Most komolyan! Erre mi a jó válasz? "Á, dehogy én egy angyal vagyok." Akkor az a baj, hogy nem vagyok életrevaló.

Persze hogy kiabáltam. Minden esetben, amikor az éppen aktuális kisgyerek tőlem több méter távolságra épp az autóútra készült lelépni.

@vackor1b: @Gem: a lényeg az lett volna, hoyg van egy cég, amelyik nem képes idöre leszállítani a rendelésünket, és nekem kell hivogatnom öket naponta kétszer. A fönököm vérmérséklete szerint ilyenkor nem árt, ha tud kiabálni az ember.

@Nils Holgersonné: Ja, nekem lejött, hogy ilyesmiről van szó, van tapasztalatom cégekkel, akiknek telefonálni kell, az utóbbi két hónapban éppen Mo. legnagyobb cégétől próbálok 22,5mFt-ot kivarázsolni, amivel tartoznak nekünk... Az én főnökeim az udvarias megközelítés hívei, ezért az egyik, aki már nem is a főnököm, de kis ideig az volt, és érdekelt az ügyben, írt a múlt héten egy olyan cirkalmas levelet angolul a cég egyik (nemmagyar) kisfőnökének, hogy szerintem ő maga se értené meg, ha visszaolvasná, az mindenesetre nekem kiderült belőle, hogy az angol sem és a fogalmazás sem a legerősebb oldala.

A gyerekes példával csak azt írtam, hogy azért igenis tudunk kiabálni, ha fontos, és ha az tűnik célszerűnek.