Új mániám van! :) van egy (pamut?)szőnyeg a nappaliban, ami ugyan nem az enyém, hanem a bátyámé, de mi használjuk jelenleg. Nyers színű, elszórva vékony barna csíkokkal. Az utóbbi években történt vele pár baleset (ezt a bátyám nem tudja, és egyébként blogot sem olvas, szóval nyugodtan kitárgyalhatom itt az ügyet), a nyers szín nem éppen a mi életstílusunkhoz (vendégeinkhez, gyerekünkhöz) megfelelő, és nem is illik annyira az enteriőrbe, meg már egyébként régebben is álmodoztam róla, hogy lecserélem egy hasonló méretű (>1,5x2) perzsaszőnyegre (még akkoriban, mikor úgy volt, hogy megnyerek  egy nagyobb összegű állami díjat, amire a volt munkahelyem jelölt). Na, de ez nem jött össze, fátylat rá, ne búslakodjunk, viszont tegnap, mikor egy újabb nehezen kezelhető foltot emléket sikerült rajta elkövetnem, megvilágosodtam, mi kell nekem: be kell festenem bordóra. Vagy pirosra. 

Azóta teljesen ennek a lázában élek, fontolgatom, hol lehetne egy ekkora munkát kivitelezni, mert a mosógépbe nem fér be (önkiszolgáló mosodába szoktam vinni, de ott gondolom nem örülnének a projektemnek), mivel kéne festeni, mennyi festék kellhet egy ekkora darabhoz, mennyibe kerülne, nem kéne-e valami természetes módon meg próbálni, vajon minek lenne olyan erős, telt színe, ami nekem kéne, meg persze ezerrel álmodozom, lelki szemeimmel már pirosnak látom, vagy bordónak, gyönyörködöm benne, meg mutogatom mindenkinek, milyen szép lett. Teljesen feldobta a nappalit. 

Persze lehet, hogy meg mielőtt nagyon belelélem magam, fel kéne hívni a bátyámat is, mit szól hozzá. Bár, ahogy ismerem, azt fogja kérdezni, hogy miért nem narancssárgára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.