Még mindig itt vagyunk, elmaradt egy koncert (szerencsére), mindenki élvezi a szabadnapokat.

Mi reggel a Copyland becenevű piacot célozzuk meg, ahol a Gyuriék előző nap kisebb vagyonokat költöttek. Megint együtt megy egy nagyobb társaság, de csak 11kor akarnak indulni, mi inkább lelépünk hamarabb. Ahogy kiszállunk a taxiból (nekem a taxizás egy luxusdolog, nagyon élvezem), rögtön elkap egy ügynök, lelkesen kérdezgeti, mit szeretnénk venni. Pólóboltba megyünk, de nekem nem tetszik annyira. Igaz, hogy számolatlanul áll a Lacoste meg Ralph Lauren, meg Tommy Hilfiger a polcokon, de nem önt el a vásárlási láz.

keresse meg a 236 különbséget

A fiúkat annál inkább (megint Lacit hoztuk magunkkal, mint egyetlen koránkelő kiscserkészt), alkudoznak, válogatnak, vásárolnak. Az eladó olyan arrogáns, hogy egészen felbosszant :). Vagy talán csak azért, mert nagyon nehezen enged az árért. Később mondjuk látjuk, hogy a hamisítványok között egy jóminőségűt fogtunk ki, akkor kicsit megbocsátok neki.

Az alkudozásban egyébként az ügynök mondja ki az utolsó szót, ami nagyon meglep, de az eladók hallgatnak rá.

Mi már végzünk Copylanddel, mikor összefutunk a többiekkel, akik még csak akkor értek oda. A piac egyébként inkább csak egy nagy utca, a járdára nyíló boltokkal, meg nagyobb áruházakkal, ahol egymás hegyén-hátán állnak a kisboltok. Szinte mindegyik ruhát árul, van néhány kabát és táskabolt, de ennyi, nincs valami nagy választék. Nem tudom, hogy tudnak ebből megélni.

Megunván a piacot, letértünk a mellékutcákba, itt még látható néhány régi kínai ház, gyakorlatilag lécből és papírból készültek, ahogy a romokon felso emeleteken látszik.

A vihar elvonult, de Dorothyt senki nem találja

Gondolom 1-2 év, és ezek helyett is felhőkarcoló fog állni, mint körben mindenhol. Itt kevesebb bolt van, viszont rengeteg kisvendéglő, vagyis apró garázsjellegű lyukak, ahol le lehet ülni, és a helyi specialitásból enni. Jobb nem benézni a hátsó ajtókon. Egy nagy adag sült tésztát választunk, levest is adnak mellé, mindezt 5 jüanért (50 cent) és gondolom, ez  már a turista-ár volt.

hátul kis mosoda

Szeretem ezeket a helyeket, mindig nagy szeretettel fogadnak, mint ritka európai madarat, és ha túlteszem magam a higiéniai hiányosságokon furcsaságokon, akkor egészen kényelmesen el lehet üldögélni és nézelődni. És még az étel is finom.

meleg étel készül

Az egyik utcában találok méterárut (fiúk, ugorjátok át a bekezdést), de nem nyűgöz le az olcsóság, egyetlen kék kockás flanel anyag van, aminek métere 8 jüan (230 ft), és nagyon tetszik, be is vásárolok belőle (meg sem merem mondani, mennyit).

Ezek után áttaxiztunk a következő programponthoz, a Jade Buddha templomhoz. Belépőt kell fizetni, cserébe szimpatikus fiatalok magyaráznak a szokásokról és terelgetnek be minket gyengéden a kegytárgyboltba. Itt megsimogatjuk a nevető Buddha hasát, és ellenállunk néhány kínai műremek ránksózásának.

háttérben a Jade Buddha lakótelep

Kint az udvaron mindenki füstölővel hajlong, így imádkoznak. Veszünk mi is egy-egy csomaggal (meglehetősen drága, de biztosítanak minket róla, hogy ez karitatív célokra megy), bár a jobbak, ahogy elnézzük, 5-6 köteggel füstölnek egyszerre.

rossz fát tettek a tűzre

Meggyújtjuk a közös tűznél, és igyekszünk beolvadni a tömegbe. Bandi annyira lelkesen lóbálja, hogy rögtön letörik az egész köteg, csak rövid csonk marad a kezében, annyira nevetek, kész kabaré, szegény eléggé elkámpicsorodott.

éljen az ifjú pár

LAci közben videóz minket, hogy kétség ne férjen hozzá, hogy turisták vagyunk (így legalább itthon is tudok kacarászni Bandi jelenetén)

Sokan imádkoznak- kíváncsi vagyok, vajon a buddhizmus miatt ilyen béketűrőek-e? (ld még kommunizmus, elnyomás, agymosás)

A templom előtt egy csillogó-villogó hummer áll, az utolsó kis hengeréig kristályokkal van díszítve, nagyon durva. A sebváltóra egy mala van tekerve, szóval én elhiszem neki, hogy imádkozni jött, bár néhány narancssárga lepedős szerzetes is kijön megcsodálni, szóval nem lehet mindennapos vendég.

rossz helyen parkolok, plusz nem tudom kifújni a levegőt

Mi átmegyünk az old citybe, ééééééés végre megtalálom a helyemet: selyempiac, annak is a rövidáru részlege. Egy nagy ház teljes alsó emelet tömve gombokkal, szalagokkal, zsinórokkal, gumiszalagokkal, címkékkel, tűkkel, bojtokkal, sírok a gyönyörűségtől. Veszek fehér tollboát, mert azt már régen akartam, és aztán majdnem elveszek a sok ingerben, ha TB nem lenne határozott, és válogatna velem színes, festett fagombokat.

még lenne pénzem egy kiló gombra

Szalagokat is veszek, igaziból egyátalán nem drága, de rossz így, hogy nem konkrét projecthez veszem, mert nem tudok választani. A huszada elég lenne ennek a piacnak itt a házunk aljában, hogy bármikor le tudjak szaladni.

Be tudná csomagolni mindet?

Elég sok volt ez egy napra, visszamegyünk kicsit a hotelbe pihenni, ám ott némi toporgás, és a megszerzett javak feletti szemle után a fiúk visszataxiznak a fake piacra, további Ralph LAuren, Abercromby&Fitch és Lacoste pólók vásárlásának céljából.
 

Megígérik, hogy időben visszajönnek, és tényleg. Összeszedjük a bolgár kiscsajt (a kis barátnőmet), és négyesben kimegyünk a folyópartra, a The Bund-ra, ami Sanghai angolok által épített kis gyöngyszeme.

szédülök a magasban

Kivilágított sétány, kivilágított hajók a folyón, klasszikus európai építészet a sétány mellett, körben kivágított felhőkarcolók, ameddig a szem ellát. Nagyon szuper volt a hangulat, és jellemzően borzasztó fotók készültek rólunk, pedig az egyik legromantikusabb, legderűsebb esténk volt.

közel áll hozzánk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.