2012.07.22. 22:17
a leche liga milyen büszke lenne
Szerdán voltunk gyerekdokinál a hathetes kontrollon (van egy ilyen baba-mama könyv, abban vezették már a terhesség várandósság alatt is a fontosabb vizsgálatokat és eredményeket, most meg a gyerek dolgait, például ebbe van belefűzve az oltási kiskönyve is), rögtön bele akarták nyomni a rota vírus elleni oltást, ami nem is oltás, ne féljen az anyuka, hanem cseppek, csak lenyeli a baba és kész. Szerencsére velem volt az anyukám, aki erkölcsi hátteret nyújtott ahhoz, hogy én németül levezényeljem a tiltakozást. Igazán nem vagyok a kötelező oltások ellen, de ez a rota marha feleslegesnek tűnik. Némi nyomásra az asszisztensnő elszólta magát, hogy ha aláírok egy papírt, hogy vállalom a felelősséget, akkor nem kapja meg.
Aztán megmérték a kisfuszulykánkat, 5 kiló 30 deka, maradhat. Ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint két hónap alatt több, mint két kilót rántott magára a kishölgy, tisztán anyatejből, tudom, hogy ez nem verseny, mindenesetre az egyetlen sikerélményem mostanában, szóval tapsoljatok lécci :).
Tündér Lili egyébként irtó rugalmas, az elmúlt 7 hétben szoptattam már vonaton, mozgó kocsiban, álló kocsiban, liftben, buszon, villamoson, kávéházban, rendelőben, váróban, a kórházban és itthon persze minden helyiségben. Én igazán próbálok neki nyugodt körülményeket biztosítani, de valahogy így alakult.
A buszos (villamosos) sztori vicces volt egyébként, TB mindig megvádol, hogy egy exhibicionista feminista vagyok, aki direkt szeret a nyilvánosság előtt szoptatni, de ez tökre nem igaz, tiszteletben tartom mások lelkivilágát, legalábbis igyekszem. A városból tartottunk hazafelé, amikor Lili rájött, hogy nem bírja ki hazáig. Kendőben volt rámkötve velem szemben, kicsit lejjebb húztam a pólóm, és rögtön rácuppant. Kívülről nem is látszott semmi, csak a hangos cupp-cupp-ot lehetett az egész buszon hallani, néztek is az utasok, én meg szépen mosolyogtam. Ahhoz képest, hogy pár hete még a boltba se mertem lemenni vele egyedül, mert mi lesz, ha elkezd sírni, és/vagy éhes lesz, egészen kezdünk beleszokni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
málnabálna 2012.07.23. 11:49:12
Utolsó kommentek