Ínyenc vagyok. Eddig azt hittem, nem de ma kiderült, hogy igen.

Elmentünk sétálni kicsit a napsütésbe és ettünk ilyen virággal díszített bonbonokat.

De nem ez volt a legjobb része nekem, hanem lehetett kapni lakókocsiból árult zsíroskenyeret.

Sokféle feltét volt de én megláttam egy idős néni kezében egy olyan kenyeret, amin barnás, átlátszó, kocsonyaszerű valami volt. (Kicsit úgy nézett ki mintha valamilyen jus (zsü) lett volna.)

És direkt megkérdeztem tőle, hogy milyen kenyeret eszik, mert nekem pontosan olyan kellett, és szegény rosszatt mondott, én meg pont azt kértem amit mondott és persze nem olyat kaptam mint az övé volt. Visszamentem és elmagyaráztam, hogy hogy is néz ki amit szeretnék, erre az asszonyság elővett egy kis üvegcsét és abból kent a zsírra egy kicsit abból a zselé állagú pecsenyezsírból.

Miközben ettük a kenyereket mondtam, N.H.-nének, hogy nyugodtan megeheti a felét, nekem egy harapás is elég lett volna. Erre azt mondta:

- Látod ezért vagy te igazi gourmet. Képes vagy kiadni egy csomó pénzt egy szelet zsíroskenyérért, aztán ha nem pont olyan lesz mint amire vágytál veszel egy másikat és elég belőle egyetlen harapás, csak hogy érezd azt az ízt amit elképzeltél.

Szerintem ez csodaszép. :)

Gourmet vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.