Annyi mindenről akartam mostanában okosakat írni (többek között arról is, hogy mit csinálok jódolgomban, amiért nem jut időm az emelkedett témákról való elmélkedésre a blogon).

Például, hogy pár hete Zazáleával arról levelezgettem, hogy mi kell az elégedettséghez. De mielőtt megírtam volna, szembejött a téma ellentéte, az, hogy mennyien lettek mostanában pánikbetegek a bizonytalanság miatt. Nem azok, akik utcára kerültek (bár lehet, hogy ők is), hanem olyanok, akiknek van még tető, van munka, csak nem annyi, nem olyan biztos, ki tudja mi lesz-helyzetek. És azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnánk megtanulni, hogy örüljünk annak, ami van, és hogy a holnap majd aggódik magáért. Magamat néha percenként emlékeztetem, néha magától jön. Gyakorlás kérdése, most úgy képzelem.

Mert persze lehet szidni a kormányt, meg a politikát, meg a gazdasági helyzetet (esetemben egyiket sem, csak úgy szimplán a Helyzetet), csak attól senkinek sem lesz jobb. Mert nem ezen múlik. Még akkor sem, ha a napos oldalon nincs annyi pánikbeteg. Ez a mi döntésünk, hogy szétaggódjuk-e magunkat, vagy sem. Még akkor is, ha a végén tényleg utcára kerülünk, akkor sem mindegy, hogy addig hogy éltünk. Hogy már roncsokként, 4-féle gyógyszerre beállítva rúgnak ki a munkahelyünkről, vagy még ép emberként, havi tízezres patikai számla nélkül.

A másik, kicsit idekapcsolódó téma pár napja merült fel egy blogon olvasott interjúban. Kicsit megpedzegettem a kommentekben, mit gondolok, de nem nagyon ment át, és komoly ellenállás volt ezzel szemben. Hogy biztos-e az, hogy a szabadság az anyagi függetlenség szinonimája. Kicsit hajlok rá, hogy igen, vagyis hogy értem, miért írta az, aki írta. De olyan jó lenne, ha a szabadság, mint érzés mégsem az lenne. Hogy ezt is meg kell tanulni, mert különben jön a pánik, meg a magas vérnyomás, meg a depresszió, teljesen értelmetlenül.

Meg az is eszembe jutott, hogy ha csak kicsivel rosszabbul élnénk itt TB-vel, ha nem tudnánk most fizetni a számláinkat, akkor nem is olyan rég elköltöztünk volna innen, volt rá lehetőség, voltak jó kilátások. Nagyon sok szempontból jobbak, mint amik most itt vannak, és mégsem mentünk, de nagyon nehéz döntés volt. Akkor most nekünk a szabadság szinonimája az anyagi bizonytalanság lenne? :)

Idén a böjtöt is teljesen mellőztem a blogból, évek óta először nem tartok édesség-stopot, de a fejemben azért ott van a téma. Olvastam, hogy van, aki ezalatt a 40 nap alatt például többet foglalkozik a barátaival, rokonaival. Több képeslapot ír, több vendéget hív teára, többet hallgat meg másokat. Szuper ötletek tartom. Nekem most az jutott eszembe, hogy bár már jócskán benne vagyunk a 40 napban, sosem késő elkezdeni, és én mától megpróbálom jobban értékelni ezt a kis bizonytalanságokkal terhelt életemet. Nem csak rövid, esti listával, hogy miért is lehetek hálás és boldog, hanem egésznapos tudatos odafigyeléssel a jóra. És ahányszor találok egy ilyet, kifújom a levegőt, és örülök. Ki tart velem?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr644291508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kalor 2012.03.05. 22:14:33

igazabol egyszeruen csak lemondani kene tudni, ki mirol, nekem pl most leginkabb az edessegrol igenis :)) masnak meg mondjuk az aynagi biztonsagrol, es nagoyn sokaknak kene lemondani errol a fogyasztasi mamorrol, amiben neha elkepeszto dolgok tortennek. rengeteg embernek ebben az orszagban arrol kene lemondani, hgoy neki szerinte miylen rengeteg dolog "jar" anelkul, hgoy tenne is valamit, es egyaltalan.... konnyu szivvel es alazatosan le kene mondani dolgokrol, es minden jobb lenne.

Ziebi 2012.03.05. 23:57:28

Mi azt találtuk ki, hogy hetente 1 nap húsmentes nap lesz. Ez nem hangzik túl nehéznek, de nekünk, ragadozóknak, ez azért kihívás lesz.

Zazálea 2012.03.06. 11:08:28

én ezen még gondolkodni fogok, de az biztos, h az elégedettségről való beszélgetést rengetegszer továbbgondoltam,legalábbis a saját magam/magunk életére vetítve.fogok reagálni. :)

Abile 2012.03.06. 15:12:15

Épp a múlt héten vettem meg a Pozitív gondolkodás magazint. Ez is olyan, amit tanulni kell... folyamatosan edzeni az agyunkat rá! Az előző számok olvashatóak az interneten is, ha gondolod írd be a keresőbe, hogy Pozitív gondolkodás magazin letöltés... Kellemes időtöltést kívánok hozzá! :o)

Piszke a Birtokról 2012.03.06. 17:04:03

Ezt csinálom jó ideje, különben már rég idegi-elmei alapon lennék ;)

mágnyes 2012.03.06. 17:39:42

Az elégedettséghez az kell, hogy ne vágyjunk irreális dolgokra. Legyünk tisztában a lehetőségeinkkel és azok tudatában tervezzünk. Ebben az országban most mindennek tudni kell örülni. Ezen bosszankodhatnánk és sajnálhatnánk magunkat (teljes joggal) de attól csak elégedetlenebbek és boldogtalanabbak lennénk. Én annak is örülök ha süt a nap, és nagyon igyekszem annak is örülni ha épp esik az eső :), ha megölel a gyerek, vagy ha rám mosolyog a szomszéd. Elhiszem én másoknak, hogy az elégedetlenség és a többre vágyás visz előbbre (ismerek sok frusztrált törtetőt,jó helyzetben, de nem boldogan), de én nem akarok sehová menni, én csak boldog akarok lenni, itt és most. Leginkább rajtam múlik... Elfogadni azt ami jut, ami van és kihozni belőle a legtöbbet, nekem ez az elégedettség. Puszi

PraktikásMaimoni 2012.03.07. 12:26:11

Sajnálom, hogy komoly ellenállásnak érezted a blogon a felvetésedre adott választ - szerintem nem az volt, és kicsit sajnáltam is,hogy olyan hamar "leszálltál" a témáról. Azt hiszem, akit a szabadság érzésében a pénz hiánya nagymértékben gátol (nem tudja megtankolni az autóját, kaját alig tud venni, és a többi, tehát nem a luxus hiányáról van/volt szó), az szabadságként éli meg, hogy hirtelen mindazt megteheti, amit korábban emiatt nem. Akit meg a betegség gátol abban, hogy fel tudjon kelni az ágyból, az a gyógyulását tekinti a szabadság forrásának. Persze, ő is örülhet a napsütésnek, a madárcsicsergésnek...ha a lelkében tudja függetleníteni magát a külső körülményektől. Ez viszont valóban nem pénzkérdés. Iszonyatos nagy munka.

Zazálea 2012.03.07. 14:00:50

átgondoltam,megírtam.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 15:14:56

@Kalor: igen, végülis mondhatjuk úgy, hogy mi önként mondunk le az anyagi biztonságról :)ez ám a menő dolog! rögtön más színe lenne a dolognak.
emellett értem ám, mire gondolsz.
a fogyasztási mámorról is készülök írni egyébként, jó is, hogy említed.
az édességmegvonást azért próbáld ki, én ilyentájban már egy banánt is olyan édesnek szoktam volt érezni, hogy ne tudok kettőt egyszerre megenni

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 15:16:05

@Ziebi: ehhe, miután az osztrák húsárak borsosak, mi eleve heti egyszer eszünk húst. Na jó, kétszer (mert az előrecsomagolt pakkokban annyi van, hogy az kettőnknek kb két napra szokott elég lenni)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 15:17:11

@Abile: köszi :) megnézerm majd. és tök jó, hogy kommenteltél (első, ha jól emlékszem, igaz?)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 15:18:35

@Piszke a Birtokról: igen, gondoltam is rád erősen, míg írtam a bejegyzést. Hogy most vagy gyűlölni fogsz, mint városi úrilányt, aki egy telet se élne túl vidéken, de pozitívan gondolkodik, vagy egyetérteni :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 15:22:23

@PraktikásMaimoni: hát, inkább csak úgy éreztem, hogy ez talán most nem a legjobb fóruma az okoskodásomnak :) ezért nem is linkeltem be. ISzonyatos munka, igen, de megéri.
ÉS mondjuk nekünk nincs is kocsink, és néha megbeszéljük, hogy milyen jó, hogy nincs, és nem kell még azért is aggódni.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 15:22:57

@Zazálea: olvastam, kommenteltem. MEg végre belinkeltem, ami eddig elmaradt.

anyahajo (törölt) 2012.03.07. 18:18:33

Ami a pozitív dolgok tudatosítását illeti, már januárban elkezdtem (úévi fogadalom, hehe, és még tartom is, mi már eleve egy tudatosítandó csoda). Tényleg jót tesz :) Ami a barátok meghívását illeti, mindjárt hívlak :D

nux vomica 2012.03.07. 18:28:16

Hála Istennek, régen nem agyaltak az emberek ennyit, minek tudnának örülni.
Tették a dolgukat, ha kellett örültek, ha kellett sírtak, ha kellett vigasztaltak.
Valahogy mindenki /szinte mindenki/ megtalálta, mit kell tennie, hogy a "köz asztaláról", ha kell venni is tudjon, és tenni is.Tett is oda.
Én ma ezt hiányolom: mindenki csak venni akar, mert jár neki.Ugyan miért?

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 23:00:58

@anyahajo: jajj, ne hívj, nincs telefonom! jövő héttől majd lesz, addig emailben kommunikálok a világgal :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.03.07. 23:02:01

@nux vomica: régen minden jobb volt? mázli, hogy legalább akkor nem voltak boldogtalan emberek :) (kaján mosoly)

Kalor 2012.03.08. 09:20:15

@Nils Holgersonné: ez ugy erdekes, hogy oreganyam szerintem meg sem fogalmaztamagaban, hogy boldog-e. annyira nem volt jelentosege. ha jo kedve volt, akkor is egesz nap kapalt, ha rossz kedve volt, akkor is. :)nekunk (altalanossagban)viszont mar megvan ra a lehetosegunk, ghoy azon agyaljunk, miylen kedvunk van, es ha rossz, akkor a "nyolc ora szorakozasunkat" fejhallgatoval a fejunkon toltsuk el, ha meg jo, akkor elmenjunk bulizni. :) kisse jobban befolyasolja a hangulatunk az eletunket, mint kene. es tenyleg azert, mert allatira raerunk. :)
süti beállítások módosítása