Épp tegnap akartam rekordot dönteni, ami abból állt volna, hogy délre felöltözöm, vagy át... Két percet csúsztam. Ma megint nekidurálom magam. :) Vagy veszek egy szép hosszú télikabátot, meg egy csinos csizmát, és akkor mehetek az oviba is pizsamában :)))))

A 20 perces receptet írd fel magadnak, nekünk is bevált, bár mi egy héten egyszer jutunk el a beváltáshoz.

Drukkolok a jókedv megérkezésének...

@gsky: volt egy francia film egy írónő zilált napjairól, ő megpróbálta ballonkabáttal takarni a pizsamáját óvodai és iskolai beszállításhoz, de igen pedáns szembeszomszédja nagyon megrovóan leszólta. Tehát vigyázni azzal a pizsuval!

Húúú, a mézeskalács sütés jó ötlet, de már megint továbbképzésem lesz a hétvégén.
Pedig olyan jól követhető terveim lettek volna nekem is.
Kíváncsi lennék a kis lurkókra, hogy vizslatják egymást.

@nux vomica: ezek a szomszédok... :)))))

Amióta J.elutazott, nem egy olyan nap volt, hogy fel sem öltöztem, csak átadtam magam az önsajnálatnak...szóval nálam is a 2 hetes terv részét képezi, hogy összekaparjam magam. :-)

Hűűű,
én már sok családregényt és családsegítő pszichomindenfélét (inkluzíve Flylady is) olvastam, így tudom, hogy a felöltözés fontos. Ha itthon van az ember párja, akkor azért, ha meg nincs itthon, akkor azért, mert becsöngetnek a szomszédok, a postás (nálunk mióta itthon vagyok, minimum hetente egy minimum ajánlott küldemény jön, szóval gyakran csönget a postás, vagy ha épp nem működik a csengő, mint ma, akkor bedudál (10 perce ment el)), és ajtót kell nyitni. Szóval fél hatkor felébredek, amikor a nagyok kelnek, és legkésőbb fél hétre (szoptatástól függően) el is jutok odáig, hogy ruha van rajtam. A projektet nagyban elősegíti, hogy elég hideg van ahhoz, hogy ha nem öltöznék fel, fáznék. Nyáron kevésbé voltam tudatos a felöltözés terén :-) És már fogat is mostam, a fésülködésről meg egyelőre ne beszéljünk, majd délután visszatérhetünk a témára...

Hát igen, azért jó, ha az embernek van akkora gyereke, aki miatt naponta fel kell kelni korán elvinni. Amikor nincsenek velem, hajlamos vagyok délig pizsuban lenni és olvasni, olvasni és olvasni. Sokszor 11 fele jövök rá, hogy még nem ettem és nem ittam.
Házikó miatt ne aggódj, Húsvétra is elkészülhet ;) Akkor is nagyon fog neki örülni. És ha nem kap ilyet, akkor meg bumm.
Na igen, a meditálás sokat segít (mégis hajlamos vagyok megfeledkezni róla :S) Meg ha az ember felhívja azokat, akik fontosak, akikre számíthat. És a sírós hangulatból újra reménykedővé válik. Szerencse, hogy többen vannak, így mindig más kapja a tartsd a lelket bennem szerepet. Hála főleg neked és még két személynek, egyre ritkábbak ezek. Szóval te se feledd, ha TB ugyan nincs otthon, van akiket felhívhatsz :)
Mézeskalács: hoppá! Már megint kiment a fejemből. Igaz persze, ha már ilyen korán elkészül, gyakran 1 hétig sem marad meg. De lehet pont ezért kell már most az első adagot megsütni, hogy aztán a 2. (vagy 3.) adag már kibírja karácsonyig.

Miért van az, hogy én képtelen vagyok jó kesztyűt horgolni? Mindig elszúrom a méretet.
Fél óra olvasás? Szabályos kínzás. Pedig csak így megy. De szinte fizikai fájdalommal jár, amikor le kell raknom a könyvet.