Most az van, hogy a kissógornömnek ígértem egy horgolt babatakarót, de akkor még nem tudtam, hogy a kissrác autóversenyzönek készül, és már a kanyarban van. Úgyhogy most megint megy a kapkodás, pedig olyan jól elterveztem az egészet. újabb bizonyíték, hoyg felesleges tervezni :D Pont lett is volna lehetöségem a hétvégén a személyes átadásra, de ahhoz múlt hét csütörtökig be kellett volna fejezni. A múlt hétvégén még ment minden, mint a karikacsapás, el is jutottam kb az egyharmadáig. Aztán jött a hétfö, és dolgozni kellett menni, de sebaj, hazarohanok, aztán hadd szóljon. De be kellett menjek a színházba a mélyen dekoltált, zsabós inget és parókát viselö Táltos Bandihoz, hogy összeszedjem Lilit (a hülye óvoda valamiért 4-kor zár, úgyhogy ha próba van, akkor Lili megy apa dolgozójába, ahonnan én hozom el). A színháznak olyan remek az elhelyezkedése, hogy nekünk hazafelé egy nagy sétára (1 km) van a villamosmegálló. Közben van piac (Naschmarkt), izgalmas halakkal meg polipokkal, vintage bútorbolt, a müegyetem ajándékboltja, egy JÀTSZÒTÈR, egy nagy tó, amit körbe lehet szaladni, a francia nagykövetség zsebkendönyi kertje, amiben verebek ugrándoznak, és nagyon lassan kell megközelíteni, nehogy elrepüljenek. Szóval képzelhetitek a tempót, ahogy haladtunk hazafelé, pedig a szemem elött igazán csak a takaró lebegett (sajnos Lili szeme elött meg minden más). Még a közértbe is be kellett menni, az is egy 20-30 perces plusz gyaloglás, és közben van a süteményalkatrész-bolt (öö, vagy akárhogy is hívják), baromi izgalmas dolgokkal a kirakatában, meg antikvitás régi babákkal, nem ragozom, egyszerüen k é p t e l e n s é g sietni hazafelé. 

Mindegy, otthon bedobtam Lilit a kádba, ott órákig elvan viszonylag minimális intervencióval, de a fürdöben ücsörögve is egész kényelmes horgolni, szóval elvagyok. Sajnos közben rájöttem, hogy még ki kell sütni a maradék palacsintatésztát, nehogy ránk romoljon, úgyhogy az értékes horgolóidöböl újabb negyedórát kellett feláldozzak a család oltárán. Aztán vacsora, mese, de játsszálvelem, de mostmárigazánaludjál. Alig haladtam valamit.

De sebaj, hiszen ott van még kedd, abban a munka és lefekvés közti pár órában meg lehet váltani a világot. Persze megint a színházba kellett menni, amivel mindimum 3/4 órát elvesztek, de vásárolni már legalább nem kell. A színházban Táltos Bandi kifogástalanul szabott öltönyben és a síró Lilivel fogad, aki _mindenképpen_ meg szeretné nézni Rossini Otellóját. Felhorkan bennem egy "büdös kölök, minek neki opera", de persze maradunk. NYilván él azért bennem a remény gyanú, hogy Lili fél óra után megunja.

Közben persze kiderül, hogy technikai okokból a próba nem 5-kor, hanem 6-kor kezdödik, dörzsölöm a kezem, hogy annyit úgysem bír ki a háromésféléves, mindjárt indulhatunk. De kibír. Szó nélkül. Maradunk. Én egy (nekem is) hirtelen csavarral elengedek mindent, hátradölök és idömilliomosnak képzelem magam. Remekül megy, kisimulnak a ráncaim, és lelazulok. Jó nekem, nagyon jó.

img_4208.jpg

A képen Otello, Desdemona és Bandi

Aztán elkezdödik az elöadás, és teljesen leköt mindkettönket, szuper zene és egyszerüségében is szép díszlet, elszalad az elsö másfél óra. Lili ugyan a függöny (és egy különösen zavarbaejtö jelenet után, amikor mindenkit beterít a fekete tinta, és Jágó ugrál az ebédlöasztalon) lazán kijelenti, hogy unalmas (újabb kézdörzsölés, hogy akkor mehetek haza horgolni), de azért a kantinba még lenézünk apához. Ott végre fény derül arra, hogy itthon Lili miért sír, hogy a színházba akar menni. Több ismeröse van már, mint nekem, föleg férfiak, persze. TündérL csak ül az asztalnál, és fogadja az elé járuló hódolókat, van aki gyorsan sorbaáll a büfében, hogy egy tábla csokival rója le tiszteletét. Közben egy lány elmeséli nekem, hogy mennyire imádja Lilit. A szünet vége felé apa és lánya elrohannak sminkre (TB parókát is kap), aztán mikor visszajönnek, és én indulnék haza, Lili könnyek közt rebegi, hogy megnézné a második felvonást.

Rosseb- gondolom, benyomnám otthon a Bogyó és babócát, hát nem jobb, mint Rossini? De Lilit nem lehet meggyözni, úgyhogy beülünk, élvezzük, apa színre lép és megcsókolja (aka feleségül veszi) a királylányt, igaziból az eredeti darabban nincsenek is benne, de itt igen, Lili végig nekik drukkol. Jágó ármánykodása háttérbe szorul, mi elégedetten távozunk még a taps elött. Na jó, Lilin átfutott egy kisebb hiszti, de ezt betudom a fáradtságnak, végignézni egy operát azért nem egy sétagalopp. 

Viszont szó nélkül gyalogol mellettem az éjszakában, szerencsénk is van, mert hamar jön a villamos. Nem tagadom, takaró ide vagy oda, elég büszke vagyok rá.

 

img_4158.jpg 

Na jó, ezért ennél már jobban állok vele 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr738401374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tá Titi 2016.06.26. 13:37:55

nyugodt,unalmas estékre vágyom...
Jó ehhez a képi illusztráció... ;)
Most megint megy a kapkodás ?
Én azt mondanám, ember tervez isten végez...

Bogyó és babóca vs OTELLO (Rossini) ??
www.youtube.com/watch?v=8Catqh-Tp8c
www.rainews.it/dl/rainews/media/Opera-Grande-successo-a-Vienna-per-Otello-di-Rossini-dc207318-d1dd-4992-9533-28703927c74f.html
www.youtube.com/watch?v=FgaNuLiig64
süti beállítások módosítása