2014.11.08. 15:42
29 hónapos
Tszm, megérkezünk a temetőből, A nagyok segítenek a kicsiknek vetkőzni. Lili már zokog.
- Luca! Zita! (unokatestvérek) - alig tud beszélni, annyira sír
- Mit csináltak?
- Le -he- vették! brühühü! Sa -ha-pkámat! brühühü! Sá-ha-lamat! Sze-he-re-he-tetből!
Mind együttéreztünk.
______________
Jön szopizni. Kérdezem, miért, éhes vagy?
- nem.
- Szomjas vagy?
- Nem.
- Akkor miért?
- Sírós vagyok.
______________
Kiveszi a mandarint a kezemből, hogy majd ő meghámozza.
-Én vagyok. Ebben. Férfi. A házban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csippcsuppblog 2014.11.08. 18:48:27
Bírom, amikor elkezdenek szövegelni.
Utolsó kommentek