtam fröccsenteni a gondolataimat.

Kiskoromban volt ez a betűs csoki, arról tanultam meg olvasni. Egymás mellé tettem a farkas betűjét (vasgolyó volt a lábára láncolva, úgy ült a földön)  meg az antilopét, és elolvastam FA. Nagyszerű érzés volt. Rögtön jó. Szerelem első olvasatra. Azóta is imádok olvasni, sajnos gyakorlatilag bármit. A betűket szeretem. A farkast meg az antilopot. A lényeg a lényeg, pont annyit olvastam, hogy tudjam milyen az igazán jó írás. Nekem. Gondolom. (Nincs például egy bekezdésben ötször leírva, hogy olvasni.Hatszor.)

De a mai napig nem zavart, hogy az enyém nem olyan, valahogy elvoltam vele. Valaki írni tud, valaki meg olvasni. Én egy nagyszerű olvasó vagyok. Világbajnok.

Viszont mióta felhívták rá a figyelmem, hogy a betűk amiket létrehozok, néhol kisiskolások, máshol girbegurbák, a lapok meg szamárfülesek, azóta nem megy ki a fejemből. Még egy dolog amiben közepes vagyok. Az ítélet kimondatott, úgyhogy most kényszert érzek, hogy megtanuljak rosszul írni. De úgy istenigazából.

A képen a zsiráfbetű látható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2009.05.29. 08:17:10

*
Gyerekkori trauma

Óh, én Uram! Nagy a terhem
Őseimet nem szülhettem.

Válasz erre 

borisvian 2009.05.29. 19:01:59

nem kell minnyá lehúzni magad a virtuális wcn, csak mert valaki becsmérli a tollforgató tudományodat. egyrészt lehetsz még jobb, mindenben, másrészt akik eddig olvastak, szerintem elégedettek voltak veled, mégha nem is mindegyik szavad váltott ki olvasási katarzist. A legföbb szerintem, hogy maradj hü magadhoz és ne próbálj idomulni, csak mert akkor talán többeknek tetszel majd. azok az igazán jó írok, akiknek saját hangjuk, stílusuk, szóhasználatuk van. és ez nem azon múlik, hogy egy bizonyos szót hányszor használnak egy bekezdésben.

gnothi seauton

Válasz erre 

borisvian 2009.05.29. 19:03:43

a strandolos képekkel mi lesz végülis? mert nagyon kellettek nektek, aztán a többi néma csönd.. pedig még a pendrivomat is odaadtam, hogy a boldogsághoz csatlakozhassatok vele..

Válasz erre 

Gem 2009.06.01. 16:18:38

Húúú, honnan szereztél ilyen csokipapírt? Nekem anyukám mindig azt állította, hogy kicsi a lakásunk ahhoz, hogy minden (szó cenzúrázva, nem tudok olyan helyes áthúzásokat rajzolni, mint Nilsné) ilyesmit gyűtsek, ezért azt hiszem, ha van is csokipapírom a gyerekkoromból, az legfeljebb valami márkás és igen drága svájci csokié lehet. Igaz, van párezer gyufacímkém, meg egy rakás katalogizálatlan bélyegem, amelynek csak a tizede érdemelné meg, hogy egyáltalán katalogizálva legyen, meg van jópár papírszalvétám is (némelyiket még anyu kapta Amerikából, a mai szép szalvéták mellett persze nem olyan faxnisak, de az én gyerekkorom szocialista asztalra-szánt-wc-papírjai mellett csodaszépek voltak), és van még néhány doboznyi hasonló rendkívül fontos és érdekes vickem-vackom, de nincs csokipapírom a Diósgyőri vár képével és Kukori és Kotkodával sem (nálunk a tejcsoki futott a nugát helyett)... Szóval most nagyot nőttél a szememben, írói véna ide vagy oda...

Válasz erre 

tiantian (törölt) 2009.06.01. 23:00:03

Helló Vik... :)

Majd akkor milyen szomorú leszel ha majd rájössz, hány másik dologból vagy még középszerű. idővel...
Jó pap holtig tanul ugye...

Válasz erre 

missMarple 2009.06.02. 17:47:14

@antikris:
* idővel... meg majd arra is rájön, hogy mennyi mindent tud úgymond
"tökéletesen " megcsinálni...mert persze a "tökéletesség" nem azt jelenti -fogalmaim szerint legalábbis! -
hogy a létező felülmúlhatalanság netovábbja az eredmény, hanem azt, hogy a körülmények figyelembevételével a legető legjobb megoldás legyen az eredmény abban az időben.
ott és akkor.

*"A jó pap holtig tanul." meg nem azt jelenti, hogy a hülyéből bölcs lesz.
Hiszen az igazán bölcs forgatja folyton folyvást az írást.

*...ne kötözködj Krisz!

Válasz erre 

TáltosBandi 2009.06.04. 14:29:33

@Gem:

Anyukám imádott engem, úgyhogy minden vicket-vackot gyűjthettem, és megvannak dobozokban amikre ilyenek vannak ráírva, hogy "csokipapírokból abc de a g-betű hiányzik"...

Nem ááááám.... ;)))

Válasz erre 

TáltosBandi 2009.06.04. 14:32:05

@antikris:

Csákány közlegény!

Ott van a kiskapu, hogy magamhoz mérem magam. Tudom, hogy valakinek fekve kinyomni 100 kilót, az smafu. De ha én kinyomok 100 kilót akkor az nekem tökéletes lesz. Hát így.

Válasz erre 

TáltosBandi 2009.06.04. 14:32:51

@borisvian:

És az álmod egyszer majd valóóóóra vááááááááll..... :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: