A mai napunk pihenőnap. Reggel indulunk, a program szerint 4 és fél óra, hogy visszaérjünk Beijingbe (már javában folyt az olimpia, mikor rájöttem, hogy Beijing=Peking - de nem vagyok rá túl büszke) - ez ugyanaz az út, ami előző nap a papíron 5 órával szerepelt, de hát ők biztosan jobban tudják.

Délutánra tervezzük be a Tiltott Város megtekintését, meg úgy általában, hogy végre lássunk valamit Kínából és Pekingből.
Ehhez képest az indulás elég nehezen sikerül. Kényelmesen bepakolunk a buszba, és az elalvókat is kiugrasztjuk az ágyból, de még ki sem érünk a városból, mikor az egyik fiú bejelenti, hogy vécére kell mennie. Most. Mindegy, megállunk, mert a kis cunamik egyébként is akarnak vizet vételezni. A másik busz is megáll, onnan is szállnak le vécézni. Aztán újra elindulunk, és még mindig nem érünk ki az autópályára, amikor a fiúnak megint mennie kell. Sajnálom ám szegényt, mert ciki másik 30 ember előtt kikéredzkedni, akik mind a hasmenésen viccelődnek, de bosszantó is, hogy igy sosem tesszük meg az ötórás utat. Végülis még egyszer kellett miatta megállni, gondolom nem maradt már benne semmi, ami kijöhetett volna. Egy pár óráig úgy tűnik, minden rendben, amikor hirtelen egy hatalmas dugóba kerülünk. Sosem fog kiderülni, mi történt, de az biztos, hogy órákon keresztül nem tudják megoldani, és amennyire mi látjuk, nem is próbálják (nem jönnek mentőhelikopterek, vagy ilyesmik). Először csak állunk ott békésen, míg mögöttünk is felgyűlik a forgalom, Sáska úr kiszáll, hogy egy kis információt gyűjtsön, amit úgysem tud velünk megosztani, páran még leszállnak nézelődni, de igaziból ott vagyunk a semmi közepén, és nagyon hideg van.

Így teltik el az első óra.

reménytelen

Előnye, hogy így összezárva legalább a magyarok összeismerkednek, röpködnek a poénok, de a második órában járva már kezdünk éhesek és dühösek is lenni. Táltos Bandi a legboldogabb, iPhone-on játszik autóversenyest.

De a második óra végére lemerül az akkumlátora.

Büdös van kint, és nagyon hideg. Sáska úr elment, és bezárt minket a buszba. TB meghekkeli az ajtót, hogy kinyíljon.

A fiúnak megint fo*nia kell, de még egy bokor sincs a nagy pusztaságban, ahova visszavonulhatna.

3 órája állunk, és nézzük a mellettünk álló kamionon a kecskéket.

Nevető- és idegrohamok váltják egymást a srácoknál.

Eljátszunk a gondolattal, hogy ez egy valóságshow.

Mindenki éhes.

TB-vel titokban az anyukájától kapott csokit esszük. Farkastörvények uralkodnak, bocs.

A körben álló teherautók (minden elképzelhető rakománnyal) néha tetriszeznek egy sort, ennek következtében egyre beljebb kerülünk a sűrűjébe. Fuccs a pekingi városnézésnek.

Megtanuljuk egymás nevét. (kivéve TB-t, aki 3 hét után is Lacinak szólítja Andrást, Gyurinak a Lacit és a hegedűs gyereknek a Gyurit)

Egyre több lánynak kell pisilni.

Valamikor a délután során végülis jön egy isteni szikra, attól kezdve a tetriszezés közben nem befelé megyünk, hanem tolatunk. Egy kis manőverrel még meg is tudunk fordulni, bár majdnem az árokban kötünk, majd menetiránnyal ellentétesen visszamegyünk a lejárón, többkilométeres álló teherautósort hagyva magunk után.

Még van előttünk vagy 3 óra buszozás Pekingig.

a lemenő nap országa

A 10 órás út után rögtön az étterembe hajtunk, és nagy cécóval pekingi kacsát szolgálnak fel nekünk.

A műtétet Dr.Pif végzi el

Egyet. De azért finom, eléggé úgy tűnik, hogy a hús nagy kincs Kínában. Csak egy sétának a Tiltott Városban jobban örültem volna.

kacsatánc


Új szállodát kapunk, a bejárat nagyon puccos, bár kicsit gyanús, hogy a szobakártyák megkapása után a hátsó épületbe terelnek minket. De a szobák nagyon szépek, és tiszták, tudnak azért ezek a kínaiak, ha akarnak.

Nagy nehezen találunk egy éjjel-nappalit (igaziból éjszakai piacot kerestünk, de nagyon nehéz megértetni magunkat), és összevásárolunk mindenfélét és spontán bulit csapunk a hotelben kínai sörrel, mindenízű csipszekkel és olajban kisütött pondróval.

ez az aminek látszik

partyarcok

Éljen az ifjú hölgy!

Bandi mégjobban összemelegedik a autóversenyzős pajtásával (az Andrással, aki TB szerint Laci) szereznek még némi utánpótlást kínai whiskeyből, és miután én lefeküdtem, még bekopognak pár szobába, hátha még valaki bulizni szeretne, csak nem tud róla.

fogalmam sincs mi történik

(bár azt állítja, szereti a rövidebbik végét a munkának megfogni, a naplóban mégis minden képet Táltos Bandi választott ki és illesztett be, valamint látott el címmel)

ilyeneket játszottunk 2 (klikk a linkre)

(egész fura most nem "belülrol" hallgatni)

 

 

 

 

4 komment

Címkék: kína utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr162575082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuskó Hopkincs 2011.01.11. 21:15:15

A leglényegesebbről nem írtok: ki kapta a kacsa fejét? Ez a legnagyobb megtiszteltetés az asztalnál, ha az embernek felszolgálják a kacsafejet ...

Gem 2011.01.12. 08:25:09

@Tuskó Hopkincs: Nekem inkább a porcelán kacsafej tetszik a képen.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.01.12. 21:40:08

@Tuskó Hopkincs: hát, nem tudom, ki kapta. De akkor értem, miért pakolták ki mindig a baromfifejeket - a többség nagyon utálta

@Gem: nekem is :)
süti beállítások módosítása