Egyik délután meg fekve szoptattam a kisrécét, és rádőltem arccal a karomra. Kisvártatva megállapítottam magamban, hogy nahát, milyen gyorsan besötétedett, pedig még olyan korán van...

Azt hiszem, ezzel túlszárnyaltam a tesómat, aki estefelé az autópályán napszemüvegben panaszkodott a rossz látási viszonyokra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.